Mérlegen a szabad kereskedelem

Magyarországnak mára igen kiterjedt szabadkereskedelmi szerződéshálózata van. Míg a rendszerváltást megelőzően egyetlenegy országgal - Finnországgal - kötött ilyen megállapodást (aminek politikai okai voltak, s a gyakorlatban alig mutatkozott gazdasági eredménye), ma már a tizenöt tagú Európai Unióval, a menet közben héttagúvá bővült CEFTA-val, a négytagúra zsugorodott EFTA-val, továbbá a három balti országgal, valamint Törökországgal, Izraellel, Horvátországgal is ilyen keretek között bonyolódik a kereskedelem, Jugoszláviával pedig - a tervek szerint - július 1-jétől lép hatályba az egyezmény. Ennek eredményeként ma már a magyar külkereskedelem több mint háromnegyede szabadkereskedelmi keretek között bonyolódik, az ipari export-import 80 százalékot meghaladó aránya teljes egészében vámmentes, miközben a mezőgazdasági forgalom java részére is vonatkozik valamilyen kedvezmény.

A külkereskedelem egészéhez viszonyítva dominál a szabadkereskedelmi feltételekkel bonyolított forgalom. Ennek eredményeként pedig az átlagos magyar vámszint világviszonylatban is alacsony, összességében mintegy 3 százalékos. Az OECD egy tanulmánya szerint a GATT uruguayi fordulójában a Magyarország által vállalt mezőgazdasági vámszint 22,2, az ipari pedig 6,8 százalékos. Ez utóbbiakat az EU-csatlakozással 4,5 százalékosra kell csökkenteni. Sokatmondó adat, hogy az importhoz viszonyítva csupán 3,5 százalékának felel meg a magyar vámbevétel.

A szabadkereskedelmi megállapodások - mind a számok, mind pedig a folyamatok tükrében - tehát beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Ez akkor is igaz, ha egyes relációkban nincsenek teljesen kihasználva a kedvezmények (információink szerint például éppen a napokban jelenik meg a Külkereskedelmi Tájékoztatóban a felhívás, amely a kihasználatlan izlandi, izraeli, török, norvég és svájci kedvezményes agrárkvóták adta lehetőségekre hívja fel az exportőrök figyelmét). S annak dacára is igazolható a siker, hogy az egyes megállapodások hatálybalépését követően voltak-vannak (vám)viták. Ez utóbbi egyébként nem csak a CEFTA-n belül jellemző (bár ott a leginkább), például Törökországgal is voltak nézetkülönbségek.

A siker ellenére Magyarország jelenleg nem tárgyal egy állammal sem aktívan szabadkereskedelmi megállapodásról. Macedóniával ugyan már volt tárgyalási forduló, de egyelőre szünetel a folyamat. Marokkóval pedig az aktív és kölcsönös gondolkodás szakaszában van az egyeztetés. A magyar gazdaságdiplomácia egyébként azon államokkal vagy régiókkal veszi fontolóra ilyen megállapodás megkötését, amelyekkel az EU már kötött hasonló szerződést. Ilyen a mediterrán térség, Dél-Afrika, Mexikó. Azonban gondos mérlegelés tárgyává teszi, hogy törekszik-e erre, mivel vélhetően csak rövid ideig - a teljes jogú uniós tagság időpontjáig - lennének e megállapodások érvényben.

Az EU-tagsággal Magyarország elveszíti kereskedelempolitikai önállósságát, és átveszi az uniós rendszert. Ennek megfelelően az egyéb szabadkereskedelmi megállapodásokat a csatlakozás időpontjára fel kell mondani. Belépésével Magyarország csatlakozik a közösség által kötött nemzetközi megállapodásokhoz, kiterjednek rá annak korábbi nemzetközi kötelezettségvállalásai. A tagsággal ugyanakkor a szabad kereskedelem aránya a teljes magyar forgalomban kismértékben még tovább nő, mivel az EU preferenciális kapcsolatrendszere bővebb Magyarországénál. A magyar csatlakozással összefüggésben adaptációs tárgyalások lesznek az unió szabadkereskedelmi partnereivel a kedvezmények alkalmazásáról. Ezeket azonban már az EU folytatja le.

Mindennek ellenére nem kizárt, hogy mégis születik újabb szabadkereskedelmi egyezmény. Ennek oka egyszerű. A magyar gazdaságdiplomácia vallja: minden olyan eszközt alkalmazni kell, amely elősegíti a magyar export bővítését, még ha csak átmenetileg is. Ám nem is biztos, hogy a haszon csak átmenetinek bizonyul majd, hiszen a csatlakozásig piaci pozíciókat lehet nyerni, illetve kapcsolatokat szélesíteni, amelyek fennmarad(hat)nak az uniós tagság elnyerését követően is. Egyre azonban mindvégig ügyeltek a szabadkereskedelem-politika kidolgozói, arra, hogy az egyes egyezmények ne hátráltassák az uniós csatlakozási folyamatot, illetve, hogy minél kevesebb változást okozzanak az EU-s kereskedelmi rezsim átvételekor. Ezért csak szükség szerint s akkor is csak kismértékben térnek el ezek a megállapodások a Brüsszel által ugyanezen országokkal kötött hasonló egyezményektől. Ugyancsak egyértelmű volt a törekvés, hogy a fejlett országokkal aszimmetrikus vámlebontásban állapodjanak meg, azaz biztosítsanak elegendő időt a magyar gazdaság fokozatos felkészülésére a kiegyenlített nemzetközi versenyre, miközben a magyar kivitel számára jóval gyorsabb ütemben nyíljanak meg teljesen a piacok. A magyar gazdasággal egy szinten lévőkkel, illetve az annál fejletlenebbekkel pedig legalábbis kiegyensúlyozott szerződéseket igyekeztek kitárgyalni a gazdaságdiplomaták.

N. Vadász Zsuzsa