Nem látszik az alagút vége

A kormány áprilisi jelentésében 1995 szeptembere óta először mondta ki, hogy gyengül a gazdaság teljesítménye. A szerzők a kritikus pontok közül kiemelték a munkaerőpiac, a lakásépítés, a feldolgozóipari termelés, az export és a nyereségképződés gondjait, illetve általában az üzleti légkör romlását. A jelentést kommentálva a gazdasági miniszter reális veszélynek mondta, hogy a gazdaság visszasüllyed a recesszióba. Aszo Taro azonban a szokásos reflexnek megfelelően reagált, és újabb fiskális élénkítő csomag esélyét mérlegelte. A Reuters által idézett nyilatkozatában arra figyelmeztetett, hogy az amerikai növekedés lassulása önmagában is jelentős mértékben rontja a kilátásokat, ezért a gazdaság zsugorodása esetén "nem szabad várni egy újabb pótköltségvetés összeállításával". Aszo személyében a kommentátorok egy része a kormányzó liberális demokrata párt új vezetőjét és a távozó Mori Josiro miniszterelnök utódját látja.
A gazdaságélénkítés másik fontos eszközeként számba vett monetáris politikában sok újítás szintén nem várható. A japán jegybank a kétnapos tanácskozás után is mindössze arra a következtetésre tudott jutni, hogy célszerű változatlanul hagyni a lényegében nulla szinten álló alapkamatot. Az egyetlen mozgáslehetőséget ezen a területen a bankközi piac likviditásának további fokozása jelenti. A "quantitive easing" névvel jelölt eljárás keretében a jegybank már hetekkel ezelőtt elkezdte a pénzpiac felduzzasztását, ennek megfelelően a rövid lejáratú refinanszírozási hitelek éves kamatai 0,1 százalékra süllyedtek.
A makrogazdasági szanálás harmadik fontos útjaként veszik számba a kormányzó pártok által "valódi szerkezeti reformokként" propagált megoldásokat. E tervek keretében felszámolnák a bankok által immár egy évtizede hurcolt kétes kinnlevőségeket, emellett egy állami alap átvenné a vállalatok közötti kereszttulajdonlást megtestesítő hatalmas -- és fölöttébb kétes értékű -- részvényhalmazt. Ezen intézkedések sorában szó esik olyan adóreformokról, amelyekkel élénkíteni lehetne a részvények iránti keresletet. Ebben a körben mérlegelik a részvények adásvétele után kifizetendő 1,05 százalékos adó eltörlését, illetve a 26 százalékos tőkeérték-növekedési adó mérséklését.