Káoszt okozhat az euró megjelenése

Az uniós polgárok csak 2002. január 1-jén vehetik kezükbe az új euróbankjegyeket, de március 1-jétől már csak azokkal fizethetnek majd (sőt, egyes tagállamokban még hamarabb megszűnik hivatalos fizetőeszköz lenni a nemzeti valuta). Euróérmékből ugyan bárki kaphat egy kezdőkészletet (összesen 12 euró értékben) 2001. december közepétől az ismerkedés végett, de bankjegyeket előzetesen nem osztanak szét a lakosság körében.
Éppen emiatt tart káosztól 2002 első napjaiban az uniós kiskereskedők brüsszeli lobbiszervezete, az Eurocommerce. A riogatásba más szervezetek is beszállnak: a holland állami vasúttársaság például azt jósolja, hogy ha a jelenlegi jegykiadási és forgalmi adatokat extrapoláljuk (és nem történik valamiféle technikai áttörés), akkor 2002. január 1-jén estére mintegy ezerkétszáz fős sorok alakulnak ki az amszterdami főpályaudvar jegykiadóinál, a jegyvételhez szükséges idő megnövekedése miatt.
Jövő január elején ugyanis az eurózóna tizenkét államában élő 302 millió polgár egyik napról a másikra lesz kénytelen tranzakciókat lebonyolítani az előtte kézbe még soha nem vett nyolcféle euróbankóval -- néhány hétig vélhetően keverve azokat saját nemzeti bankjegyeivel. A legegyszerűbb pénzügyi tranzakciókhoz szükséges időt is többszörösére növeli majd modellszámítások szerint az a körülmény, hogy a polgárok nem ismerik majd olyan könnyen és gyorsan fel az egyes euróbankókat, mint régóta megszokott nemzeti valutájukat.
A legfőbb logisztikai problémák azonban nem ebből adódnak majd az átálláskor, hanem a rendkívüli pénzmennyiség fizikai kezeléséből. Több mint 14,5 milliárd vadonatúj bankjegyet és 56 milliárd érmét kell kiszállítani december utolsó napjaiban a bankokhoz, a kiskereskedőkhöz és a készpénzfelvevő automatákhoz. Ekkora mennyiséghez egyedül Németországban 2500 vasúti kocsinak megfelelő szállítókapacitásra lesz szükség, s a temérdek pénzszállító autót mind biztosítani kell a fegyveres rablások ellen.
Szakértők szerint további nehézséget okoz az átállás időzítése. A karácsony körüli időszakban a készpénzforgalom minden évben nagyjából megduplázódik a bankkártyás fizetésekhez képest, az átállás idejére a szorzó hússzorosra emelkedhet. Normál időszakban egy kiskereskedőnek átlagosan napi forgalmának átlag 3,5 százalékát kell készpénzben magánál tartania -- ez az arány húsz-, de akár harmincszorosára is nőhet egyszerűen amiatt, hogy az euró, illetve az euróban kifejezett árakat még nem jól ismerő polgárok például 500 eurós bankjeggyel akarnak majd fizetni a trafikosnak egy szelet csokiért -- figyelmeztet az Eurocommerce az International Herald Tribune szerint. Tovább növeli a kereskedőknél lévő készpénz mennyiségét, hogy az egyik vásárlótól kapott nemzeti bankjegyeket nem adhatják oda visszajáró gyanánt a következő vevőnek, mert az előírások értelmében visszaadni január 1-jétől már csak euróban szabad.
További gondot okozhat a nemzeti bankjegyek begyűjtése. Nincsenek pontos számítások például arról, hogy hol és mikor fog megjelenni a német márka bankjegyállományának az a becslések szerint 30-40 százaléka, amelyet kelet- és közép-európai országok polgárai birtokolnak. Egyedül a Németországban bevonandó készpénz mennyiségét 98 500 tonnára becsülik, amelyet gyorsan meg kell semmisíteni. Eddig csupán Belgiumban hatalmazták fel a kiskereskedőket, hogy január 1-jétől kezdve a kapott nemzeti bankókat lyukasztással tegyék használhatatlanná (így szüntetvén meg a tolvajok érdeklődését).
A megoldás kulcsa a polgárok informálása lehet. Hollandiában például a kormányzat az euró miatt duplázza meg az idén a reklámokra fordított kiadásait. Írországban 16 millió eurót költenek az idén a bevezetést megelőző reklámhadjáratra. Az Európai Központi Bank pedig 2001 utolsó négy hónapjában, illetve 2002 első heteiben összesen 80 millió eurót fordít majd az egységes valuta fizikai megjelenésével kapcsolatos információs kampányra -- sorolja az adatokat a Financial Times.
Valóban komoly erőfeszítésekre lesz e téren szükség, hiszen a jelenlegi felmérések szerint az uniós polgárok nem kevesebb mint 40 százaléka még nem tudja, mikortól jelenik meg az euró fizikai valóságában. Maga Didier Reynders, az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő eurócsoport elnöki tisztét 2001 folyamán betöltő belga pénzügyminiszter is elismerte, hogy "az emberek nem érdeklődnek az euró iránt" -- tudósít a Reuters.
Ha pedig az érdektelenségen nem sikerül változtatni, annak akár súlyos makrogazdasági következményei is lehetnek. Ha zökkenőkkel tarkított lesz az átmenet, az önmagában is érezhetően lassíthatja a GDP-növekedést, arról a komoly közhangulatbeli veszteségről nem is beszélve, amit az európai integráció társadalmi támogatottsága szenvedhet el a legrosszabb esetben.
Másfelől azonban a lehetséges nyereség is nagyobb léptékű lehet, mint azt sejtenénk. Nem jósolható meg pontosan előre, mekkora fogyasztási fellendülést jelent majd az eurózóna gazdaságának pusztán az a tény, hogy euróban kifejezve (Írország kivételével) az árak alacsonyabbnak tűnnek, mint nemzeti valutában, s ez esetleg meglódíthatja a költekezési hajlandóságot. Az egységes valuta középtávon érvényesülő makrogazdasági előnyei (az ár-összehasonlítás könnyebbé válásából eredő hatékonyságjavulás, a valutakockázat eltűnéséből adódó költségcsökkenés stb.) már régóta ismertek.
Kedvező esetben az is lehetséges, hogy 2002. január 1-jén a káosz éppúgy elmarad, mint ahogy 2000. január 1-jén, az Y2K-szindróma hónapokkal korábban beharangozott és sokak által aggódva várt napján sem bénult meg az élet sehol a világon a számítógépes dátumváltás miatt. Ebben azonban egyelőre csak reménykedni lehet. Mint ahogy abban is, hogy nem lesz kiadós havazás Nyugat-Európa-szerte az átállás körüli napokban -- brüsszeli elemzők szerint ugyanis ez a rémálom-forgatókönyv megvalósulásának esélyét növelné.