A Kehi vizsgálja az ateves összefonódást

Előbb Szabadi Béla politikai, majd Tamás Károly közigazgatási államtitkárt is figyelmeztette egy szűk szakértői csoport 1999 végén és 2000 elején, hogy az Atev pénzügyi gazdálkodása minden korábbinál rosszabb irányban halad -- közölte lapunkkal Nagy Lajos, aki 1992--1995 között maga is gazdasági igazgatóként dolgozott a cégnél. Nagy munkatársai nevében Tamást a szakértői aggodalmakról levélben is tájékoztatta, de választ egyik államtitkártól sem kapott.
Mint ismert, az állati tetemek és feldolgozóipari melléktermékek ártalmatlanításával foglalkozó Atev az FVM százszázalékos tulajdonában van. A cég felett a tulajdonosi jogokat Szabadi gyakorolta. Ő járult hozzá ahhoz, hogy a társaság menedzsmentjének kft.-je többségi tulajdont szerezzen az Atev százszázalékos tulajdonában lévő Atevszolg Innovációs és Szolgáltató Rt.-ben. Az engedélyezett privatizáció egyik "ára" korábbi Atev-vezetők szerint az volt, hogy az Atev pénzeket juttasson a Fradinak (VG, 2001. március 12).
Nagy szerint már 1999-ben az állami vagyon hűtlen kezelésére és összeférhetetlenségre utaló jelek mutatkoztak a társaságnál, ezért a cégnél teljes átvilágításra lett volna szükség. Ennek eredményeként az Atev pénzügyi-gazdasági helyzetét a lehető leghamarabb normalizálni kellett volna, majd a céget elő kellett volna készíteni a ''90-es évek eleje óta halogatott privatizációra. A magánosítás részeként az Atev vidéki gyárait kft.-ké lett volna célszerű alakítani a dolgozók üzletrészszerzése mellett. Így e cégek teljesítménye külön-külön mérhető lett volna, és részben versenyhelyzet alakulhatott volna ki, miközben holdingszerűen a budapesti központú Atev Rt.-hez tartozhattak volna. Ez utóbbiban pedig az állami tulajdonrészt 50 százalék plusz egy szavazatra lehetett volna csökkenteni. (Mint ismert, az FVM vezetése átfogó privatizációs koncepciót nem dolgozott ki, csupán az Atevszolg részleges magánosításához járult hozzá.)
Nagy szerint a privatizáció helyett nagyfokú és egészségtelen központosítást hajtottak végre a cégnél. Felelőtlen gazdálkodást tükröz a társaság 1999-es eredménykimutatásában szereplő, 274 millió forintos mérleg szerinti veszteség is -- állítja. Ezt ugyanis szerinte legalább "nullszaldósra" lehetett volna javítani a csaknem 4,6 milliárdos éves árbevétel mellett. A volt gazdasági igazgató úgy véli, az 1998-hoz viszonyított, 400 millió forintos árbevétel-csökkenés a költségek ezzel arányos visszafogását indokolta volna 1999-ben. Ezzel szemben például az árbevétel-arányos anyagköltség 38,5-ről 45,6 százalékra emelkedett. Az előző évhez képest ez abszolút értéken 340 millió forintos költségnövekedést jelentett -- szögezte le.
Jó gazdálkodás mellett el lehetett volna kerülni az ateves szolgáltatási díjak 1999 őszén bejelentett drasztikus emelését is -- közölte Nagy. Mint az akkori híradásokból ismert, az Atev tetemes (80-100 százalékos) díjnövelést helyezett kilátásba. Ezt többek között azzal indokolta, hogy a nyugat-európai BSE- és dioxinbotrányok miatt termékei (a fehérjeliszt és az állati eredetű zsír) iránti kereslet megcsappant. A húsipar ugyanakkor az áremelést túlzottnak találta, ezért a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH) fordult. A GVH a céget felmentette. A határozatot a húsipar -- egyesek szerint máig tisztázatlan okokból -- bíróság előtt nem támadta meg.
Nagy szerint az akkori piaci viszonyok sem indokoltak volna inflációnál nagyobb drágítást, ha az Atev pénzügyi helyzete egyébként kiegyensúlyozott lett volna. Hozzátette: az alapvető problémákat tükrözi, hogy a cégnek 1,68 milliárd forintos mérleg szerinti kötelezettségge volt 1999 végén. Ebből a rövid lejáratú szállítói tartozások 936 milliót tettek ki, ami 250 millióval meghaladta az egy évvel korábbit. Ha az Atev nem állami cég, ilyen körülmények között már felszámolási eljárások indultak volna ellene. A hitelezők vélhetően gazdasági kényszerhelyzetük vagy egyéb üzleti kapcsolataik miatt nem kezdeményeztek felszámolást a társasággal szemben -- fogalmazott Nagy.