Az olajárfolyam emelkedésének lehetséges globális hatásai
A lehetséges globális hatások
Márciusban jelentősen emelkedett az olaj piaci árfolyama, miközben a volatilitás is rekordközeli szinten van. És ez hogyan hathat a globális GDP-re és inflációra, ha ez a tendencia hosszabb távon is fennmarad?
A legtöbb elemzés arra a következtetésre jutott, hogy az olaj árának 10 százalékos tartós emelkedése a magas energiafüggőséggel rendelkező térségekben-országokban, nagyságrendileg 0,5-0,7 százalékos GDP-visszaesést eredményezhet. Mindeközben az IMF számításai szerint egy 10 százalékos stabil árfolyam-növekedés 0,4 százalékkal emelné meg a globális infláció mértékét, valamint 0,1-0,2 százalékkal csökkentené a globális GDP-növekedés ütemét. Ennek tudatában,
ha relatív gyorsan rendeződik a konfliktus, és mérséklődni tudna az olaj árfolyama, akkor nem lenne igazán drasztikus hatása a globális gazdaságra nézve.
A legvalószínűbb forgatókönyv ebben az esetben a jegybanki kamatcsökkentések felfüggesztését és/vagy lassítását eredményezné.
Egy pesszimistább forgatókönyv megvalósulása esetében, ha az árfolyam tartósan 100 dollár per hordó fölött ragadna, a nettó energiaimportra szoruló térségeket erősebb negatív makrogazdasági hatás érheti. Mind Európa, mind az ázsiai térség, Kínával együtt a legnagyobb vesztesek közé tartozhatna egy ilyen forgatókönyv esetében. Az IMF becslése szerint 30 százalékos, hosszan tartó árfolyam emelkedés (kb. 100 dollár per hordó) esetén a globális inflációt 1,2 százalékkal emelné meg, míg a GDP-t akár 0,5 százalékkal csökkenthetné. Ez a hatás, a magas nettó energiaimportra szoruló országokban akár többszörös (2-3-szoros) mértékben is jelentkezhet, ilyen például Európa vagy éppen Kína. Vagyis
ez a forgatókönyv drasztikus lehet mind az ázsiai térségben, mind akár hazánkra nézve, hiszen egy ekkora marginális hatás képes lehet önmagában eltüntetni a teljes éves GDP-növekedést, valamint egymagában az inflációt a toleranciasáv felső határának közelébe emelni.
Mindazonáltal, egy tartós (éves átlag) 100 dollár per hordó feletti árfolyamszint jelenleg nem túl reális forgatókönyv. Míg egy 10 százalékos növekedés és 70–90 dollár közötti árfolyamszint akár kedvező hatást is jelenthet egyes olajexportőr országokra (pl.: USA) és a vezető olajipari vállalatok eredménytermelő képességére, addig egy ennél a sávnál magasabban ragadó árszint jellemzően ezekre a szereplőkre is negatívan hatna. Egy ilyen magas árfolyam már rengeteg átgyűrűző hatást eredményezne, a világkereskedelem szinte összes termékének emelkedne az ára, globálisan növekedne az infláció, miközben az olaj iránti kereslet fokozatosan csökkenne a magas árszint miatt. Hosszabb távon a csökkenő kereslet, magas anyagköltség és infláció viszont felemésztené ezen szereplők többlethozamát, amelyet a magas olajár eredményezne nekik.
Összefoglalva a fentieket, tehát az mondható el, hogy 10 százalék körüli, hosszan tartó olajár emelkedés nem eredményezne drasztikus globális makrogazdasági változásokat, viszont egy magasabban, 100 dollár per hordó feletti árszint jelentősen rontana a globális makrogazdasági helyzeten, leginkább a magas nettó energiaimportra szoruló országokban és térségekben, miközben effektíve nyertese sem lenne a forgatókönyvnek.
