Minőségi tőkeimport a cél

A határokon átáramló működőtőke több mint háromnegyed része a fejlett országokba érkezik. A tőkemozgás alapvető csatornáját a fúziók és felvásárlások jelentik, a zöldmezős beruházások súlya egyre csekélyebb, a tavalyi évben elenyésző volt.

Közép- és Kelet-Európában is csökkent a tőkeimportban az új cégalapítások jelentősége 1999-ben, de a két forrás szerepe jóval kiegyenlítettebben alakult. A régió éllovasaivá a tőkevonzásban Lengyelország és Csehország léptek elő, míg Magyarországon a privatizáció lezárultával a kis magánvállalatok válnak az akvizíciók célpontjává. Magyarország világgazdasági integrációja rendkívül gyorsan haladt előre az utóbbi években: a működőtőke állománya 1999-ben már a GDP 40 százalékát tette ki. Ugyanakkor szüntelen alkalmazkodást igényel a tőkevonzó képesség fenntartása.

Az új piacok keresése, a piaci pozíció megerősítése, sőt megőrzése, a kockázatok diverzifikálásának igénye mind a határokon túlnyúló felvásárlási és fúziós aktivitás irányába nyomta a világ vállalatait. A gazdálkodási környezet ugyanis a technológiai változások, a hosszú évek óta tartó liberalizációs trend és a tőkepiacok fejlődése következtében jelentősen átalakult.

A jelentés megemlíti, hogy a külföldi felvásárlásokkal kapcsolatos fenntartásoknak olykor a fejlett országokban adnak leginkább hangot, mint tették ezt Németországban a Mannesmann Vodafone általi bekebelezésekor. Noha a közvélemény általában pozitívabban ítéli meg a zöldmezős beruházások révén érkező külföldi tőkét, mint az "ellenségesen terjeszkedőt", igazi különbségek csak rövid távon jelentkeznek. Bár egy akvizíció rövid távon több negatív hatással járhat -- például csökkenhet a foglalkoztatottság --, hosszabb távon a sikeres felvásárlás pótlólagos tőke-, illetve technológiaimportot generálhat, és a közvetett hasznokat is számításba véve eltűnhet a különbség a kétféle tőkebehozatal hatásai között.

Közép- és Kelet-Európában új szakaszába lépett a külföldi tőkéért folytatott verseny -- fogalmazott Inotai. A kormányok nem feltétlenül több, hanem inkább jobb minőségű tőkét szeretnének az országba csalogatni. Ez részben a nagyvállalatok bejövetele után beszállítóik Magyarországra telepedését -- vagy hazai kapcsolatok kialakítását -- jelenthetné, illetve a szellemi tőkét igénylő tevékenységek, a kutatás és fejlesztés területére történő beruházásokat.

Lengyelországot és Csehországot elérte az a privatizációs hullám, ami Magyarországon már 1995-ben tetőzött. Emellett a magánosítás végeztével Magyarország elvesztette azt az előnyét, hogy olcsón lehetett vagyontárgyakhoz jutni. Egyre fontosabb szerepet kap a tranzakciók számát tekintve a kisebb magánvállalatok transznacionális társaságok által történő felvásárlása -- ezek az ügyletek azonban értékben messze elmaradnak a nagy privatizációs értékesítések mögött. Ugyanakkor felértékelődnek olyan tényezők, mint a belső piac mérete, vagy a természeti erőforrásokkal való ellátottság. Mindezek következménye Magyarország relatív visszaesése a beérkező működőtőke alapján felállított rangsorban.

Mind a működőtőke beáramlásának csökkenése, mind a minőségi tőke vonzásának igénye feladatokat ró a döntéshozókra. Az egyik legsürgetőbb lépés a tudományba és a felsőoktatásba eszközölt beruházás lenne, mert a szakemberhiány egyes régiókban és iparágakban már most akadályozza a működőtőke felszívását.

Az egész régiót jellemző adat, hogy tavaly a szolgáltatói szektorba áramló működőtőke aránya 56 százalékra növekedett a feldolgozóipar rovására. A jelentés szerzői szerint ennek pozitív hatása lehet a szolgáltatások hatékonyságának növekedése, így egyenletesebben javulhat a gazdaságok teljesítménye. A korábbi években a munka termelékenysége döntően a feldolgozóiparban növekedett, Magyarországon például 1992 és 1999 között 118 százalékkal.