Budapest és Tallinn kapja a legjobb bizonyítványt

A magyar--észt duó jó eséllyel -- a kelet-európai "tízek" közül elsőként -- valamilyen formában azt is elérheti, hogy gazdasági kritériumok tekintetében immár az elvárások teljes körű teljesítését elismerje az Európai Bizottság -- mondta több megbízható brüsszeli informátor is lapunknak. A korábbi évek jelentései még visszatérően úgy fogalmaztak, hogy "piacgazdaságnak tekinthetők", illetve hogy "középtávon" képesek lehetnek az EU piaci versenyfeltételeivel szembesülni.



Ennek azért van különös jelentősége, mert így Magyar- és Észtország lehetnek az elsők, amelyek teljesítik az új tagok felvételének egyik legfontosabb feltételét, az úgynevezett koppenhágai kritériumrendszer egyik legfontosabb elemét. Ha valóban így történik, a két állam joggal várhatja azt az uniótól, hogy a bővítés első körében nem kell megvárnia a feltételeket lassabban teljesítő tagjelölteket.



Valójában a magyar makroökonómiai mutatók még Észtországnál is lényegesen kedvezőbb képet mutatnak. Aligha marad észrevétlen, hogy 1999-ben a jelöltek táborában egyedül Magyarországon tudott úgy lendületes maradni a gazdasági növekedés, hogy eközben nőtt a munkahelyek száma és csökkent a munkanélküliség.



Magyarország esetében az egyetlen makroökonómiai "szépségfoltot" az infláció vártnál kisebb mértékű lefaragása jelenti majd, különösen annak fényében, hogy más jelöltek eközben kedvezőbb árindexet tudtak felmutatni.



Mindezek a megállapítások abban a leendő bizottsági papírban várhatók, amelyet november 8-án tesznek közzé azzal egy időben, hogy a brüsszeli testület jóváhagyja a 13 tagjelöltről szóló szokásos éves országértékelését is. Miként brüsszeli diplomaták megjegyzik, az elmúlt évek hasonló jelentései azt mutatták, hogy miközben a sajtó hajlamos főként az egyedi országvéleményekre "ugrani", a vájt fülűbb politikai-diplomáciai elitet mindig is az -- angol nevén eddig "composite paper"-ként emlegetett -- terjedelmes, szektorális összehasonlító anyag érdekelte inkább (abból is igazából az utolsó két-három oldalas konklúzió...), ebből vonva le következtetéseket az egyes jelölt országok tényleges helyzetére, valamint a bővítési folyamat egészének várható alakulására.



Tavaly ötven oldalra sikeredett az összehasonlító elemzés, az idén hírek szerint szűkszavúbb lesz a Brüsszel-szerte ma legkeresettebbnek számító papír (várható terjedelmét jól értesültek mintegy 20 oldalra teszik), és ez évben először eddig nevét elhagyva "Bővítési stratégiai tanulmány"-nak hívják majd. A rövidebb szöveg az eddigieknél is tömörebb fogalmazást feltételez, azaz a szöveg jó eséllyel még szakszerűbb lesz, ám főként a közösségi zsargonokban jártasabbak számára így is kirajzolódhat majd bizonyos hierarchia, különösen a tárgyalásokban előbbre tartó hat jelölt ország helyzetét tekintve -- vélik tájékozott források.



Miközben a magyar értékelés várható kedvező mivolta -- leszámítva bizonyos tételes kifogásokat -- voltaképpen sohasem vált kérdésessé, értesülések szerint komoly vitákat váltott ki illetékes bizottsági helyeken a cseh és a lengyel vélemények végső akusztikája. Lengyelország esetében például a jelentés első építőkockáit összerakva inkább hajlott volna negatívba a kép, ami azonban politikailag nem tűnt kívánatosnak, így valamelyest módosítani kellett az arányokon.



Csehországnál az okozta a problémát, hogy miközben általánosan elismert a jogharmonizáció lendületes beindulása -- emlékezetes, hogy két éve Prága és Ljublojana még komoly figyelmeztetést kapott az uniós joganyagok átvételében mutatott lassúságért --, egyes bizottsági körökben a legfontosabb reformok tekintetében továbbra is éreznek bizonyos hezitálást cseh részről. Miként egy brüsszeli bennfentes kifejtette, nem érzik minden tekintetben a befejezett elszántságot a tényleges és teljes körű átállásra.



Tipikus példának tekintették e kettősségre a cseh Investicní a Postovní Banka privatizációját, amelyet a kormány kezdetben nem az ilyenkor elvárható előkészületeket és eljárási rendet követve, hanem sürgősségi alapon, hirtelen belevágva indított útjára, és utólag helyezték csak a folyamatot -- immár visszamenőlegesen is -- a formailag is elfogadható vágányokra. Az idei cseh jelentés ennek ellenére minden bizonnyal alapvetően kedvező lesz, ám ha Prága végül nem kaphat helyet az "élenjáró" magyar--észt páros mellett, annak -- makroökonómiai mutatóinak relatív elmaradása mellett -- ez is lesz az oka -- vélik brüsszeli körökben.



