A sávszélesítés, illetve az inflációs célkitűzés (inflation targeting) rendszerének bevezetése óta tegnap először adta ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) negyedévente megjelenő Jelentés az infláció alakulásáról című kiadványát. Az új monetáris politikai környezetben az inflációs jelentés tartalmazza az MNB előrejelzéseit, véleményét az árszínvonal alakulásával kapcsolatban, elsősorban az inflációs célkitűzés tükrében.
Az első kiadvány nem tartalmaz meglepetéseket az egy héttel korábbi, a monetáris tanács ülése kapcsán elhangzott bejelentésekhez képest. A legnagyobb feltűnést nem is az inflációs prognózisok jelentették, hanem az, hogy a péntekre, nagy érdeklődéssel várt júniusi folyó fizetési mérleg hiányának mértéke is bekerült a jelentésbe. Eszerint az első fél év utolsó hónapjában 523 millió euró volt a folyó hiány. Ez nagyobb, mint az első öt hónap együttes deficitje.
Elemzői vélemények szerint ekkora mértékű hiányra csak az lehet a magyarázat, hogy a nyár elején a tavalyihoz hasonló mértékű (hozzávetőleg 300-400 millió eurós) profitkiáramlás következett be. Június és december hagyományosan a vállalati jövedelmek hazautalásának időszaka, azonban tavaly év végén váratlanul elmaradt ez az esemény. Ezzel teljesen szétesett a profitrepatriálás szezonalitása, elbizonytalanítva a szakértőket. A most kiszivárgott adat szerint a júniusi szám visszatérést jelenthet a korábbi trendhez.
Az első fél év hiánya összesen egymilliárd euróra rúg, ami nem rossz adat. Ugyanakkor tavaly ilyenkor mindössze 860 millió euró volt a hiány, eszerint tehát elkezdődött az elemzők által várt lassú külső egyensúlyromlás.
(Az MNB utólag megjelent hivatalos közleménye szerint az adat sajtóhiba, a hivatalos számok pénteken jelennek meg. Elemzői vélemények szerint a szám nagy valószínűséggel durva becslése a folyó fizetési mérlegadatnak, meghatározó jelentőségű, "házon belüli" információk felhasználásával.)
Az inflációs jelentésben a jegybank valószínűségi előrejelzéseket adott a 2001., illetve 2002. decemberi inflációra, felhíva a figyelmet a külső kockázatokra. Eszerint a 12 havi fogyasztói árindex az idén az utolsó hónapban 7,7 százalék lesz. Ez beleesik az inflációs célként kitűzött 7 százalék körüli ń1 százalékos toleranciasávba, ugyanakkor az MNB 40 százalékra tartja annak valószínűségét, hogy a drágulás mértéke meghaladja majd a felső határt jelentő 8 százalékot. Arra, hogy esetleg a 6-8 százalékos sávhoz képest "túlzott" dezinfláció lesz, 10 százalék az esély. A jegybank viszonylagos pesszimizmusának elsősorban a húsárak körüli bizonytalanság az oka.
Reálisnak tartja a 7-8 százalékos inflációs szintet Békés Gábor, a Lehman Brothers (LB) elemzője, aki úgy gondolja, hogy az élelmiszerárak dezinflációja korábban jelentkezik majd a fogyasztói árindexben, mint ahogy az MNB gondolja. Éppen ezért a 7,7 százalékos előrejelzés meghaladja az elemző várakozását. A célkitűzés rendszerének bevezetése óta semmilyen kedvezőtlen esemény nem következett be inflációs fronton, ezért nem világos, miért emelte 7,7 százalékra előrejelzését az MNB -- mondta Forián Szabó Gergely, a Budapest Alapkezelő makroelemzője, aki a 7 százalék alatti értéket sem tartja elképzelhetetlennek. Lehetséges, hogy a korábbi alulbecslő politikának a "túlkompenzálásáról" van szó.
Érdekesség, hogy a Reuters felmérése szerint az elemzők már optimistábbak az inflációval kapcsolatban, mint a jegybank. A konszenzusos érték 7,6 százalék, úgy, hogy a júliusi dezinflációt szemmel láthatóan sok megkérdezett szakértő nem építette még bele prognózisába, ráadásul a várakozások trendje is egyértelműen lefelé mutat.
Sokkal optimistább a monetáris politika irányító intézménye a 2002-es áralakulással kapcsolatban. Ekkorra ugyanis már annak látja igen nagy (40 százalékos) valószínűségét, hogy az infláció a 3,5--5,5 százalékos célsáv alá szalad. (Ez egyébként az inflációs célkitűzésen alapuló rendszerben éppúgy sikertelenségnek számítana.) Az MNB előrejelzése szerint 2002 decemberében a 4,2 százalékos infláció a legvalószínűbb. Lapunk által megkérdezett szakértők a 2002-es prognózissal sem értenek egyet, ezt túlságosan optimistának tartják. A bérek és a szolgáltatásárak alakulása miatt 5 százalékos inflációt vár jövő év decemberére Zsoldos István, a Concorde Értékpapír elemzője. Még ennél is borúlátóbb Békés, aki szerint a következő három negyedév gyors dezinflációját megtorpanás követi, így akár 6 százalékos szinten is maradhat a drágulás üteme.
Amennyiben kiderülne, hogy a 2001-es inflációs cél nem teljesül, a jegybank nem kíván lépni. Ennek egyrészt az az oka, hogy az MNB véletlen sokkhatásokra nem kíván reagálni, illetve, hogy egy monetáris politikai intézkedés hatása már nem lenne érzékelhető az év végéig. Ez egyben azt is jelenti, hogy a valós cél, amelynek elérése a jegybankot vezérli, a 2002 végi 4,5 százalék. Figyelembe véve, hogy ezen időpontra az előrejelzés meglehetősen optimista, arra lehet számítani, hogy a következő egy-másfél évben jelentős kamatcsökkentést hajt végre a jegybank. Az LB az idén még 0,5, jövőre 1,75 százalékos kamatvágásra számít -- mondta Békés.