Kiugró magyar privatizáció

Az OECD adatai szerint Magyarországon 1990 és 2000 között összesen 11,53 milliárd dollár folyt be a magánosításból. Ez az összeg elenyésző része csupán annak a közel ezermilliárd dolláros privatizációs bevételnek, amelyet a világon ez idő alatt regisztráltak, a bruttó hazai termékhez viszonyítva, azonban a magyar arány kiugróan magas: az OECD 3 százalékos átlagával szemben 27,5 százalék. A magyar állami vagyon zömét 1993 és 1997 között értékesítették, az összes bevétel egyharmada pedig egyedül 1995-ben érkezett be.
A rendszerváltó országokra persze általában jellemző volt az állami tulajdon lebontása, a magyar privatizáció azonban jóval előbb és nagyobb lendülettel kezdődött. Részben ennek a gyorsaságnak köszönhető, hogy a működőtőke-befektetéseket illetően Magyarország ma már egyre inkább háttérbe szorul a régión belül. A beáramló abszolút összeget tekintve már évek óta megelőz minket Cseh- és Lengyelország, 2000-ben pedig már Szlovákia is, Csehország azonban tavaly már az egy főre jutó állományban is átvette a vezetést.

Az idén várhatóan a tavalyi 1,7 milliárd dollárnál több, 2 milliárd dollár körüli külföldi működőtőke áramlik a magyar gazdaságba -- jósolja a WIIW és a WIFO. A két bécsi kutatóintézet közös elemzése Szlovákiába ugyanennyi, Csehországba 4, Lengyelországba pedig 8 milliárd dollár beruházását valószínűsíti. Ennek hátterében az áll, hogy Magyarországra immár szinte kizárólag zöldmezős beruházások, illetve tőkeemelések révén érkezik forrás, a térség többi országában azonban még a privatizációs bevételek is komoly tételt jelentenek -- vélekednek a bécsi kutatók. Erre jó példa, hogy Lengyelországban a tavalyi 9 milliárdos FDI-áramlás közel fele egyetlen privatizációs ügylethez, a nemzeti telefontársaság eladásához kötődött.
Az egy főre vetített működőtőke-állomány terén Magyarországot már tavaly is megelőzte Csehország, és ez a helyzet várhatóan az idén sem fog változni. Az összesített FDI-állomány Magyarországon ez év végéig 22 milliárd dollárra emelkedhet; Csehország esetében ez a szám 25, Lengyelországnál 39 milliárd dollár körül alakulhat. Szlovákia a tavaly megindult erőteljes fejlődés dacára mindössze 5,5 milliárdos állományt érhet el, Szlovénia pedig -- ahol a beruházói klíma az elemzés szerint továbbra sem kedvező -- 3 milliárdnál stagnál.
A WIIW és a WIFO Magyar-, Lengyel- és Csehországot tekinti a térség három olyan országának, amelyek immár versenyképes európai termelési telephelynek számítanak, és ily módon az exportcélú zöldmezős beruházások szinte mindegyikét vonzzák. Az egyes beruházásokért folytatott verseny a három ország között egyre élesebb -- teszik hozzá.
Ami a privatizációt illeti, az említett három ország mindegyikében a GDP 10 százaléka felett van az elmúlt tíz évben ebből származó bevétel, de a Magyarország után közvetlenül szereplő országok nem rendszerváltó gazdaságok -- derül ki az OECD adataiból. A kilencvenes évek második felében a magánosítás különösen felgyorsult az EU-országok többségében, hogy teljesíthessék a valutaunió konvergenciafeltételeit. A folyamat tavaly jelentősen visszaesett, aminek oka részint a privatizálni való vagyon fogyása, részint a romló tőkepiaci körülmények. Az OECD szerint nem valószínű, hogy a privatizáció az idén visszaesne a kilencvenes évek szintjére. A becslés szerint a privatizációk nagyja most már az OECD-övezeten kívül várható.
Tavaly az OECD-övezetben a távközlés volt a privatizációk főszereplője értékben, az övezeten kívül pedig a szállítás és az energiaipar. Az OECD-övezetben a kilencvenes években a nyilvános részvénykibocsátás volt a magánosítás fő módszere, tavaly azonban ez a módszer már jelentősen visszaesett a kezdődő tőkepiaci bizonytalanság miatt. Az OECD-n kívül az utóbbi években egyértelműen a tőzsdén kívüli értékesítések voltak jellemzőek.