Monti: Magyarország adóparadicsom

-- Biztos úr, tavasszal attól tették függővé a versenyjogi fejezet lezárását, hogy mit mutat az önök főigazgatósága által napokban elkészült helyzetértékelés a tagjelöltekről. Hogyan fest a bizonyítvány?
-- Döntő pillanatok ezek a versenypolitika tárgyalásában. Minden jelöltet értékeltünk abból a szempontból, vajon megfelelnek-e a feltételek a fejezet ideiglenes lezárásához. Véleményünket beépítettük a bizottság versenypolitikai tárgyalási állásponttervezetébe, és átadtuk a tagállamoknak.
Magyarország esetében nagyra értékelem a gazdaság liberalizálása és a piacnyitás érdekében végzett munkát csakúgy, mint a hatóságok felkészültségét. Elégedetten nyugtázom az állami segélyek szabályozásáról intézkedő törvény módosítását is. Sajnos azonban ez utóbbi sem oldotta meg a legaggasztóbbnak tartott versenyjogi problémát: a fiskális támogatások rendszerének EU-konformmá tételét. Az a forma az összes támogatás jelentős hányadát teszi ki önöknél. Elfogadhatatlan, hogy ismétlődő bizottsági figyelmeztetések dacára az EU-normákkal összeegyeztethetetlen állami támogatási gyakorlat a tárgyalások e késői szakaszában is létezik még önöknél. Azzal, hogy továbbra is egyfajta adóparadicsomot biztosítanak, aláássák azokat a kötelezettségeiket, amelyeket az európai megállapodás aláírásával magukra vettek, illetve amelyek tagjelölt státusukból következne. Az effajta adókedvezmények beszüntetését várjuk a magyar hatóságoktól. Amikor az Európai Bizottság és az Európai Unió egésze jelentős nyomást gyakorol jelenlegi tagállamaira, hogy tegyenek határozott lépéseket a káros adókedvezmény-verseny elkerülésére, nem volna fair, ha az újonnan csatlakozó országok eközben éppen e módszerek alkalmazásával válnának tagokká.
-- A magyar gazdaság számára meghatározó jelentősége van a közvetlen külföldi befektetések megőrzésének, akár kedvezmények biztosításával is. Ha az ország úgy mond le ezekről, hogy még nem látszik a más formájú támogatást szavatoló taggá válás időpontja -- vagy ha ez utóbbi távoli --, akkor a közbülső idő olyan források elvesztését eredményezheti, amit nem nélkülözhet a gazdaság.
-- Értem, amit mond. De azzal, hogy nem teljesítem a csatlakozási feltételeket, aligha hozom közelebb a taggá válás időpontját. Emellett a külföldi tőke becsalogatásának számos eszköze, tényezője van, amelyek közül soknál amúgy Magyarország kifejezetten jó teljesítményt mutat. Téves azt hinni, hogy kizárólag az adókedvezmény járulhat hozzá a külföldi befektetések ösztönzéséhez. Ráadásul azzal, hogy olyasmit helyeznek kilátásba, aminek fenntartása éppen a taggá válás bekövetkeztével hosszabb távon nem tartható, éppen hogy jogi-gazdasági bizonytalansági tényezőt emelnek a képletbe. A közösségi szabályozás amúgy igenis jelentős támogatási lehetőségeket biztosít a befektetések ösztönzésére: nincs szó arról, hogy az EU egyenlő az állami támogatások totális beszüntetésével.
-- Ön is tudja, hogy az adókedvezmény a "szegények csodaszere", azaz olyan országok alkalmazzák, amelyeknek nincs elegendő költségvetési fedezetük ahhoz, hogy például az EU-ban is tolerált közvetlen pénzügyi támogatást nyújtsanak.
-- De hát komolyan gondolja, hogy végső eredményét tekintve nagy különbség van egy odaadott támogatás, vagy egy be nem folyt adó között?
-- Hosszú távon talán nincs, de a kezdőlépések megtételéhez számíthat, hogy van-e odaadható pénz a kasszában, vagy nincs.
-- Magyarország aligha tart a kezdőlépéseknél.
-- Itt merül fel az a kérdés is, hogy még ha az ország be is szüntetné az újabb befektetők megnyerését célzó jelenlegi támogatási formát, mi történjen azokkal a cégekkel, amelyek korábban jutottak ilyenhez, és néhány évig még jogosultak lennének élvezésére?
-- Pontosan ez az, aminek tisztázása szükségessé tenné, hogy a magyar és az EU-hatóságok között komoly, tételes egyeztetést folytassunk. Mi már évek óta jelezzük magyar partnereinknek, hogy a jelenlegi költségvetési támogatási forma nem egyeztethető össze az EU-normákkal. Arra is számtalanszor utaltunk, hogy mi lehet a megoldás. Magyarország mind ez idáig figyelmen kívül hagyta ezeket. Talán mostani látogatásom utat nyit majd a kérdés érdemi megvitatásához -- őszintén szólva meglehetősen kiábrándítónak tartanám, ha nem így történne --, de magyar részről eddig nem volt jele erre irányuló hajlandóságnak. Meglepő dolog látni, hogy egy olyan ország, amelyik általában és számos konkrét területen is oly jelentős haladást ért el a versenypolitika szabályozásában, ennyire elzárkózzon az együttműködéstől a még fennmaradó probléma megoldásában.
-- Összességében mondhatjuk-e azt, hogy voltaképpen ez az egyetlen nyitott kérdés, aminek megoldásával a versenypolitikai fejezet ideiglenesen lezárható volna?
-- Nem szívesen tennék bármire is elkötelező nyilatkozatot. De az tény, hogy ez jelenti a meghatározó problémát egy más tekintetben meglehetősen pozitív -- egyes vonatkozásokban kifejezetten kedvező -- képletben.