Két pártban gondolkodik a gazdasági elit

ôszére eléggé letisztult a politikai preferenciák világa, a két nagy párton kívül a többinek alig maradt szavazója a gazdaság irányítói körében. Lényegében holtverseny van az élen, ami úgy jött létre, hogy az elmúlt egy évben az MSZP megôrizte táborát, a Fidesz pedig jelentôs mértékben növelni tudta azt. A múlt év ôszén 32 százaléknyian voltak a szocialista párt támogatói, 2001. október-novemberben 31 százalék áll az MSZP mögött. A fiatal demokraták tavalyi 21 százalékos eredménye az idén novemberre 29-re emelkedett. Mind a két pártnak nagyobb arányban vannak támogatói a gazdasági elit körében, mint a lakosság egészében. Sôt, még soha ennyire nem emelkedtek a többi politikai erô fölé, mint ez évben. A harmadik helyen - már évek óta - az SZDSZ-t találhatjuk, bár a szokásos 6-8 helyett ezúttal csak 4 százalék támogatja ezt a pártot. A MIÉP-nek 3, az MDF-nek 2 százalékos tábora van a gazdaság vezetô rétegében, az FKGP-nek viszont már egyáltalán nincsenek hívei itt. Szóba jön még néhány parlamenten kívüli párt is - mint például a Vállalkozók Pártja -, ám ezek mindösszesen 3 százalékot képviselnek körükben. A gazdasági elit nagyon erôteljes politikai aktivitást mutat, amit egyrészt azzal igazolhatunk, hogy csupán bô egynegyedüknek nincs pártszimpátiája, szemben a lakosság körében regisztrálható négytizedes aránnyal. Másrészt héttizedük egy választás biztos résztvevôjének tekinti magát és további kéttizedük is valószínűsíti, hogy elmegy leadni voksát.

A 2001 ôszén létrejött Fidesz-MDF szövetség nem forgatta fel a politikai erôviszonyokat. A gazdasági elit körében - ahogy azt a lakosság esetében is érzékelhettük - mechanikusan összeadódott a két párt szavazóbázisa. Ennek következtében az októberi, novemberi felmérésekben a jobboldali közös listára 31 százalék voksolna, éppen annyi, mint a Szocialista Pártra. A vállalatvezetôi rétegben a Fidesz-MDF-lista ténye teljes mértékben elfogadható a két szavazótábornak, emiatt nem távoztak szimpatizánsok. Egyelôre más pártok hívei számára nem volt vonzereje e választási szövetségnek, azoktól nem érkeztek új támogatók. A gazdaság irányítóinak gyôzelmi várakozásaiban is a két vezetô párt jelenik meg, némi MSZP-elônnyel. A szocialisták elsô helyére 43, a Fideszére 37 százalékuk számít.

A pártokkal kapcsolatos vélekedések azt mutatják, mintha politikai hovatartozás szerint nem egy, hanem két gazdasági elitünk lenne. Természetesen gazdasági érdekeik közösek, összetartja ôket az azonos, más rétegekhez képest magasabb társadalmi pozíció, a jóval kedvezôbb anyagi helyzet. Összekovácsolja ôket annak tudata, hogy a rendszerváltás nyerteseinek számítanak. Közös vonásuk, hogy mindannyian a felsô vagy a felsô középosztály tagjai közé sorolják magukat. Ebbôl következôen számos - nem szorosan pártpolitikainak nevezhetô - dologban egyetértenek, vagy legalábbis hasonló nézeteket vallanak. Abban is homogén ez a réteg, hogy szavazatuk alapvetô motivációja a feltételezett érdekképviselet. Tehát nem annyira ideológiai, értékszempontok szerint, hanem sokkal inkább racionális alapokon választja ki egy gazdasági elitbe tartozó személy, hogy a Fidesz vagy az MSZP, esetleg más párt támogatója lesz. Ugyanakkor aktuális politikai helyzetértékelésük alapjában véve kétféle, és a folytatást is eltérô szereplôkkel és különbözô módon képzelik el.

