Újragondolandó magyar stratégia

Világméretű fegyveres konfliktusok kialakulásának esélye jelentősen csökkent ugyan, a potenciális veszélyforrások száma azonban nem lett kevesebb, összetettségük nőtt, komlexebbé és sokszínűbbé váltak, előrejelezhetőségük csökkent -- áll a Magyarország nemzeti biztonsági stratégiáját taglaló -- hosszú ideje a kormány jóváhagyására és a parlament elé terjesztésre váró -- tervezet.
A globális kihívások sorában első helyen a tömegpusztító, elsősorban a könnyebben hozzáférhető vegyi és biológiai fegyverek elterjedése, akár államok, akár terroristacsoportok kezébe kerülése áll a dokumentum szerint. A másodikként kifejtett terrorizmus kapcsán az ország NATO-tagságát és a délszláv háborús szerepvállalását említi az irat veszélyforrásként.
A következtetéseket és feladatokat felsoroló fejezet nem valószínűsít jól körvonalazható és súlyos fenyegetést, hanem a különféle veszélyforrások (az előbbiek mellett instabil zónák kialakulása, pénzügyi instabilitás veszélye, környezeti, informatikai-információs globális kihívások, a régióban egyebek közt a fejlettségbeli különbségek növekedése, államokon belüli instabilitás, a posztszovjet és a délkelet-európai térség kihívásai, a migráció, szervezett bűnözés) komplex megjelenésével számol. Ezekkel szemben az egyes szervezetek (honvédség, rendőrség, határőrség, titkosszolgálatok) hatékony, átfogó rendszerére van szükség -- húzza alá a szakmai anyag.
Szabó János professzor, a Honvédelmi Minisztérium Stratégiai Védelmi Hivatalának főigazgatója szerint azonban a hazai biztonságpolitikának még radikálisabban szakítania kell a régi szemlélettel, és a civil, valamint katonai intézményeket a mainál is hangsúlyosabban szükséges speciális feladatokra képes preventív biztonsági szervezetekké alakítani.
A változás lehetőségére utal Orbán Viktor miniszterelnök tegnapi nyilatkozata, amelyből kiderül, összegyűjtik számos állam doktrínáit, és leszűrik a megfelelő következtetéseket.
Három forgatókönyvet lát a világ előtt Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő. Az első az elzárkózás, erődépítés, amely páratlanul szigorú intézkedésekkel (beutazási korlátozások, gazdasági segítség megvonása a fejletlen országoktól) járna együtt. Szintén mindenféle előrelépést megakadályozna a jelenlegi gyakorlat fenntartása, amely konzekvensen erőre erővel válaszol (Colin Powell amerikai külügyminiszter vélhetően ebben a szellemben nyilvánította háborús cselekménynek a támadást, amelyre katonai választ helyezett kilátásba). Ha a fejlett világ nem képes ellenállni a közvélemény érthető nyomásának, akkor a saját magunk építette fal mögé szorulva hadviseléssé avatjuk a terrorizmust -- fejti ki Szabó professzor.
A jó megoldás ezzel szemben paradigmaváltás, amely a terrorizmussal kapcsolatba hozható országokat érdekeltté teszi a fegyveres csoportokkal szembeni fellépésben -- fejtegeti Tálas Péter. Az egyetlen megoldás az, hogy a fejlett világ védelmi vonalát a "frontterületen" teszik még erősebbé. A "lator államok" politikai pacifikálásával párhuzamosan azonban újra kell gondolni az eseménykövető intézmények (például katasztrófaelhárítás) és a megelőzést szolgáló eszközök (egyebek közt titkosszolgálatok) feladatait, és a közöttük lévő arányokat a preventív megoldások felé kell eltolni -- szögezi le Szabó János. Az is valószínű, hogy eddig sérthetetlennek tekintett szabadságjogokat is érinthetnek az intézkedések. Feltétlenül új jelenség volt ugyanis kedden, hogy a békés civil élet rendszereit használták fel ilyen tömeges támadásra.