Ismétlődik a múlt - Mintha újra 89'-et írnánk

A harmadik negyedéves számok alapján legalábbis még mínuszban voltak, holott a GDP már növekedésnek indult. A fordulat azonban már érzékelhető, az elmúlt hónapokban több nagy autóipari cég jelezte magyarországi bővítési szándékát. Évek óta nem voltak ilyen volumenű projektek Magyarországon, ez nem is csoda, a versenyképességünk alaposan leromlott az elmúlt évtized második felére.
A bürokratikus, kiszámíthatatlan üzleti környezet mellett az euróban kifejezve kiemelkedő ütemben növekvő bérek is rontották relatív pozíciónkat. Az elmúlt két évben azonban egyrészt a fizetésemelések is visszafogottabbak voltak, másrészt a forint is nagyot gyengült, így ismét versenyben vagyunk.

A saját bőrünkön tapasztaltuk meg azt, amit korábban többnyire elméleti szakemberek emlegettek csak: az árfolyam kiegyenlítő szerepét. Bebizonyosodott, hogy tartósan senki sem hagyhatja figyelmen kívül a piaci logikát.

Most tehát hátradőlhetünk, mert minden megoldódott magától. Vagy azért ennyire talán mégsem jó a helyzet? Mintha ugyanazon az úton indulnánk el megint, amely végül a válság előtti válságba sodort minket. A vállalkozási feltételek nagyjából olyan kiszámíthatók most is, mintha 89-et írnánk, a hazai cégeknek nemhogy évtizedekre, de hónapokra is nehéz tervezniük. Eközben egyre kiszolgáltatottabbakká válunk a külföldi tőkének, amely egy ideig képes a növekedés illúzióját kelteni, azonban a széljárás pillanatok alatt fordulhat.

A jelszavakban nincs hiány most sem, de az a növekedési stratégia, amelyet a kormány hangoztat, egyelőre alig köszön vissza a konkrét lépésekben. Ami igazán ösztönözné a vállalkozókat, az adminisztratív terhek érezhető csökkentése, amelyről még most sem tudunk részleteket. Ezt pedig aligha feledtetik a kétes fenntarthatóságú adócsökkentések.