Terjeszkedni akar a "katari CNN"
Az Al-Dzsazira -- amelynek neve annyit jelent, "félsziget" -- 1996-ban napi hat óra adásidővel indult, és csak 1999-ben érte el a napi 24 órát. Az amerikai CNN mintájára létrehozott hírtelevíziónak jelenleg 497 munkatársa van, közöttük negyven saját külföldi tudósító. A szerkesztőség még mindig a katari televízió dohai székházában üzemel. A körülmények olyan szerények, hogy az adót felkereső Hoszni Mubarak egyiptomi elnök így álmélkodott el: "Ennyi bosszúság egy ilyen gyufaskatulyából!"
Az adót a katari emír alapította, miután palotaforradalommal megdöntötte apja trónját 1995-ben. Az új uralkodó -- aki minden nehézség ellenére máig kitart elképzelése mellett -- az arab közönséget akarta nyíltabb sajtóvitákhoz szoktatni. A CNN-től és a BBC-től átvett koncepció teljesen új az arab világban: sarkos interjúk, közönség részvételével folytatott, élő, gyakran igen heves politikai viták, tabu témák (például a szex) követik egymást. A The Washington Post szerint a szerkesztők jobban ragaszkodnak a brit csatorna komoly stílusához, mint az amerikai állomások kedélyeskedő műsorvezetéséhez.
Az adó arab világban meglévő hatalmas arányú nézettsége ellenére -- éppen a benne elhangzó vélemények sokszínűsége miatt -- nem kap sok hirdetési megrendelést, naponta alig 45 percnyi reklámidőt tud eladni. Ez egyben azt is jelenti, hogy anyagilag a legutóbbi időkig függött alapítójától, a katari kormánytól, illetve az emírtől. Mint az MTI emlékeztet, az arab világban azok a sajtóorgánumok kapnak reklámmegrendeléseket, amelyekkel a hatalmon lévők széles körben elégedettek. Az évi 30 millió dollárra becsült támogatás azonban ez év végén lejár, ezért a gazdálkodást nyereségessé kell tenni, illetve befektetőket kell találni. Az utóbbi hetek sikerei láttán ennek esélyeit általában jónak tartják.
A szerkesztőség által követett kurzust illetően Hamad bin Szamer Asz-Szani sejk, az Al-Dzsazira igazgatótanácsának elnöke cáfolta, hogy Oszama bin Laden nézeteit terjesztenék. "Mi az eseményt keressük, és most olyan szerencsénk van, hogy jelen lehetünk Afganisztánban, két újságíróval is, Kabulban és Kandahárban." A sejk, aki a katari uralkodó családjának tagja, megjegyezte: "Mindig is különböző vádakkal illettek bennünket: neveztek Irak-barátnak, Izrael-barátnak és most a tálibok barátjának."
Az Al-Dzsazirát ma körüludvarolja a nyugati média. A CNN tárgyal velük, hogy megszerezze exkluzív tudósításainak elsőbbségi továbbítási jogát, az ABC tévétársaság ugyancsak stratégiai kapcsolatot akar kialakítani a csatornával. Ez utóbbi egyébként kijelentette, nem kíván kizárólagos jogokat szerezni az átvett anyagokra, hogy ezzel is hozzájáruljon a kritikus hírek minél szélesebb körben való terjesztéséhez. Egy brit lap szerint a csatorna a BSkyB-vel is megállapodott híranyagainak az átadásáról. A brit köztudatban való jelenlétének megerősítésére az ottani, Einstein Consulting nevű pr-céget kérték fel. A tervek szerint a jövőben nemcsak az Al-Dzsazira világszerte keresett háborús felvételeit terjesztenék, hanem egyéb, arab dokumentumfilmesek által készített anyagokat is.
A válság első szakaszában egy ideig zavarba hozta a nyugati kormányokat a korábban szinte ismeretlen, Katarból sugárzó műholdas tévéállomás. A legelvetemültebb terroristavezérek és -ideológusok nyilatkozatainak szó szerinti közvetítése olyan félelmeket támasztott, hogy az ingataggá vált világban tovább destabilizálódik a földkerekség legveszélyesebb válságövezete. Azóta az Al-Dzsazira, illetve a szerkesztőség munkájának a nyugati kormányok általi megítélése óriásti változott.
