A bankrendszer stabilitása 2001-ben

A bankrendszer tavalyi tevékenységét a 2000-ben megindult kedvezÕ tendenciák, kiegyensúlyozott fejlÕdés és a jövedelmezÕség javulása jellemezte. A pénzügyi közvetítÕ rendszert továbbra is stabilnak, esetleges sokkokkal szemben ellenállónak látjuk, a kockázatok tÕkével való fedezettsége megfelelÕ.

A bankszektor mérlegfÕösszege 2001-ben 12,8 százalékkal, a pénzintézetek által nyújtott lakossági és vállalati hitelek állománya ezt meghaladóan, 16,7 százalékkal nÕtt. A pénzügyi közvetítés mélységét kifejezÕ mutatók alakulása nem volt egységes: az éves átlagos állományokkal mért hitel/GDP mutató az elmúlt évekhez hasonlóan tovább nÕtt, míg a mérlegfÕösszeg/GDP mutató valamelyest csökkent 2001-ben. A bankpiac koncentrációjának évek óta tartó csökkenése az öt legnagyobb pénzintézet piaci részesedésével mérve a lezajlott egyesülések hatására 2001-ben megfordult, így Magyarországon is megfigyelhetÕvé vált a bankszektor konszolidációja. A koncentráció azonban így sem tekinthetÕ nagynak.

A vállalati kölcsönök növekedési üteme jelentÕsen visszaesett 2001-ben (30,5-rÕl 10 százalékra). Ennek egyik oka, hogy a vállalatok nettó finanszírozási igénye számottevÕen mérséklÕdött, hiszen a mellett, hogy a jövedelmezÕség nem romlott, a felhalmozási kiadások jelentÕsen csökkentek. MásfelÕl a forint felértékelÕdése, az árfo-lyam-volatilitás növekedése, illetve a csökkenÕ exportdinamika visszafogta a devizahitelek iránti keresletet, ennek nyomán a devizahitel-állomány 6 százalékkal csökkent. A forinthitelezés dinamizmusa viszont 2001-ben is fennmaradt, a vállalati forintkölcsönök állománya 19 százalékkal gyarapodott.

Hazánkban az utóbbi években megkezdÕdött a háztartások fogyasztásának, illetve el-

adósodottságának növekedése. A lakossági hitelezés egyre dinamikusabban bÕvül, 2001-ben 54 százalékkal nÕtt az állomány. A háztartási szektor eladósodottsági szintje azonban még mindig nagyságrenddel alacsonyabb a fejlett országokénál. Ott a pénzügyi kötelezettségek rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyított aránya 40-130 százalék között volt 2000-ben, míg Magyarországon nem érte el a 10 százalékot. A lakossági kölcsönök struktúrája is eltérÕ képet mutat. Míg az eurózónában a háztartások bankhitelállományának 63 százaléka ingatlankölcsön, addig Magyarországon mindössze 38 százaléka. A jelzálog-hitelezés intézményi feltételeinek kialakulásával és az állami lakástámogatási rendszer okozta kamatcsökkenés következtében azonban 2000-2001-ben az ingatlanhitel-állomány növekedési üteme már felülmúlta a nem ingatlanhitelekét.

A lakossági és vállalati szféra egyaránt alacsony eladósodottsági szintjére való tekintettel a hitelexpanzió ellenére sem tekintjük túlzottnak a bankok hitelkockázati kitettségét. A lakáshitelezés felfutása mellett kockázatot jelent, hogy a piaci feltételek mellett folyósított hitelek kamata jelentÕsen mérséklÕdött az utóbbi két évben, és ez a kockázati felár csökkenését is jelenti. A lakáskölcsönök egyéb feltételei is lazulnak, ez az ügyfélkör felhígulásával járhat. A lakossági hitelezés terén tapasztalható gyors dinamika miatt a kockázatok csökkentése érdekében egyre sürgetÕbbé válik a természetes személyekre vonatkozó megbízható hitelreferencia-szolgáltatás megteremtése.

A bankrendszer portfóliójának minÕsége az átmeneti sokkot jelentÕ orosz válság utáni idÕszakban folyamatosan javuló képet mutatott, 2001-ben azonban ez a folyamat valamelyest megtört, és a minÕsített portfólió aránya a mérlegtételeket és a teljes portfóliót tekintve is emelkedett. Ez ugyan döntÕen a kevésbé kockázatos, külön figyelendÕ tételek növekedésének volt köszönhetÕ, de enélkül csak a nem teljesítÕ (vagyis az átlag alatti, a kétes és a rossz) eszközök arányát tekintve is jelentÕsen lelassult a javuló trend 2001-ben. A portfólió minÕsége azonban jelenleg nem veszélyezteti a bankrendszer stabilitását, és a megfelelÕ tÕkebázis miatt rövid távon nem látunk problémát a portfólió minÕségének alakulásában. A bankrendszer tÕkemegfelelési mutatójának évek óta tartó mérsékelt ütemÛ csökkenése tavaly is folytatódott, de a bankszektor jelenlegi tÕkeereje kielégítÕ, és összhangban van a vállalt kockázatok mértékével. Problematikusnak ítélhetÕ viszont, hogy jelentÕsen megnÕtt a bankok nagykockázati és befektetési korlátokkal kapcsolatos limittúllépése. Igaz, ezek a túllépések teljes egészében szavatolótÕkével fedezettek.

