Decentralizálni kell a forrásokat

A közvetlen területfejlesztési források az ezt a célt szolgáló pénzügyi eszközök között mindössze 5-6 százalékot képviselnek. Ez pedig nem elég a területfejlesztési politika hatékony érvényesítéséhez -- állapítja meg az az országgyűlési határozati javaslat, amely a területfejlesztési politika eddigi érvényesülését értékeli. Az előterjesztés leszögezi: a fejlesztési forrásokat növelni és decentralizálni kell ahhoz, hogy a felzárkózási folyamat felgyorsulhasson. Jelenleg ugyanis tízféle támogatás szolgálja a területfejlesztési célokat (így például a terület-, a gazdaságfejlesztési, a turisztikai célelőirányzat, a munkaerő-piaci alap, az agrártámogatások.) 1996 és 1998 között összesen 543,1 milliárd forint központi támogatás jutott területfejlesztésre. Ennek az összegnek azonban több mint a felét a címzett és céltámogatások, valamint az agrárdotációk tették ki. Ezek azonban csak közvetett módon szolgálják a területfejlesztés céljait.
A GDP-hez viszonyítva a legtámogatottabb megye Nógrád volt, a központi forrásokból az országos átlag 310 százalékát könyvelhette el 1998-ban. Budapest azonban a vizsgált három évben egyetlen forintnyi közvetlen területfejlesztési forrást sem kapott. Az egy lakosra jutó támogatások vizsgálatánál is a főváros végzett az utolsó helyen, 35 ezer forinttal, az élen Nógrád megye áll, lakosainak 73,7 ezer forint jutott. A hét régió közül a Nyugat-Dunántúl lakói kapták a legkevesebb támogatást, fejenként 39 ezer forintot.
A pénzügyi források között jelentős szerepet játszott a PHARE-támogatás. Nem feltétlenül az összege miatt, bár az sem elhanyagolható: 1994 és 1999 között 30 milliárd forint EU-s forrást költött el Magyarország. Ennél is fontosabb, hogy a PHARE-programok célja a területfejlesztés decentralizált intézményrendszerének fejlesztése volt. Öt év alatt öt területfejlesztési PHARE-program indult, és 12 határon átnyúló CBC-program. A támogatásból az ország egyes térségei eltérő mértékben részesedtek. A legtöbbet a legfejlettebb nyugati megyék, Győr-Moson-Sopron, Zala és Vas megye kapta. Jelentős forrásokat nyertek el a legrosszabb gazdasági helyzetben lévő Borsod-Abaúj-Zemplén és az elmaradott keleti régió térségei, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye is.
Az országgyűlési határozati javaslat felhívja a figyelmet arra, hogy az európai uniós támogatás feltétele a térségi programok kidolgozása. A regionális tervezés az utóbbi egy-két évben indult el. A megyék már elkészítették területfejlesztési koncepcióikat és van, ahol már programot is elfogadtak. A régiók is kidolgozták fejlesztési terveiket. Az előterjesztés beszámol arról is, hogy az ország településeinek mintegy 5 százaléka (147) nem vesz részt kistérségi társulásban.
A területfejlesztés intézményrendszerének működését alapvetően meghatározzák a vállalkozási övezetek. Az 1999-ben elfogadott országos területfejlesztési koncepció 11 vállalkozási övezetet jelölt meg. Azóta -- a határozati javaslat szerint -- csak a térségfejlesztő tevékenységek szervezése kezdődött el. A 11 vállalkozási övezet területén a hazai társaságok öt százaléka, azaz mintegy 39 ezer működött 1998-ban. Az övezetek mindegyikében található legalább egy ipari park. A javaslat bírálja, hogy nincs egységes, összehangolt adókedvezmény-rendszer. Ennek harmonizálása elengedhetetlen.
Az előterjesztés a területi társadalmi folyamatokat is vizsgálja. Így például kitér arra is, hogy míg 1998-ig a fővárosban és a Balaton térségében a lakosság jobb anyagi helyzete, addig Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyében a szociális támogatásoknak köszönhetően volt nagyobb az építési kedv. Nyolc év alatt az országban megháromszorozódott a telefonvonalak száma. A fővonalaké a községekben is már csak 27 százalékkal maradt el az átlagos szinttől 1998-ban. Negyven százalékkal több a gázzal ellátott lakás, 24 százalékkal emelkedett a közüzemi vízhálózatba bekapcsolt otthonok aránya. Ma már csatornázott területen él a lakosság több mint 60 százaléka. A lakásbekötési arány azonban még mindig nem megfelelő, mert a kistelepülések lakóinak jelentős része anyagi megfontolásból nem kapcsolódik a csatornahálózatra. A közlekedéssel, illetve az egyes területek elérhetőségével kapcsolatban az előterjesztés leszögezi: jelentős hátrányban vannak az északkelet-, kelet-magyarországi, valamint a dél-dunántúli térségek, mivel nincsenek bekapcsolva az országos és nemzetközi közlekedési rendszerek hálózatába.
Az elmaradott és válsággal küzdő keleti országrészben is megjelentek a gazdasági fordulat jelei. Ebben -- a határozati javaslat szerint -- szerepe volt a területfejlesztési politika intézményi és pénzügyi eszközeinek is.
Az országgyűlési határozati javaslattal a kormány egy tavalyi adósságát teljesíti. Egy 1996-ban elfogadott törvény szerint ugyanis a kormánynak kétévente kell beszámolnia a területi folyamatok alakulásáról. A javaslatot a parlament várhatóan még a tavaszi ülésszakán napirendjére tűzi.