A bombázások kezdetekor a csatorna közvetítette Oszama bin Laden videoszózatát, emiatt Colin Powell amerikai külügyminiszter még aggodalmának adott hangot, és a katari emírt washingtoni látogatásán arra kérte fel, gyakoroljon mérséklő befolyást a szerkesztőségre. A lépést először a világ legjelentősebb sajtószerveinek kiadóit és főszerkesztőit tömörítő Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) bírálta, függetlennek nevezve az adót, amelyre Szaúd-Arábia és Algéria már 1999-ben megpróbált nyomást gyakorolni. Az IPI meglepetését fejezte ki, amiért Washington ezen államokhoz hasonló módszerekhez nyúlt. A csatornát életre hívó és máig finanszírozó emír azzal védekezett, hogy a parlamenti demokráciák meghonosodásához szabad és hiteles médiára van szüksége, és az Al-Dzsazira éppen azért olyan népszerű, mert független, és kész vitafórumot nyújtani különböző nézeteknek.
A nagy felismerés valamikor ezt követően fogant meg Washingtonban és általában a nyugati diplomáciában: az Al-Dzsazira révén egy 35-40 milliós -- számos radikális eszmével átitatott -- muzulmán hallgatói körhöz lehetne hozzáférni kellően körültekintő eljárással. Erre a felismerésre vezethető vissza, hogy az Egyesült Államok információs kampányt kezdett az iszlám világban, amelyben kiemelkedő szerepet szán a tévéállomásnak. A kampány nyitányaként Condoleezza Rice amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó a közelmúltban interjút adott a csatorna riporterének, amelyben hangoztatta, hogy "a terrorizmus elleni háború nem az iszlám elleni hadjárat".
A riport körülményeit ismertetve a The Wall Street Journal kiemelte, hogy a főtanácsadó éppen elutazni készült az elnök társaságában egy fontos tanácskozásra, amikor időt szakított a nyilatkozattételre. Az üzleti lap szerint a fejlemény jelzi, hogy Washington milyen gyors volt a felismeréssel: e csatorna működésében nem irritáció forrását kell látni, hanem egy olyan médiumot, amelyben befolyásra kell törekedni. A váltás nyomán szinte magától értetődőnek látszott, hogy interjúra szánta el magát Donald Rumsfeld is. Az amerikai védelmi miniszter a nyitás politikáját követve részletesen kifejtette, hogy az Egyesült Államok nem akar idegen országot meghódítani vagy megszállva tartani, csupán a terrorizmus rákfenéjének megszüntetésére törekszik. Rumsfeld szintén úgy érvelt, hogy az afganisztáni célpontok elleni légicsapások "nem az iszlám, hanem a terrorizmus ellen" irányulnak. Egyes hírforrások szerint egyébként elképzelhető, hogy maga George W. Bush elnök is interjút ad az állomásnak.
Az USA kormányzatának a média és a propaganda csatornáin keresztül való nyitása jól illeszkedik egy ottani kutató javaslatához. Az amerikai Béke Intézettől Jon Alterman már régebben kifejtette, hogy Washingtonnak be kellene kapcsolódnia az új arab médiába, és a politikusoknak keresniük kellene a lehetőséget egy potenciálisan ellenséges hallgatói-nézői kör meggyőzésére.
Az Egyesült Államoknak az iszlám médiában való megjelenése kapcsán egy sajátos problémát fogalmazott meg az amerikai külügyminisztérium nyilvánossággal foglalkozó főosztályának vezetője. Charlotte Beers szerint az amerikai diplomáciának a gondolkodó elmékért folyó versenybe kell beszállnia és e program keretében az arab világban is el kell fogadtatnia nézeteit. Ezen a ponton azonban egy újszerű feladat jelentkezik, mégpedig olyan formában, hogy az USA-nak újra kell definiálnia önmagát, és alaposan meg kell gondolnia, mit mondjon magáról ebben a kultúrkörben. "Az üzenetünket először artikulálnunk kell, utána el kell juttatnunk a lehető legszélesebb körhöz" -- fogalmazott a külügyi vezető, aki elmondta, hogy fontolgatják az Al-Dzsazira igénybevételét ilyen célú reklámokra. Beers szerint nem kisebb a feladat, mint az, hogy a terroristák által adott Amerika-képpel szemben egy másikat építsenek fel, mégpedig annak a kultúrának a nyelvén, amelyet most az idő szorítása alatt kell sürgősen megszólítani.