A bankrendszer stabilitását erÕsítÕ tényezÕ, hogy a magyar bankrendszerben domináns szerepet betöltÕ külföldi tulajdonosok jó minÕsítésÛ szakmai befektetÕk. 2001 végén a külföldi tulajdonosok részesedése 63 százalék volt a bankrendszer jegyzett tÕkéjébÕl, az állami feladatokat ellátó speciális hitelintézetek nélkül számítva 78 százalék ez az arány. Az elkövetkezÕ idÕszakban a vállalati hitelezés dinamikájának enyhe csökkenésére számítunk, míg a lakossági hitelezésben továbbra is gyors növekedés várható, elsÕsorban a jelzálog-hitelezés dinamikus bÕvülése miatt.

Folytatás a 9. oldalon >>

>> Folytatás a 8. oldalról

A bankok hitelportfóliójában a minÕség romlására elsÕsorban a lakossági kölcsönöknél lehet számítani, de ez várakozásaink szerint kezelhetÕ mértékÛ lesz. A tÕkemegfelelési mutató lassú ütemÛ csökkenése tovább folytatódik, de a külföldi szakmai befektetÕi háttér miatt biztosítottnak látjuk a kockázatok tÕkével való megfelelÕ fedezettségének fenntartását. A bankok jövedelmezÕségének alakulását továbbra is kedvezÕen befolyásolja majd a hitelexpanzió miatti erÕs volumenhatás, ugyanakkor a verseny további erÕsödése a kamatmarzs szÛkülését vetíti elÕre.

Az utóbbi 5-6 évben a nem banki pénzügyi közvetítés számottevÕ fejlÕdésen ment keresztül, a nem banki közvetítÕ intézmények növekedési üteme évrÕl évre meghaladta a bankrendszerét. Mindazonáltal a nem banki pénzügyi közvetítés mélysége az EU-országokétól még jóval elmarad: 2001 végén az intézményi befektetÕk GDP-arányos eszközállománya 15 százalék volt, miközben az EU-államok között legalacsonyabb értékkel bíró Görögországban is 40 százalék ez az arány.

Az intézményi befektetÕk közül 2001-ben a nyugdíjpénztárak növekedtek a legdinamikusabban, a pénztárak száma közben tovább csökkent. Ezt a konszolidációs folyamatot hatékonysági tényezÕk motiválják, így rendszer-stabilitási szempontból mindenképpen kedvezÕen értékelendÕ. A befektetési alapokon belül a pénzpiaci és a kötvényalapok tudtak jelentÕs eszközérték-növekedést elérni. A részvény- és vegyes alapok a tÕzsde mélyrepülésének köszönhetÕen visszaeséssel voltak kénytelenek szembesülni. Az életbiztosítási díjtartalék bÕvülése elmaradt a lakosság pénzügyi vagyonának bÕvülésétÕl, az egyszeri díjas és a unit-linked konstrukciók visszaesése miatt. Az intézményi befektetÕk konzervatív befektetési politikát folytatnak, portfóliójukban a kockázatmentes állampapírok még mindig 75-85 százalékot képviselnek. A vállalati kibocsátású értékpapírok aránya 2001-ben tovább csökkent.

A pénzügyi vállalkozások lízing- és hitelezési tevékenységének volumene erÕteljesen nÕtt 2001-ben. A portfólió azonban romló tendenciát mutat, amivel nincs összhangban a követelésekre elszámolt értékvesztés mértéke. A Budapesti ÉrtéktÕzsde részvényszekciójának GDP-arányos kapitalizációja 2001 végén 19 százalék volt (2000 végén: 26 százalék). Még drasztikusabban csökkent a GDP-arányos forgalom, 27-rÕl 9 százalékra, ami a befektetÕknek a feltörekvÕ országoktól való elfordulásával hozható összefüggésbe. A kedvezÕtlen tÕkepiaci folyamatok következtében a befektetési vállalkozások szÛkülÕ aktivitást, csökkenÕ nyereséget mutattak, piacukat az öszszeolvadások, illetve az anyabankba történÕ beolvadások jellemzik. A 2001-ben bevezetett kereskedési könyvi szabályok alapján számolt tÕkekövetelmény alacsony kockázati szintet mutat a szektorban, az elsÕ adatszolgáltatás alapján készült számítások azonban messzemenÕ következtetések levonására nem alkalmasak.