A vizsgálat meggyengítette a vasművet
A vagyonkezelés az állam és a társaság számára is megfelelő megoldás volt a kilencvenes évek közepétől a Dunaferr Rt. működtetésére -- mondta Horváth István, a társaság korábbi elnök-vezérigazgatója, aki 1991-ben pályázat útján került a vasmű élére. Az 1991--93 között végrehajtott stabilizáció eredményeként a belföldi kereslet visszaesését sikerült az exportértékesítés felfuttatásával ellensúlyozni.
Az 1993--94-ben bekövetkezett stabilizáció után került napirendre a privatizáció kérdése. Akkor a vasmű vezetése azt képviselte: a magánosítást célszerű akkorra időzíteni, amikor a technológiaváltás miatt jelentős forrásigény jelentkezik. Az állam azonban szabadulni akart a Dunaferr-rel kapcsolatos gondoktól, s annak veszélyétől is, hogy esetlegesen állami támogatással kelljen megsegítenie a cégcsoportot. Ebben a helyzetben ideális megoldásként kínálkozott a vagyonkezelés.
A pályázati kiírást több külföldi cég is megvásárolta, köztük olyan is, amelyik az utolsó pillanatban visszalépett. Így maradt egyedül a vasmű menedzsmentje által alapított Acél XXI. Kft.
A tegnapi meghallgatáson visszatérő kérdés volt: a vagyonkezelői szerződés nem a kiírásban és a pályázatban szereplő feltételekkel köttetett. Ezzel kapcsolatban Horváth István elmondta, hogy a pályázat meghirdetésekor még csak az 1994-es vagyonértéket ismerték. A szerződéskötést megelőzően azonban elkészült az 1995-ös mérleg, amelyben 4,6 milliárd forintos vagyonnövekedést regisztráltak.
Az ÁPV Rt. kezdeményezte, hogy a szerződésben az Acél XXI. Kft. által vállalt nyolcmilliárd forintos vagyonnövekedést ne az 1994-es, hanem a magasabb, 1995-ös szinthez viszonyítsák. A vagyonkezelő társaság ezt elfogadta azzal: ha a sikerdíjat is megváltoztatják, az eredeti 8 helyett 12,5 százalékra.
"Ha nincs vagyonkezelés, biztosan sokkal több konfliktusunk lett volna a tulajdonosssal. Ez a megoldás lehetőséget teremtett arra, hogy saját felelősségünkre döntéseket hozzunk" -- mondta Horváth István.
Egy kérdésre válaszolva a volt elnök-vezérigazgató elmondta, hogy a vasmű előző vezetése erre az évre 500 millió forintot meghaladó nyereséget tervezett. A Dunaferr vezérigazgatója a bizottság előtt nemrég a hárommilliárdot meghaladó veszteségről beszélt. Horváth István ezzel kapcsolatban megjegyezte: a bankok elbizonytalanodtak a Dunaferr Rt. körül kialakult helyzet miatt, ez az alapanyag-szállítókat is megfontoltabbá tette, és óvatosabbak a vásárlók is. Ezzel el lehet fektetni egy céget -- vélekedett a volt vezérigazgató, aki szerint megrendelt vizsgálatról van szó, ami semmiképpen sem szolgálja a Dunaferr érdekeit.
Suchman Tamás volt privatizációs miniszter, aki egyben a szocialista párt delegált tagja is az albizottságban, többek között emlékeztetett rá: Chikán Attila egykori és Matolcsy György jelenlegi gazdasági miniszter is elégedett volt korábban a Dunaferr-rel, a cégcsoport teljesítményével. Minden értékelés, megnyilatkozás szerint a vagyonkezelés törvényes volt, és hasznos az ország, a cég szempontjából -- állapította meg, hozzátéve: a bizottság ennek az ellenkezőjét kívánja bebizonyítani. Ezt Márton Attila, a testület fideszes elnöke visszautasította.
A volt privatizációs miniszter felvetette, ha valóban szabálytalan volt a vagyonkezelés, s az Acél XXI. Kft. nem teljesítette vállalásait, azt miért nem tette szóvá korábban sem az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága, igazgatósága, sem a vasmű felügyelőbizottsága.
Suchman szerint nem lehet azt állítani, hogy a vagyonkezelési szerződés hibátlan volt, miként azt sem, hogy az ÁPV Rt. jogi osztályának ne lettek volna aggályai, vagy hogy a szakma, az ÁPV Rt. egy emberként mellette állt volna. Suchman meggyőződése, hogy a vizsgálat hátterében alapvetően a Dunaferr-szerződés miatt a miniszterelnök édesapját ért támadások állnak. Ezt a bizottság fideszes tagjai határozottan cáfolták.
