Kevés pénz jut fejlesztésre

A vállalkozások egészséges működéséhez elengedhetetlen az állam valamilyen szerepvállalása, mely gyakran a működés alapjait szabályozó minimális keretfeltételek biztosításában éri el optimális mértékét. Bár az alapítás közvetlen költségei sok európai országban nem érik el az Amerikában mért összeget, az adminisztratív akadályok jóval komolyabbak. Az eurokraták felmérése szerint a tagállamokban dolgozó kollégáiknak van mit javítaniuk teljesítményükön: míg az Egyesült Államokban és Japánban átlagosan két, illetve három hétbe telik egy új cég bejegyzése, az unióban jellemző az öthetes időtartam, de Olasz- és Németországban, illetve Hollandiában általában két hónapnál is hosszabb időt vesz igénybe a procedúra. Pedig a felmérés szerint egyértelmű a negatív kapcsolat a vállalkozásindítás körüli admnisztratív nehézségek és a kisvállalkozások által foglalkoztatottak számának növekedése között.
A kockázati tőke által finanszírozott vállalkozások köre is kisebb, mint az Egyesült Államokban, bár Hollandia e tekintetben alig marad el tengerentúli vetélytársától. A kitörési lehetőséget az "üzleti angyalok" hálózatai kínálhatnák, melyek a kockázati tőkealapok által túl kicsinek talált cégeket karolhatnák fel. Egyelőre azonban még ezek a kezdeményezések is gyermekcipőben járnak.
Juthatna több pénz a kutatásra és fejlesztésre is Európában. Ebben azonban már csak közvetetten felelősek a kormányzatok: míg az Egyesült Államokban a k+f-re költött összegek több mint 70 százalékát a magánszféra adja, addig az EU-ban 40 százalékhoz közelít az állami finanszírozás aránya -- a GDP százalékában azonban még ez is kevesebb, mint amennyit az amerikai kormányzat fordít erre. A tengerentúli szintet csupán Svéd- és Finnország szárnyalja felül, ám az unió bruttó hazai termékéből való részesedésük viszonylag kicsi.
Az innováció azonban nem csak pénzkérdés, hiszen a fejlődéshez emberi erőforrásokra is szükség van. A természettudományos és műszaki végzettségűek aránya a 20--29 éves korosztályon belül nem mutat nagy eltérést az amerikai adathoz képest, a japán értéknél viszont a mutató a legtöbb EU-államban kisebb. Ám az összes felsőfokú végzettséggel rendelkező arányát tekintve a munkaerőn belül az amerikai érték (26 százalék) éppen kétszerese az európai átlagnak.
Európa versenyképességét negatívan befolyásolja, hogy a munkaképes korúak körében az 1999-es adatok alapján alig kétharmados a foglalkoztatottság, míg a 15--64 éves japánok 76, a hasonló korú amerikaiak 82 százaléka dolgozik. Ehhez járul az a fejlemény, hogy a kilencvenes években az Egyesült Államok munkavállalóinak termelékenységnövekedése előbb japán, majd európai társaikét is felülmúlta. E mögött az információs és kommunikációs technológiák növekvő szerepe áll, ami a szolgáltatásoknak a gazdaságban az utóbbi száz évben tapasztalt térnyerése után újabb "forradalmat" indít el: a tudásalapú szolgáltatások elterjedését.
Ezek szélesebb körű felhasználása az ipari vállalatok tevékenységében jelentheti a továbblépést az öreg kontinens számára a 2000. évi európai versenyképességi jelentés szerzői szerint. Európa, mint magas bérköltségű régió, már régen a minőségi verseny felé mozdult el -- azaz olyan iparágak, illetve tevékenységek irányába, melyek termékei esetében a fogyasztók kevésbé ár-, mint inkább minőségérzékenyek. A szerzők számítása szerint ez 161 milliárd ECU-vel növelte az európai kivitel értékét 1998-ban. Ám ez a "minőségi prémium" a fejletlenebb országokkal szembeni kereskedelemben jelentkezett: mind Japánnal, mind az Egyesült Államokkal szemben negatív az egyenleg. Az egyik ok, hogy az amerikai gazdaság jóval gyorsabban mozdul el a minőségérzékeny ágazatok felé. Európának is ezt a stratégiát kell követnie, hiszen exportjának már ma is 51,3 százaléka tartozik a felső árkategóriájú termékek közé.