Gondolkodásuk közös vonása, hogy egy kormánnyal kapcsolatban mindenekelôtt gazdasági elvárásaik vannak. Bármelyik kabinetrôl legyen is szó, legfontosabb teendôjének az infláció leszorítását tartják (34 százalék), másodsorban pedig a vállalkozások támogatását említették (18 százalék). Harmadik-negyedik helyen a munkanélküliség csökkentése és az egészségügy helyzetének javítása szerepel (14-14 százalék). Nemcsak a kabinet, hanem a pártok megítélésénél is elsôsorban szakmai, gazdasági tartalmú szempontokat vesznek alapul. Közel négytizedük a jó gazdasági program, egyharmaduk a felkészültség, széles látókör alapján alkot véleményt a pártokról. Harmadik minôsítô szempontként a politikusok jelennek meg (17 százalék). Abban is viszonylagos egyetértés van, hogy az ország elôrejutásához elsôsorban a vállalkozásokat kell támogatni (egy ötfokú skálán 4,5-es érték fejezi ki az állítással való egyetértés mértékét, míg a lakosság egészében 3,3 jelzi a közepes mértékű elfogadást). A lakossághoz képest jóval kisebb mértékben gondolják, hogy a jövedelemkülönbségeket csökkenteni kell (3,5, illetve 4,4). Meglehetôsen egyöntetű kép alakult ki a gazdasági elit körében az Orbán-kormány siker- és kudarcterületeirôl. Fôképpen a külpolitikai tevékenységét tartják sokra (62 pont egy százfokú skálán), míg a korrupció elleni küzdelmét vélik a leginkább kritikusnak (27 pont). A gazdasággal kapcsolatos munkáját olyan "hármas alá"-nak tartják (2,8), de az átlag mögött jelentôs "szórás" rejlik. Egyharmadnyian kedvezőtlen véleményt formáltak az Orbán-kabinet gazdasági problémákat kezelô tevékenységérôl, 39 százalék közepest adott, míg 28 százalék kedvezően értékelte azt.

Nemcsak a kormányzati gazdaságirányítás megítélésében, hanem az ország elmúlt egy évérôl kialakult véleményük és a következô esztendôrôl szóló prognózisuk alapján is érzékelhetünk valamiféle kettéválást a rétegen belül. Az elôzô évet összességében kedvezôen értékelik, de a többségi pozitív minôsítés mellett akadnak ellenvélemények is. A gazdasági vezetôk 54 százaléka szerint javult az ország gazdasági helyzete, 21 százalék szerint nem történt változás, míg 25 százalék romlást érzékelt. Ha mérleget vonunk, azt mondhatjuk, hogy a jövôbe is viszonylag optimistán tekintenek, de itt is kitapinthatók a véleményeltérések. Az elit 46 százaléka kedvező változásokat remél, 34 százalék szerint stagnálás lesz, s 14 százalékuk gondolja azt, hogy negatív irányba fordul Magyarország gazdasága. Ha a múlt- és jövôképet összekapcsoljuk, akkor a legnagyobb - egyharmados - csoportot azok alkotják, akik szerint ezekben az években az ország töretlenül felfelé ívelô pályán halad. A vezetôk egyötöde szerint stagnál a magyar gazdaság, míg 17 százalékuk szerint leszálló pályán tart. Az elitbe tartozók negyedik legnépesebb - egytizedes - csoportját azok alkotják, akik úgy vélik: az elmúlt egy év ugyan kedvezőtlenül alakult, a következôben viszont kedvezô fordulatok várhatók az ország gazdasági életében.

A megosztottság még inkább leképezôdik a kormányváltás szükségességének megítélésében is. A vezetô réteg 51 százaléka arra hajlik, hogy a jelenlegi kabinet távozzon az ország élérôl, míg 45 százalék éppen ellenkezôleg: azt szeretné, ha az Orbán-kormány maradna a következô választások után is. E vélemény szoros összefüggésben van a pártszimpátiákkal. A Fideszhez húzók szinte teljes arányban a mostani kabinet maradását szeretnék, az MSZP-sek több mint kilenctizede a kormányváltást kívánja. A két legfontosabb kormányzati területen is nagyjából hasonló arányban érzékelik jobbnak a Fidesz, illetve az MSZP felkészültségét. A gazdasági fejlôdés sikerét 40 százalék a Fideszben, 37 százalék az MSZP-ben látja. A közrend és törvényesség biztosítása 37 százalék szerint a vezetô kormánypárthoz, 39 százalék szerint a legnagyobb ellenzéki párthoz kapcsolható.

Milyen társadalmi-demográfiai jegyekkel írhatók körül a gazdasági elit két csoportjának képviselôi? Hol találhatók és kicsodák a kormánypártiak, illetve az ellenzékiek? A rendelkezésre álló információkat és a statisztikai megbízhatóságot alapul véve annyit biztosan állíthatunk, hogy a Fidesz oldalán fôképpen a 45 évnél fiatalabbakat, a dunántúli megyékben élôket, az MSZP pártján a 45 évnél idôsebbeket, valamint a fôvárosiakat és az észak-magyarországi, alföldi elitbe tartozókat találhatjuk. Politikai nézeteik viszont nem különböznek az eliten belül elfoglalt pozíciójuk szerint. A csúcsvezetôk, illetve helyetteseik között ugyanakkora eséllyel találhatók a változásokra számító MSZP-szimpatizánsok, mint a folytatásban gondolkodó Fidesz-MDF-hívek. A két nagy ellenfél versenye 2001 vége felé eldöntetlen a gazdasági elit és a választókorú népesség egésze körében is.

A cikk teljes terjedelmében a Világgazdaság hamarosan megjelenő évkönyvében olvasható