Az OECD adatai szerint világviszonylatban is kiemelkedő volt a magyar jövedelemnövekedés
Az anyagi jólét egyik legfontosabb mutatója a rendelkezésre álló jövedelem (disposable income), mivel ebben benne van az összes olyan jövedelem, amely fogyasztásra vagy megtakarításra fordítható. Ennek az értékét úgy kapjuk meg, ha az adózott jövedelemhez hozzáadjuk a kapott költségvetési juttatásokat, beleértve a gyermeknevelés után járó adójóváírásokat is. Még pontosabb képet ad a korrigált rendelkezésre álló jövedelem (adjusted disposable income), amely a természetben kapott juttatásokat – mint az ingyenes oktatás vagy egészségügy – is számszerűsíti, de itt jelenik meg a hazánkban jelentős mértékű rezsivédelmi támogatás is.
A legátfogóbb képet a nettó korrigált egy főre jutó jövedelem (NADI) mutatja, amely a bruttó értéket finomítja azzal, hogy a nemzeti számlák szerinti értékcsökkenést is figyelembe veszi. E mutató változása jól mutatja, milyen éles szakaszhatárt jelent 2010, a kormányváltás éve. Míg a NADI reálértékének növekedése 2002 és 2010 között összesen 7,7 százalék volt, addig 2010-től 2023-ig 52,9 százalék. (A 2024-es adatok még nincsenek az adatbázisban.) A hosszabb időtáv természetesen hozzájárul a magasabb eredményhez, így nézzük meg éves átlagban is a két időszak növekedését. Ez 2002 és 2010 között 0,9 százalékot, 2010 és 2023 között 3,3 százalékot jelent évente. Vagyis a NADI reálértékének éves átlagos növekedése 2010 után több mint három és félszer volt magasabb, mint a megelőző nyolc évben.
Jól tükrözi a különbséget, ha sorba rendezzük az országokat a NADI reálérték-változása szerint (az OECD adatbázisában minden vizsgált évre vonatkozóan 28 országra találtunk adatokat) a két időszakban.
Magyarország ebben az időszakban 28 ország közül a 25. helyen állt a jövedelemnövekedésben. Ezzel szemben 2010 és 2023 között az első helyre lépett elő, megelőzve mind a 27 országot.
A változás dinamikájának értelmezéséhez nézzük meg az éves idősorokat a V4-országokra vonatkozóan, feltüntetve az EU-átlagát is.
Jól látható, hogy Magyarországon 2006-ban volt a nagy törés, amikor a GDP visszaeséséhez (korábban itt: Húsz éve az EU-ban – rendhagyó történet a gazdasági felzárkózásról ) képest is drámai a zuhanás. És ahogy a gazdasági növekedés, úgy a jövedelmek növekedése is 2013-tól állt helyre, a V4-partnereknél nagyobb ütemű emelkedést produkálva.
A jelenség egyik oka, hogy a térségben egyedül nálunk haladta meg a jövedelmek növekedése a gazdasági növekedést, az inkluzív növekedés jegyében. Ez újabb éles korszakhatárt jelent, amit jól mutat, ha összevetjük a NADI és a GDP növekedését 2010 előtt és után.
Jól látható, hogy 2006-tól a NADI növekedése jócskán elmaradt a GDP-növekedéstől, vagyis a gazdasági növekedés – már amikor volt egyáltalán – elsősorban nem a jövedelmek gyarapodását, az emberek jólétét szolgálta. A 2010 utáni fordulatról még pontosabb képet kapunk, ha a 2010-es évet vesszük bázisévnek.
Jól látszik, hogy a jövedelmek növekedése 2016 után felülmúlta – azóta is tartósan – a gazdasági növekedést. És mielőtt bárki aggódna amiatt, hogy honnan volt vagy van ennek fedezete, szögezzük le: a kedvező fordulat nem osztogatásból fakadt, hanem egyrészt a foglalkoztatás példátlan mértékű bővüléséből, másrészt a reálkeresetek dinamikus növekedéséből, ami a létszámnövekedéssel együttesen mintegy megduplázta a reálkereset-tömeg átlagos vásárlóerejét (erről bővebben itt: Az infláción felül is duplájára nőtt a nemzeti bértömeg ). Ehhez jöttek és jönnek hozzá olyan kiemelkedő mértékű támogatások, mint a gyermeknevelés utáni adójóváírás és a rezsivédelem, aminek köszönhetően a háztartások messze a legalacsonyabb energiadíjakat fizetik Európában. Mindez együtt azt eredményezi, hogy a gazdasági növekedés inkluzívvá vált, ami szilárd alapot teremt a társadalom jólétének bővüléséhez.
