Kevés pénz átképzésre

Magyarország 1998-ban a GDP 1 százalékát fordította munkaerő-piaci programokra. A nagyobb munkanélküliséggel küszködő Lengyelország ugyanennyit, Csehország csak harmadennyit költött ilyen célokra. Közép-Európában az összegeknek az OECD-átlaghoz hasonló, 40 százalék körüli hányada jutott az aktív munkaerő-piaci politikákra, de ebből több mint kétszer annyit vitt el az adminisztráció, mint a képzés és átképzés.
Az OECD-országokban a munkanélküliséggel összefüggő passzív politikákra -- munkanélküli-segélyre és korengedményes nyugdíjazásra -- fordított összegek rugalmasabban változtak az állástalanok arányának módosulásával, mint az aktív eszközök költségei. A múlt évtized végén azonban már azonos munkanélküliségi rátához is kisebb passzív költekezés kapcsolódott, mint a nyolcvanas évek végén. Ennek okai között a segélyezés szabályainak szigorodása, a korengedményes nyugdíjazás visszaszorulása és az aktív munkaerő-piaci politika előtérbe kerülése említhető.
Az aktív eszközök közül Ázsiában és Nyugat-Európában a munkahelyet teremtő cégeknek adott támogatás a jellemző, az északi országokban és Észak-Amerikában közel egyharmados a képzésre és átképzésre fordított összegek részesedése, Dél-Európában csaknem ugyanilyen súlyú a pályakezdőknek szánt segítség aránya.
Régiónkban a vállalatoknak adott munkahelyteremtő támogatás teszi ki az aktív eszközök költségeinek egyharmadát, és a költségvetés közel negyede megy el az adminisztrációra. Képzésre csupán az aktív büdzsé 10 százaléka jut, ez valamennyi régió közül a legcsekélyebb arány. Csehország az 1998-as adatok alapján az Egyesült Államok és Mexikó társaságában a munkanélküliekre legkevesebbet költő OECD-tagok között volt.
A szervezet elemzése alapján a szakképzettek és általában a munkaerő hiánya inkább Hollandiát, Portugáliát, Spanyolországot és Nagy-Britanniát fenyegetheti, de nem említik Németországot. A felsorolt államokban a munkanélküliségi ráta azonos vagy alacsonyabb, mint a legutóbbi fellendülés végén, de a megüresedett állások száma magasabb. Az Egyesült Államok esetében pedig alacsonyabb munkanélküliségi ráta párosul hasonló számú szabad álláshellyel. Az OECD értékelése szerint még nincs jele annak, hogy a munkaerőhiány bérinflációt indított volna el, de ennek veszélyét nem szabad elhanyagolni. A munkaerő kedvező mobilitásának, a munkaerőpiac hatékony alkalmazkodásának jelei az angolszász államok mellett Dániában és Norvégiában mutatkoznak.