A baloldali francia kormány alig néhány héttel a választások előtt hajtott végre jelentős összegű privatizációt. A mostani akció sajátos vonásának tartják, hogy teljesen elmaradt a szakszervezetek ilyenkor szokásos tiltakozása, a baloldali koalíciós partnerek, a zöldek, sőt a kommunisták pedig meg sem mukkantak.

Lionel Jospin alig négy hét leforgása alatt adott túl a Thomson Multimedia, a Renault, illetve az Autoroute du Sud autópályacég nagy értékű részvényhányadain. A politikailag már eleve kockázatmentesnek tartott lépések során a fizetős autópályát üzemeltető cég 49 százalékát vehették meg befektetők. Ezt a részvényköteget 19-szeresen jegyezték túl, ami nagyrészt arra vezethető vissza, hogy a vállalat jelentős osztalékot fizet, ami az utóbbi időben többnyire nyomott tőzsdén is okozhat némi pezsgést. A másik kettőnél a részvények többségét már korábban eladták, jóllehet az autógyár esetében a most privatizált 10 százalék után a kormánynak továbbra is van egy 25 százalékos, különleges szavazási jogokat biztosító tulajdonrésze. A Renault részleges eladásában valószínűleg az is közrejátszott, hogy az utóbbi időben emelkedtek a forgalomban lévő papírok jegyzései.

A bevételből jelentős hányadot fordítanak arra, hogy feltőkésítsenek, s jövőbeni eladásra vonzóbbá tegyenek még állami tulajdonú vállalatokat. Így juttatnak forrást a Giat hadiipari konszernnek, a Bull számítógépgyárnak és a francia vasúti pályákat fenntartó Réseau Ferré de France-nak. Később számíthat tőkejuttatásra a Crédit Lyonnais bankhálózat, illetve a Charbonnage de France szénbányavállalat - írja a Les Echoes. Forráskiutalás nélkül szerepel a - legalább részlegesen - privatizálandó cégek listáján a Snecma repülőgéphajtómű-gyár, illetve a Dassault Systeme szoftverház. Politikailag jóval kényesebb viszont a közszolgáltatásokban részt vevő állami nagyvállalatok magánosítása, mert itt a szakszervezeteken kívül a fogyasztók aggodalmaival is számolni kell. A Handelsblatt értesülései szerint a jelenleg 50-70 milliárd euró értékűre becsült EdF áramszolgáltatónak legalább negyedét eladják a választások után, főleg azért, hogy a cég nemzetközi terjeszkedésének finanszírozásához fedezetet, illetve forrást lehessen teremteni.

A francia közvéleményben még az utóbbi évtizedekben is szitokszónak számított a "vállalatok tőketulajdonának megnyitásáról" beszélni.

VG-összeállítás