Már csak Spanyolország áll ellen

Sem a személyek szabad áramlásával foglalkozó közös álláspont, sem pedig a regionális politika kapcsán beterjesztett spanyol memorandum nem nyerte el hétfőn a külügyminiszterek egyöntetű támogatását. Cserébe valamelyest tisztult a kép, amennyiben értesülések szerint Spanyolország kivételével immár valamennyi tagállam kész volt felsorakozni a "munkafejezet" kapcsán készített svéd EU-elnökségi javaslat mögé -- "14:1-re javult a helyzet", kommentálta a fejleményt Joschka Fischer német külügyminiszter --, jóllehet a végső rábólintás előtt egyes országok még igényt tartanak bizonyos technikai részletkérdések tisztázásra. Anna Lindh svéd külügyminiszternek egyúttal sikerült keresztülvinnie, hogy valamennyi delegáció -- beleértve a spanyolt is -- közös alapelvként fogadja el: nem lehetséges különböző témakörök összekapcsolása.
A munkavállalás kapcsán a legfontosabb fejlemény, hogy bizonyos megszorításokkal Bécs és Berlin egy előre rögzített foglalkozási lista alapján módot kapna egyes szolgáltatások esetében a kelet-európai tagtársaktól érkező munkaerő kizárására. A két országnak minderről csupán értesítenie kellene az Európai Bizottságot.
A hétfői ülés egyelőre nem foglalkozott ugyanakkor a leendő listával, és az sem tisztázott, hogy milyen földrajzi területre terjedjen ki a leendő korlátozás (a szöveg továbbra is "határ menti szolgáltatásokról" és "bizonyos régiókról" beszél, miközben Ausztria kitart a mellett, hogy több oldalról is tagjelölttel körülvéve ez lényegében a teljes országot kell jelentse).
További fontos eltérés a néhány héttel ezelőtti bizottsági javaslathoz képest, hogy a mostani svéd verzió immár nem teszi függővé a tagországok egyhangú egyetértésétől azt, vajon az első (a második év végéig esedékes) felülvizsgálat után milyen politikát készülnek folytatni e téren. A bizottsági felülvizsgálat ajánlással is szolgálhat a korlátozás enyhítésére vagy akár teljes felfüggesztésére, amit az eredeti brüsszeli forgatókönyv szerint a tagországok egyhangú szavazással bíráltak volna el.
Most annyiban egyszerűsödött a helyzet, hogy a bizottsági vélemény alapján minden tagállam saját hatáskörben dönt arról, vajon fenn kívánja-e tartani az addigi korlátozást, vagy sem, s ha az előbbi mellett maradnak, akkor arról értesíteniük kell az Európai Bizottságot, ellenkező esetben az átmeneti mentesség automatikusan érvényét veszti. Az első öt év leteltével az erre igényt tartó tagállamnak külön indoklás alapján kell jeleznie, hogy a korlátozás folytatásához alapvető gazdasági érdeke fűződik. Ennek elmaradása esetén a derogáció érvényét veszti, és a hivatalos EU-joganyag lép a helyébe.
Másfelől viszont az új munkaanyag arra is módot ad, hogy a teljes piacnyitás mellett döntő tagállamok egyúttal "védzáradékot" is közbeiktassanak, amely alapján esetleges belső zavarok esetén utólagos átmeneti korlátozást vezethetnek be, tájékoztatva erről az Európai Bizottságot is.
A svéd javaslat diplomáciai vélemények szerint minden korábbinál rugalmasabb, és lényegében teljesen szabad kezet ad a tagországoknak arra, hogy már a csatlakozási szerződés aláírásakor nemzeti érdekeiknek megfelelő politikát határozzanak meg a maguk számára, majd ettől legkésőbb két év után -- akár a liberalizálás, akár a szigorítás irányában -- eltérjenek, s ezt minden egyes mai tagjelöltekre akár eltérő módon alkalmazzák.
"Egyes német szakszervezetek kezdetben még 15-17 éves átmeneti igényt is emlegettek. Ezt a bizottság levitte hét évre, a mostani papír pedig a gyakorlatban két évre mérsékelte tényleges hatályát. Ha ugyanis bebizonyosodik, hogy a keleti munkaerő valóban nem okoz semmilyen gondot a belső piacokon, akkor 20-25 tagállam mellett politikailag egyre nehezebb lesz egy-két ország számára kitartani a korlátozás mellett" -- jegyezte meg egy elnökségi forrás. Mindez egyúttal a munkaerő-kiáramlástól kevésbé tartó jelöltek -- mint Magyarország -- számára is nagyobb esélyt kínál arra, hogy vele szemben már viszonylag hamar engedékenyebben járjanak el, mint esetleg másokkal.