Öt szűk esztendő és még kettő

Miként az várható volt, az egy hónapja asztalra tett öt bizottsági opcióból a korlátozásokból kiinduló, de azon belül a viszonylag legrugalmasabbnak számító verzió maradt talpon a testület szerdai ülésén, amelyen a bizottság a maga részéről véglegesítette ajánlatát a majdani közös EU-pozícióra.
A csomag elvben valamennyi tagállamnak kedvezni látszik. Az első öt évre voltaképpen automatikusan szabad kezet ad minden tagországnak saját munkavállalási rendszer alkalmazására, legyen bár ez teljesen -- vagy szelektíven -- korlátozó, netán éppen ellenkezőleg, teljesen piacnyitó politika.

A brüsszeli elképzelés szerint hét év után már sehol nem nyílhatna mód korlátozásra. Sőt, már addig is a rugalmasabb megközelítést előnyben részesítő tagországok akár a bővítéssel egy időben is dönthetnek piacaik minden korlátozástól mentes megnyitása mellett is.
A korlátozás első szakasza tehát öt évig tartana, amely után csak kifejezetten ezt óhajtó, megalapozott igényekre válaszul, a szokásos közösségi eljárások alapján lenne mód további két évre történő meghosszabbítására. A rezsimet az első két év után automatikusan felülvizsgálnák. Az első két év után pedig már menet közben is bármely tagország bármikor kezdeményezhetne újabb felülvizsgálatot.
"Az átmeneti időszakok lényege, hogy addig azon a területen nem alkalmazzák a közösségi joganyagot" -- mutatott rá szerdai sajtóértekezletén Günter Verheugen bővítési biztos, midőn bemutatta a brüsszeli sajtónak a testület választását. Brüsszelben ennek kapcsán emlékeztetnek arra, hogy a tagjelöltekkel érvényben lévő társulási (vagy európai) megállapodás e téren már eddig is a tagországok és a társultak kétoldalú egyeztetéseire bízta a megfelelőnek tűnő munkavállalási rezsim kitárgyalását, és a mostani bizottsági formula voltaképpen e gyakorlat fenntartását tenné még további évekig lehetővé.
A vita az utóbbi hetekben már főként a körül zajlott, hogy meddig maradhasson fel ez az állapot? Emlékezetes, hogy némely tagállam -- például Spanyolország -- kifejezetten ellene volt bármilyen piackorlátozásnak, sokak szerint tárgyalástaktikai megfontolásból, de nem kis részben azért is, mert a spanyol munkaerőpiac ma sok területen inkább felvevő, mintsem protekcionista.
Ausztria és Németország viszont kezdettől fogva hét évig kért jogot a kelet-európai tagok munkavállalásának korlátozására, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy ők sem általános tilalomban, hanem inkább szelektív rendszerben gondolkodnak. A bizottsági formula elvben utat nyitna a spanyol igénynek, miközben a német--osztrák igénytől annyiban tér el, hogy bár elvben nem zárja ki a korlátozási lehetőségek akár hét évre történő prolongálását sem, ám automatikusan csupán öt évre "ígérné ezt be".
Ráadásul ez sem volna abszolút és megkérdőjelezhetetlen. Az első két év után az Európai Bizottság felülvizsgálati jelentést nyújtana be az addigi tapasztalatokról, amelyben elvben kezdeményezheti a rendszer időbeli rövidítését vagy akár teljes felfüggesztését is.
Tekintve, hogy -- mint minden bizottsági javaslatról, erről is -- a végső szót a tagországok (ez esetben egyhangú) döntése mondja majd ki, a korlátozásban érdekeltek az első öt évben minden könnyítést ismételten zátonyra futtathatnak. Az első szakasz lejárta után azonban már nekik kell bizonyítani, hogy a korlátozások végleges feloldása -- Verheugen szavaival élve -- "alapvető zavarokat idézne" elő gazdaságukban, és számukra elkerülhetetlennek minősül az addigi rezsim fenntartása.
A bizottság ez alapján fog majd annak idején a tanácsnak újabb javaslatot tenni -- vázolta a várható eljárást a bővítési biztos, hangsúlyozva, hogy mindez számára már egy kicsit "hipotetikusnak tűnik", mivel biztos benne, hogy az első évek tapasztalatai megmutatják majd: valójában szükségtelen lenne a korlátozások kiterjesztése.
A bővítési biztos fontos részletkérdésként megerősítette ugyanakkor, hogy a bizottság által ajánlott szabályozórendszer kiterjedne a szolgáltatásokban érintett munkaerőre is (azaz rendelkezései alá esnének az újonnan belépő országokból a mai tagállamokba települő szolgáltatócégek munkatársai is -- itt is azt a mai gyakorlatot követve, amely a befogadó ország hatóságainak engedélyétől teszi függővé letelepedésüket).
A bizottsági javaslat egészének esélyeit latolgatva, elvben továbbra is nyitott lehetőségnek számít, hogy a korlátozást elvető tagállamok esetleg nem fognak majd belemenni a protekcionista alapállásból nyitó bizottsági forgatókönyv támogatásába, és inkább kitartanak a Magyarország által is szorgalmazott pozitívabb rendszer mellett (amely tehát a piacnyitásból indul ki, és az esetleges korlátozások bevezetése számára építene be védzáradékot).
Brüsszelben sokan tudni vélik, hogy főként spanyol, portugál és görög diplomáciai körökben azért is vonakodnak már most egy németeknek kedvező megoldást szentesíteni, mert a számukra fontos joganyagfejezet -- a regionális politikai témakör -- tárgyalása csak egy év múlva esedékes, és nem szívesen engednek anélkül, hogy tudnák: az utóbbiaknál számíthatnak-e érdekeik érvényesítésére.
Verheugen ennek kapcsán kitérően úgy fogalmazott, hogy azt persze nehéz megjósolni, a tagországok végül miként reagálnak majd, de ha tavaly Nizzában már egyszer áldásukat adták a személyek szabad áramlását is az idén tárgyaló menetrend ("road map") elfogadására, akkor legalábbis furcsa volna, ha most viszont elvi alapon lenne kifogásuk érdemi kezelése ellen.
A bizottsági papír mindenesetre most átkerül a soros elnökséghez és a tagországokhoz, amelyektől azt várják, hogy legkésőbb május közepére véglegesíteni tudják közös álláspontjukat, utat nyitva a témakör tárgyalására a május 16-i újabb főtárgyalói fordulón.