Lehet, hogy Trump tárgyal az irániakkal, de a veszély nem múlt el: a Hormuzi-szoros miatt kritikus hetek várnak a világra
Az iráni háború évek óta nem látott csúcsra repítette az olajárakat és súlyos zavarokat okoz a globális ellátási láncban, és egyelőre semmi jele a konfliktus végének. Amerikai vállalatvezetők és olajipari szakértők szerint, ha a kormányzat és az Egyesült Államok szövetségesei két héten belül nem nyitják meg a Hormuzi-szorost, akkor fel kell készülni arra, hogy a konfliktus legalább az év közepéig elhúzódik – annak minden negatív következményével a világgazdaságra.
Ráadásul jelenleg inkább az eszkalálódás tűnik valószínűbbnek, mivel Donald Trump a hét végén két napot adott Teheránnak a szoros megnyitására, s azzal fenyegetett, hogy ellenkező esetben porrá bombázzák az iráni erőműveket. Válaszképpen a perzsa állam közölte, hogy az Amerikai Egyesült Államokhoz és az izraeli rezsimhez tartozó valamennyi energetikai, informatikai és sótalanító infrastruktúrát célba fogja venni a térségben.
Derült égből villámcsapásként érkezett aztán hétfőn a hír, hogy Donald Trump – állítása szerint – Amerika tárgyal Iránnal. Ezt ugyan kapásból cáfolták az irániak, ám elég volt arra, hogy az olaj ára március 9. után ismét 100 dollár alá kerüljön.
Ez azonban még mindig nem a konfliktus végét jelenti, a veszély ugyanis nem múlt el, a Hormuzi-szoros továbbra is zárva. Az egyik amerikai cég három lehetséges forgatókönyvre készül a Hormuzi-szoros megnyitását illetően:
- március végéig megtörténik,
- a nyitás elhúzódik az év közepéig,
- vagy nem sikerül az év végéig.
Az utóbbi messze a legrosszabb forgatókönyv. Egyelőre lehetetlen megmondani, hogy a három forgatókönyv közül melyik következik majd be – mondta a CNBC-nek az érintett cég neve elhallgatását kérő pénzügyi igazgatója. Ez pedig azt jelenti, hogy a vezetőség a többi vállalattal együtt nem tehet mást, mint „aggódni amiatt, hogy mi a legrosszabb, ami történhet”.
Ketyeg az óra
Az óra azonban nem csupán az energiaszektorban ketyeg, egy sor más szektornak, például a technológiai iparnak is van oka az aggodalomra. Leálltak az alumíniumkohók is a Közel-Keleten, ezzel kieshet a globális kínálat majdnem tizede.
A félvezetőgyártókat héliumhiány fenyegeti, amely létfontosságú a számukra, és az Egyesült Államok után messze Katar a legnagyobb exportőre. Az ipari héliumot a földgáz feldolgozása közben, főként a cseppfolyósított gáz (LNG) kinyerése során választják ki, és semmivel sem helyettesíthető. Katar azonban már a háború legelején kénytelen volt leállítani az LNG-telepét, amelyet később akkora iráni támadás ért, hogy a helyreállítás öt évig is eltarthat.
A technológiai szektor a kereslet miatt is aggódhat, hiszen a konfliktusos térség országai, Szaúd-Arábia, Katar, az Egyesült Arab Emírségek és Kuvait gyorsan fejlődő gazdaságok. „A fogyasztói kereslet előbb-utóbb hatással van az üzleti keresletre, ami közvetlenül befolyásolja cégünket. Meddig mehet ez így tovább?” – vetette fel egy pénzügyi igazgató.
A Hormuzi-szoros mozgatja az olajárakat
John Kilduff, az Again Capital energetikai és árupiaci szakértője szerint is kulcsfontosságú a kéthetes határidő a Hormuzi-szoros megnyitására. Ha ezt nem sikerült tartani, akkor az Egyesült Államokban irányadó West Texas Intermediate olajfajta ára is jócskán a hordónkénti száz dollár fölé ugrik, és el kell kezdeni aggódni a hiány miatt, elsősorban Ázsiában, amely Kína kivételével a leginkább függ a térségből származó energiahordozóktól.
A Nemzetközi Energiaügynökség tagállamai által a tartalékokból piacra dobott 400 millió hordó nem elég,
a Hormuzi-szoros zárlata miatti napi 10-12 millió hordós hiány egyszerűen leküzdhetetlen.
„Nincs olyan politikai intézkedés, amelyet meg lehetne hozni ennek ellensúlyozására” – hangsúlyozta Kilduff. A két elkerülő vezeték kapacitása ehhez kevés.
Szerinte akkor lesz energiaválság, ha a szorost nem nyitják meg április 1-jéig. „Az év közepére hiányt fogunk tapasztalni olyan helyeken, mint India, Japán és Dél-Korea. Elkezdik majd visszafogni az ipari termelést. Szó szerint takarékoskodniuk kell, hogy égve tartsák a villanyt” – figyelmeztetett.
Az Egyesült Államok kihúzza energiaválság nélkül az év végéig
A világ számára nincsen jó hír, csak az Egyesült Államoknak, ahol egyelőre kevesebb az ok az aggodalomra. Bár az üzemanyagárak ott is jelentős mértékben emelkednek, a piac rövid távon jól el van látva.
Az év végére azonban ott is jelentős energiaválság várható, bár
a magasabb olajárak nem okoznak olyan kárt a világ legnagyobb gazdaságának, mint az 1970-es évekbeli.
Az amerikai fogyasztókról azonban ez nem mondható el, emlékeztetett a The New York Times . Lassabb lesz a növekedés, valószínűleg magasabb a munkanélküliség, és minél tovább tart a háború, annál jobban emelkednek majd az energiaárak.
Az amerikai gazdaságra gyakorolt hatást mérsékli, hogy a legtöbb olajat Kanadából importálja, és „visszaszerezték” a venezuelai olajat is, ami éppen az a fajta, amellyel a Mexikói-öböl mentén található finomítók a leghatékonyabban működnek.
„A globális olajárak sokkal, de sokkal magasabbak lennének az amerikai termelés nélkül. Ehhez kétség sem férhet” – állítja Kilduff.
Messze a 60-70 dolláros árszint
A szakértő szerint azonban alapvetően változhat a helyzet, ha az Egyesült Államok és Izrael újabb támadásokat intéz iráni energetikai létesítmények ellen, és Teherán hasonlókkal válaszol. Ebben az esetben pillanatok alatt hordónként akár húsz dollárral is ugorhat az olaj világpiaci ára.
Jelentős árcsökkenésre ráadásul akkor sem lehet számítani, ha enyhül a feszültség a Közel-Keleten. A helyzet normalizálódása még ebben az esetben is nagyon óvatos és lassú folyamat lesz.
A 60-70 dolláros szintre való visszatérés nehezebbé válik a fundamentumok és a még mindig nagyon kockázatos környezet miatt
– figyelmeztetett Kilduff.
De egyelőre a következő két hét a legfontosabb, amikor a 100 dolláros árszint lehet az alap. Ha nem történik érdemi előrelépés a szoros biztosításában, akkor a kétely elszáll a piacról, és elkezdi éreztetni a hatását a kínálatkiesés.
