A legproblémásabb "problémamentes" fejezet

A versenyjogi uniós joganyag alapvető célkitűzése az, hogy szavatolja a verseny szabad érvényesülését az egységes közösségi belpiacon. Egyúttal azonban nyitva hagy kiskapukat bizonyos kivételekre is: módot ad arra, hogy akár monopóliumok révén is fenntarthatók lehessenek egyes, alapvetőnek tekintett szolgáltatások és szociális szempontok.



Az Európai Bizottság -- bejelentésre vagy saját elhatározásból -- vizsgálatot kezdhet bármely, versenyjogi szempontból kifogásolhatónak tűnő magatartást tanúsító vállalat ellen. A testületnek joga van helyszíni felmérést is végeznie, felkeresheti az érintett cég ingatlanjait, járműveit, igényt tarthat információkra. Ha bizonyított vétségre bukkan, annak súlyosságától függően akár napi egymillió euróig terjedő büntetést is kiróhat.



Az állami támogatásokkal szemben is akkor merül fel kifogás, ha azok a piaci verseny torzításával fenyegetnek. Bizonyos mentesség itt is adható, például egyéni fogyasztóknak nyújtott szociális célzatú segélyek vagy természeti katasztrófák következményeit enyhítő állami támogatás esetében. Lehetőség van átmeneti mentességre alacsony GDP-jű, illetve az átlagot messze meghaladó munkanélküliséggel küszködő régiók felzárkózását célzó támogatásoknál is. Állami kereskedelmi monopóliumot (kizárólagos jogokat) akkor lehet nyújtani, ha bizonyos közérdekű szolgáltatást fenn akar tartani az állam, bizonyítva, hogy lépését nemzeti érdekek indokolják, és az intézkedés arányban áll a megfogalmazott céllal.



A mindezekre együttesen vonatkozó "acquis" átvétele nem sok jogharmonizációs erőfeszítést igényel. Miként a pozíciópapír fogalmazott, e területeken "Magyarország a csatlakozás időpontjáig kész és képes elfogadni és alkalmazni a közösségi vívmányokat". Akadt azonban két felvetés.



Az egyik az EU-kartelltilalom alá sorolható megállapodások kezelését érinti. Esetükben Magyarország 6 hónapos alkalmazkodási időszakra tart igényt, módot adva az érintett cégeknek, hogy hozzáigazíthassák szerződéseiket azokhoz a közösségi versenyszabályokhoz, amelyek a megállapodások bizonyos csoportjainál mégis mentességet adnak e tilalom alól. Magyar vélemény szerint hasonló esetekre az eddigi bővítések során is sor került, s a kérés inkább technikai jellegű, ami nem számít derogációnak. A másik észrevétel az állami támogatások kapcsán merült fel, ahol igényt tartottunk arra, hogy a magyarországi támogatások közösségi megítélésekor a bizottság vegye majd tekintetbe az ország jelenlegi fejlettségi szintjét, regionális, szociális adottságait.



EU-részről megnyugtató választ adtak az utóbbi felvetésre, emlékeztetve arra, hogy mindez része az ilyen jellegű közösségi eljárásoknak. Nézeteltérés támadt viszont az állami támogatások általános kezelését illetően. Az EU-érvelés itt arra hivatkozik, hogy mivel az egységes piac működésére közvetlenül hatással bíró joganyagról van szó, ezért nem elég, ha átvétele és alkalmazása csupán a csatlakozás pillanatában indul meg. A piacon jelen lévő gazdasági alanyoknak úgymond már a jogszabályok ismeretében, azokat "begyakorolva" kell képesnek lenniük a közösségi egységes piacba tagozódni. Brüsszelben emellett utalnak arra is, hogy a társulási szerződés is kilátásba helyezi az állami támogatások rendszerében az EU-konform előírások szavatolását, azaz a formai és intézményi felzárkózásnak már javában folyamatban kellene lennie.



Magyar részről mindezt túlzó elvárásnak minősítik. Mint Juhász Endre főtárgyaló kifejtette, a társulási szerződés nem írja elő jogi kötelezettségként az "acquis" csatlakozás előtti teljesítését, csupán az annak szellemében történő eljárást, amit azután a végrehajtási utasításban kellene konkretizálni. Ez utóbbi azonban sok esetben még egyébként is hiányzik, tehát a szerződésre való hivatkozás jogilag megalapozatlan. Főként pedig: a magyar fél nem tudja vállalni, hogy máris teljes egészében "acquis-kötelesnek" tekintse e téren a gazdaságot -- hangzik a magyar érvelés.



Ennek ellenére a téma kapcsán létező EU-nyomás nem csökken, így a kérdés az egyik legtartósabb örökzöld témává vált a jelölt országok megítélésekor. A bírálatok visszatérően szorgalmazzák, hogy a jelöltek e téren már a taggá válás előtt teljeskörűen zárkózzanak fel az EU-normákhoz, EU-konform megfigyelési és átláthatósági feltételeket biztosítva.



Mindez összességében azt vetíti előre, hogy a versenyjog jó eséllyel akár a tárgyalások végéig is nyitva maradhat. Mint a "legproblematikusabb problémamentes fejezet"...

Vitatémák a csatlakozási tárgyalásokon -- 6.: Versenyjog Alapvetően az állami támogatások harmonizálásának ütemezését érintő különbségek hátráltatják az egységes piac szempontjából egyik legfontosabbnak tekintett versenyjogi fejezet félretételét. Mivel a véleménykülönbség olyan megközelítésbeli eltérésből is táplálkozik, amely túlnyúlik az adott témakörön, a fejezet lezárására valószínűleg még sokáig várni kell -- jóllehet formálisan egyetlen derogációs kérelem sem terheli a témát. Fóris György, Brüsszeli tudósítónktól-->