Félelem a lassulástól
Guy Verhofstad miniszterelnök szerint látványos, de megalapozatlan dátumok és határidők megnevezése helyett kormánya abban látja tényleges EU-elnökségi küldetését, hogy az idei második félévre betervezett valamennyi tárgyalási témában valóban időre megszülessenek a közös uniós tárgyalási álláspontok. A mérce az első féléves svéd elnökség után különösen magasan van.
Szakértői és diplomáciai körökben sokan tartanak attól, hogy a bővítési folyamatot mindig is ambivalens módon kezelő belga diplomácia nem lesz kész a svédekéhez hasonló lendülettel a folyamat gondozásába vetni magát. Sokan emlékeztetnek arra, hogy az amúgy is törékeny, etnikai széthúzásoknak kitett belga államiság jövője jelentős mértékben az EU-integráció összetartó erejének növelésétől is függ. Ehhez képest brüsszeli kormánykörökben gyanakodva tekintenek minden, az EU-kohéziót gyengítő lépésre. Márpedig jelentősebb számú új tag befogadása inkább az utóbbira lehet példa, s ez látszólag kevéssé teszi érdekeltté a belga politikát abban, hogy túlságosan lelkesen járuljon hozzá a bővítés felgyorsításához.
Másfelől viszont -- mellesleg magyar vonatkozásban is -- a közelmúltban már tapasztalható volt a szelektív megközelítés a tagjelöltek irányában. Belgium láthatóan kezdi felismerni, hogy a jelöltek közül a hozzá hasonlóan erőteljesebben integrációpárti új tagállamok akár természetes szövetségeseivé is válhatnak.
Magyar szempontból egyébként a "belga félév" látszólag kisebb kihívást jelent majd, mint a most véget ért svéd volt. A második félévre kijelölt kilenc tárgyalási témából ugyanis Magyarország időközben már ötöt is lezárt (energia, adózás, vámunió, halászat, pénzügyi ellenőrzés).
A másik négy viszont bőven okozhat még fejfájást. A versenypolitikát (ahol az állami támogatások kérdését is rendezni kellene) jó eséllyel akár a tárgyalások végéig is nyitva kell majd hagyni. A közlekedés a Malév és a MÁV betegeskedése miatt állítja már-már megoldhatatlan feladat elé a magyar tárgyalókat.
Ugyancsak második féléves feladat lesz megkezdeni az agrárfejezet érdemi vitáját, ezúttal még "csak" az állategészségügyi, növényvédelmi, higiéniai és élelmiszer-biztonsági előírások oldaláról. Tekintettel ezek tetemes költségvonzatára, Magyarország több esetben kért átmeneti mentességet. Ezeket többnyire jó eséllyel meg is fogja kapni, ám a konkrét mértékekben minden bizonnyal lesz még eltérés a magyar kérésekhez képest.
A legnagyobb esély fejezetzárásra még a bel- és igazságügyi dosszié esetében mutatkozik, ahol Magyarország nem kért derogációt. A végső egyetértést nehezítő tényező lehet viszont, hogy mind mostanáig nincs még világos válasz arra a magyar kérdésre: pontosan hol is húzódhat majd az EU-határ Magyarország csatlakozása után (vajon Szlovákia EU-tagállam, vagy EU-szomszéd lesz-e még néhány évig), illetve, hogy a Tizenötök készek-e elfogadni munkaalapnak a végül kiválasztott magyar forgatókönyvet? Ez utóbbi értelmében Magyarország arra számít, hogy Szlovénia vele egy időben válhat az unió tagjává, s ha ugyanez Szlovákiával nem történne is meg, a magyar kormány csupán a határvédelmi alapberuházásokat végezné el, de nem kezdene bele a teljes körű Schengen-határ kiépítéséhez északi szomszédja felé. Akad egy jóval régebbről visszamaradt tartozás is: az audiovizuális és kulturális fejezet lezárása, amit mindez idáig a magyar médiatörvény elfogadása hátráltatott.
