Még nem sikerült Magyarországon olyan kollektívalku-rendszert kialakítani, aminek gazdasági, társadalompolitikai súlya hasonlítana a mintának tekintett európai modellekhez -- állapítja meg Nacsa Beáta és Neumann László abban a tanulmányban, melyet a kollektív megállapodások témájában Budapesten tartott konferenciára készítettek. A szerzőpáros két fontos vonást emel ki a magyar gyakorlatból. Az alku legfontosabb szintje a vállalati kollektív szerződés, ám azzal, hogy az azzal kapcsolatos szakszervezeti tevékenység a vállalaton belülre került, másodlagossá vált a munkáltatótól független ágazati szakszervezeti központok szerepe. Másrészt a vállalaton belül több szakszervezet együttes jelenlétével kell számolni. Az egy munkahelyen belül működő érdekképviseletek esetében ugyanakkor előfordulhat, létrejöttüket a munkáltató azért kezdeményezi, vagy működésüket azért támogatja, hogy az ő érdekeit szolgálja ki. Ezzel viszont sérül a munka törvénykönyvében (Mtk.) rögzített feltétel, mely előírja: csak egymástól független felek köthetnek kollektív szerződést.
A mostaninál erősebben kellene kiépíteni az ágazati kollektív szerződéseket, úgy, hogy közben a "jó" munkahelyi kollektív kontraktusok érvényben maradjanak -- fogalmazott lapunk kérdésére Wittich Tamás, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének alelnöke. Szerinte az ágazati kollektív szerződésekhez az államnak ki kellene alakítania a megfelelő jogszabályi környezetet.
Az uniós intézmények jelentéseikben több alkalommal rámutattak arra, hogy az ágazati kollektív szerződések számán javítani kell, ezért is vállaltunk részt a mostani konferencia megrendezésében -- mondta Őry Csaba. Az ILO Magyarországi Tanácsának elnöke hozzátette: a kormány hosszú évek óta kész a jogszabály-módosításra, de ehhez el kell döntenie mind a munkaadói, mind a munkavállalói oldalnak, hogy közülük melyek a reprezentatív szervezetek.