Rekordmélységben a munkanélküliség
Az idén március--májusban 5,7 százalékos volt a munkanélküliség Magyarországon. Ez 0,8 százalékponttal, illetve 35 ezer fővel kevesebb, mint egy évvel korábban. Az Európai Unióban áprilisban 7,7 százalékos volt a munkanélküliség, ami szintén csökkenő trendet jelent.
A háromhavi adat átlagából előálló mutató egyébként először november--januárban csökkent 6 százalék alá, utána szezonális okokból kismértékben emelkedett a ráta. Az előző időszakban 5,9 százalékos volt a munkanélküliség, ez csökkent tovább 0,2 százalékponttal. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által mért 5,7 százalékos ráta az 1992-ben megkezdődött munkaerő-piaci felmérés óta a legalacsonyabb érték. A munkanélküliség 1993-ban tetőzött, majdnem 12 százalékos mutatójával, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan csökken. 2000-ben még valamivel 6 százalék felett volt a ráta.
Az idén viszont mindhárom tavaszi hónapban 6 százalék alatti munkanélküliséget mértek, ami arra utal, hogy a csökkenés nem csupán szezonális jellegű, hanem tartós állapot lehet. (A KSH mintavételi módszerrel becsüli a munkanélküliség szintjét, amelyben törvényszerűen előfordulhatnak kisebb-nagyobb tévedések, ezért közli elsősorban a háromhavi mutatót, amely statisztikailag megbízhatóbb adat.)
Negatív tendencia ugyanakkor, hogy nem csupán az állástalanok, hanem 2000 harmadik negyedéve óta a foglalkoztatottak száma is csökken. Mivel a munkaképes korú lakosság száma ebben az időszakban nőtt, ez azt jelenti, hogy az utóbbi 6-8 hónapban többen "eltűntek" a munkapiacról. Számszerűen: miközben a munkavállalási korú népesség létszáma hozzávetőleg 66 ezerrel nőtt, a munkapiac 70 ezer fővel zsugorodott.
Ez a trend ellentmond a korábbi tapasztalatoknak és annak a felfogásnak, hogy a munkanélküliek száma azért csökken, mert foglalkoztatottakká válnak -- mondja Zsoldos István, a Concorde Értékpapír elemzője. A munkalehetőségek és a reálbérek növekedése mellett nincs magyarázat arra, hogy miért zsugorodik a munkapiac.
