Az amerikai elnök csak jövő hétfőn terjeszti hivatalosan a kongresszus elé a 2003-as pénzügyi év költségvetésének tervezetét, de azt már a múlt héten elárulta, hogyan gondolja növelni a védelmi kiadásokat. Nagyon: a szorosan vett katonai költségvetést 14 százalékkal - 48 milliárddal -, 379 milliárd dollárra, a honi védelem előirányzatát csaknem megduplázva, 19,5 milliárdról 37,7 milliárdra emelné, amivel az egész büdzsében 80 milliárdos hiány keletkezne.

Az összegek, amelyek megfelelnek a tavaly szeptemberben nyilvánosságra hozott új védelmi koncepciónak, viszonylag kevés nemzetközi kifogást váltottak ki, ugyanakkor még hangsúlyosabbá teszik a NATO "sántaságát": a mind hosszabb amerikai láb mellett egyre rövidebbnek tűnik az európai. Robertson főtitkár - még a Bush-beszéd előtt - ismételten arra szólította föl az európai szövetségeseket, hogy a jelenleginél nagyobb ütemben növeljék katonai költségeiket, különben sosem lesznek képesek az USA-tól független, hiteles elrettentő erőt kiállítani. Pedig az európaiak is emelték az utóbbi években az előirányzatokat, csak éppen Washingtonban ezt a százalékok duplájával tették, ami önmagában nem lenne baj, de hozzájárul annak a helyzetnek a konzerválásához, amelyben Európa sem unióként, sem atlanti partnerként nem tudja esetlegesen elkülönülő érdekeit érvényesíteni.

Az óceán túlpartján az elnökváltás időpontjára érett meg a felismerés, amely szerint nincs egyensúly a stratégia, a fegyveres erők felépítése és a források között. Ekkorra már elhatározták: az erőket úgy fejlesztik, hogy egy régiónál több helyszínen és több válságban is helyt tudjanak állni, ami "abszolút nélkülözhetetlen Amerika globális vezető szerepéhez". Az ennek megfelelő új koncepciót tartalmazó védelmi jelentés ugyan hivatkozik szeptember 11-ére, de szeptember végi nyilvánosságra hozatala arra vall, hogy e fekete nap nélkül sem lenne másmilyen; a költségvetés meg ehhez rendeli hozzá az eszközöket. (SzH)