Derűs kilátások, borongós hangulat

A Kölni Egyetem szociogazdasági intézete (Forschungsstelle für empirische Sozialökonomik) több okot is lát a lakosság apátiájára és a reformokkal való szembenállására. Szerepet játszanak mindenekelőtt a visszatérő pénzügyi-megélhetési gondok és a lakosság fokozódó megterhelése. Visszatetszést keltenek emellett a pártviszályok, a kormányválságok, a korrupció és az átláthatatlan bennfentesprivatizáció, ami mind hozzájárul a demokrácia és a piacgazdaság előnyeinek leértékeléséhez -- hangoztatják a kutatók az évente közzétett "transzformációs barométerben".

Magyarország már egy ideje beszedi következetes reformpolitikájának makrogazdasági osztalékát. A magas növekedési ráta és a -- nagyrészt befejezett magánosítás után is -- élénk beruházási tevékenység kezdi éreztetni a hatását a munkaerőpiacon. Az infláció elleni fellépés első eredményei is látszanak, problémássá válhat azonban idővel a költségvetés és a külkereskedelem kettős hiánya. Ez utóbbiak azonban várhatóan nem veszélyeztetik az EU-bővítésnél a jelenlegi "primus" szerepkört.

Lengyelországban gyengült a növekedés az utóbbi két évben, az általános gazdasági kilátásokat ennek ellenére pozitívan kell értékelni -- hangoztatják a kölni kutatók. A növekedés az Európában mérhetők között még mindig a legmagasabbak egyike. Továbbra is ütemes a tőkebefektetés, ami az intézményi keretfeltételek folytatódó reformjával együtt kedvező gazdasági fejlődés kilátásaival biztat. Az EU-hoz való csatlakozás üteme szempontjából meghatározó lesz, hogy Varsó miként birkózik meg néhány fontos szerkezetátalakító problémával (mezőgazdaság, nehézipar), miként kezeli a bel- és külgazdaságban jelentkező feszültségeket (infláció, fizetési mérleghiány).

Csehországban a gazdaság -- konjunkturális értelemben -- lassan magához tér, annak ellenére, hogy az egy-két évvel ezelőtti hanyatlásért felelős szerkezeti problémákat csak lassan számolják fel. A lassú fellendülést is veszélyeztetik az intézményi korlátok, mint az átláthatatlan módon megszervezett tőkepiac, az ipari szerkezetátalakítás további késedelme. E körülmények ellenére tavaly óta ismét erősödik a közvetlen külföldi tőkebefektetések üteme, ami az ipar szanálásának lassú előrehaladására utal. A további kilátások javarészt a politikai instabilitás és a stagnálás légkörének felszámolásától függnek.

Oroszországban a gazdaság kezd magához térni az 1998-as összeomlásból. A hatalmi váltás dacára várat magára a létfontosságú reformok folytatása, amelyeket ez idő tájt jól hangzó szándéknyilatkozatokkal helyettesítenek. A beruházási tevékenység élénkülése és a kiviteli mutatók javulása mindazonáltal arra utal, hogy a gazdaság regenerálódása folyamatban van. A jó növekedési mutatókat ennek ellenére óvatosan kell kezelni, mert azokban számos külsőleges tényező játszik szerepet, mint például a nyersanyagok és az energiahordozók árának emelkedése, az ország külső adósságának sikeres átütemezése, illetve a rubel leértékelése.

Ukrajna 10 év elmúltával sincs túl az átalakítást kísérő súlyos gazdasági visszaesésen. Az egyedüli eredmény az, hogy a hanyatlást sikerült az utóbbi évben számottevően fékezni, a gazdaság egészét átfogó, mélyreható szerkezeti reformok hiánya azonban továbbra is hátráltatja az ukrán gazdaság talpra állását. A jelenleg észlelhető gyenge konjunktúra is inkább csak a hrivnya leértékelődésén és az ipari termelésnek az importhelyettesítésre visszavezethető élénkülésén alapul, mert a vállalati kör alkalmazkodásának kikényszerítése továbbra is késik.