A koppenhágai politikai feltételek tekintetében egyébként a magyar értékelés javára szól majd az országban immár tizedik éve jellemző politikai stabilitás. Ez különösen azzal összevetve szembeötlő, hogy a "nagy versenytársak" közül Cseh- és Lengyelországban is labilis alapokon álló kisebbségi kormány van hatalmon, Szlovénia éppen most lábalt ki egy súlyosabb kormányválságból, és nem volt mentes belpolitikai bonyodalmaktól Észtország sem.



Szlovákia esetében megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy bár valószínűleg ezúttal is megerősítik majd Pozsonynak a már tavaly is igen erőteljesen elismert felzárkózását a koppenhágai politikai kritériumok teljesítéséhez, ám csúszhat a szövegbe utalás arra is, hogy személyi feltételeit tekintve a belső politikai megtisztulás még nem tekinthető teljesnek.



Az észrevétel előzménye, hogy Günter Verheugen bővítési biztos néhány hónappal ezelőtt egy előadásában kifejtette: egyes kelet-európai jelölt országokban a korábbi kommunista rezsim nómenklatúrája már-már aggasztó módon átmentette magát a privát szférába, és sok esetben az új alapokon szerveződő döntéshozási fórumokba is. Verheugen maga ugyan nem tért ki arra, hogy mely államokra gondol, ám utóbb nevük mellőzését kérő bizottsági források úgy vélték, hogy főként Románia és Szlovákia esetében tekinthetők megalapozottnak az effajta félelmek, olyannyira, hogy ennek megjelenését az országértékelésekből sem lehet teljesen kizárni. Sajátosan szlovák hiányosságként merülhet fel továbbá, hogy a szlovák alkotmány formailag nem nyilvánította még ki az igazságszolgáltatás -- gyakorlatban amúgy már létező -- függetlenségét.



A tárgyalásokban előbbre tartó jelöltek körében főként Magyarország és Szlovákia számíthat jelentősebb bírálatra a romakérdés kitartó rendezetlensége miatt. Különösen Szlovákia esetében van kilátás "testesebb paragrafusra" ez ügyben, lévén, hogy a szlovákiai romák megszaporodott kivándorlása miatt Pozsonyt le kellett venni az EU-országokban teljes vízummentességet biztosító "fehér listáról".



A romaprobléma kapcsán lehet utalás Csehországra is, ám minden jel szerint az említett két államhoz képest csak enyhébb formában. Jó eséllyel elmaradnak a korábbi évek jelentéseiben még erőteljes észrevételek a további kisebbségekkel szembeni bánásmód (így a balkáni orosz, valamint a szlovákiai és romániai magyar lakosság helyzete) miatt.



Speciálisan magyar problémának ígérkezik a médiahelyzet valószínű felemlegetése (szorgalmazva, hogy állítsák helyre a különböző politikai pártok közötti egyensúlyt az állami televízió irányító testületében), azonban csak kevéssé valószínű, hogy mindez megjelenne az összehasonlító elemzésben is. Nagyobb az esély erre a másik felhánytorgatott magyarországi negatívum, a szociális párbeszéd elégtelennek minősített pillanatnyi adottságai miatt, ami minimum az országjelentésben szinte bizonyosan helyet kap majd.



A már évek óta örökzöldnek számító korrupció kérdése természetesen az idén is a legtöbb jelölt esetében visszatér majd -- a nagy kivétel Észtország lehet, amelyről éppen a közelmúltban állapította meg a Transparency International, hogy Európa egyik "legtisztább" országának számít.



Összességében brüsszeli bennfentesek tudni vélik, hogy -- főként az "élenjárók" esetében -- alapvetően pozitív jelentésekre lehet az idén számítani, ahol elsősorban a dicséretek eltérő mértékéből lehet majd az országok közötti különbséget kiolvasni. Hasonlóképpen az említett bizottsági összehasonlító elemzés is mindenekelőtt ebből a szempontból igyekszik súlyozni majd. Az összefoglaló jelentés ismét megerősíti majd a differenciálás elvének és az egyéni érvényesülés jogának a fontosságát, hangsúlyozza a csatlakozási folyamat dinamizmusának a fenntartását, de továbbra sem kínálva olyan újabb -- évszámban kifejeződő -- támpontot, ami a folyamat majdani előrehaladása szempontjából továbblépésnek számíthatna.

Formálódnak az Európai Bizottság országjelentései Minden jel szerint Magyar- és Észtország lehet a kelet-európai tagjelöltek közül a két élenjáró ország az Európai Bizottság két hét múlva esedékes éves országértékelésében. Az őket követő szlovén--lengyel--cseh trió szintén alapvetően elismerő szavakat kap majd, ám az árnyalt megfogalmazás nem hagy majd kétséget afelől, hogy esetükben több még a tennivaló és esetenként a kétség is -- értesült több megbízható brüsszeli forrásból is a Világgazdaság. Fóris György -- Brüsszeli tudósítónktól-->