Váratlan francia-német ellentéthez vezetett a hét végi sevillai EU-csúcstalálkozó előtt a stabilitási és növekedési paktum Párizs általi, lazább értelmezése. Berlinben azt követelik, hogy a makrogazdasági irányzatok megítélése tekintetében Franciaország ne essen enyhébb elbírálás alá, mint a többi tagállam.

Az EU-csúcs napirendjén eredetileg nagyrészt az uniós intézmények működési reformjával kapcsolatos kérdések szerepeltek (VG, 2002. június 19., 2. oldal). A program azonban váratlan ponttal bővülhet, miután vita pattant ki a még elfogadhatónak tartott államháztartási mutatók kapcsán. A hivatalában megerősített új francia kormány első helyzetfelmérése alapján az idei költségvetési hiánynak a GDP-hez viszonyított aránya várhatóan jóval meghaladja az előző kabinet által becsült 1,8-1,9 százalékot, és akár 2,6 százalékra is növekedhet. Berlinben a fiskális szigor fellazulásának jeleként értelmezték az új francia pénzügyminiszter, Francis Mer azon kijelentését, hogy a stabilitási paktum "nincs kőbe vésve". Egy hasonló nyilatkozatában az új ipari miniszter, Nicole Fontaine úgy fogalmazott, hogy a paktumból a növekedésre vonatkozó utalásokat kell előtérbe helyezni. Veszélyes szándékot látnak a németek a még az elnökválasztási kampányban meghirdetett adócsökkentési tervek mögött is, amelyek végrehajtásához a költségvetési hiány kiegyensúlyozásának időbeni - akár 2007-ig való - kitolása révén keresnének mozgásteret.

Néhány hete - Portugáliával egyetemben - még Németország is azzal nézett szembe, hogy az Európai Bizottság meginti a korábbinál magasabb, és ismét a 3 százalékos maastrichti plafonértékhez közelítő deficit/GDP mutatója miatt. Berlin most - a Süddeutsche Zeitung által idézett, de meg nem nevezett kormánytisztviselők révén - azt követeli, hogy ebben a kérdésben hasonló szigorral ítéljenek meg minden tagállamot. Olaszországban állítólag szintén romlik az államháztartás egyensúlya, így ott jövőre hasonló problémák elé nézhetnek, mint most a franciák. Portugáliában az új pénzügyminiszter tényként közölte, hogy az idén túllépik a 3 százalékos plafont.

Az új keletű francia-német nézeteltéréseket, főleg pedig a stabilitási követelmények fellazulására utaló kijelentéseket "rendkívül károsnak" minősítette Ottmar Issing, az EKB vezető közgazdásza. Utóbb egyébként Gerhard Schröder kancellár maga is igyekezett enyhíteni a váratlanul támadt feszültséget, amikor azon reményének adott hangot, hogy Párizs meg fogja erősíteni a maastrichti kritériumok és a stabilitási paktum melletti elkötelezettségét. Az EUObserver ugyanakkor további konfliktus forrását látja abban a német törekvésben, amely szerint a tagjelölt államok agrártermelőinek közvetlen támogatását nem szabad napirendre tűzni a közös agrárpolitika mélyreható reformja előtt.

VG-összefoglaló