Az MNB és a pénzügyi stabilitás
A pénzügyi stabilitás fogalma napjaink közgazdasági szakirodalmának egyik központi eleme lett. A pénzügyi stabilitásról szóló elemzések fontosságára különösen a 90-es évek nemzetközi pénzügyi válságai hívták fel a figyelmet, és egyben felkeltették az igényt, hogy a szakmai közvélemény mindenkor aktuális és megbízható képpel rendelkezzen egy adott ország pénzügyi szektorának állapotáról.
A pénzügyi rendszer stabilitásának definiálásakor abból kell kiindulni, hogy az elemzés tárgya nem lehet csupán egy részpiac vagy intézménytípus, hanem a kölcsönös (vertikális és horizontális) függÕségi viszonyok következtében az egész pénzügyi közvetítÕrendszert ezen viszonyok figyelembevételével kell vizsgálni. A pénzügyi közvetítÕrendszer magába foglalja egyrészt a bankrendszert, másrészt mindazon nem banki intézményeket, amelyek részt vesznek a pénzügyi közvetítésben, tehát ide tartozik a brókercégektÕl kezdve a befektetési alapokon át a biztosítókig és a különbözÕ pénztárakig számos intézmény. Az intézményrendszer stabilitásán végsÕ soron azt értjük, hogy milyen mértékben képes ellenállni a rendszer egésze a külsÕ és belsÕ megrázkódtatásoknak. A sokkok természetesen nem minden esetben vezetnek válsághoz, de az instabil pénzügyi környezet önmagában is gátolja a gazdaság egészséges fejlÕdését. A pénzügyi stabilitás biztosításában a jegybankra különleges szerep hárul, melynek elméleti és gyakorlati, valamint jogi aspektusait foglalja össze ez a cikk.
A pénzügyi instabilitás okait illetÕen többféle nézet létezik, melyek relevanciája eltérÕ lehet attól függÕen, hogy milyen idÕszakot, illetve milyen országokat vonunk be az elemzési körbe. A szakirodalomban leggyakrabban említett, a pénzügyi rendszer egészét érintÕ problémaforrások közül kiemelhetÕ a hiteltelen árfolyam-mechanizmus, a túlságosan laza fiskális és/vagy monetáris politika, a nem megfelelÕ prudenciális ellenÕrzés, a nem kielégítÕ számviteli és könyvvizsgálói szabályozás, illetve a pénzügyi és a vállalati szektor tagjai által nem kellÕ mértékben megvalósított piaci fegyelem. A pénzügyi válságokról szóló elemzések rámutatnak, hogy a fenti jelenségek nemcsak együttesen, hanem külön-külön, illetve tetszÕleges kombinációban is elÕfordulhatnak.
A pénzügyi stabilitásról szóló szakirodalom leginkább kidolgozott és legtöbbet elemzett része a bankszektor. Ennek oka egyrészt az, hogy történelmileg a bankok töltötték be a leginkább domináns szerepet a legtöbb ország pénzügyi közvetítÕrendszerében és a fizetési rendszer mÛködtetésében, másrészt a magas tÕkeáttétel és a likviditási kockázati kitettség miatt ezen intézmények körében fordult elÕ a legtöbb és a legnagyobb társadalmi költségekkel járó válság. Így természetes, hogy a figyelem fókuszában ezek az intézmények állnak, és a prudenciális elÕírások éppen a bankok esetében a legkiterjedtebbek és nemzetközi szinten a leginkább egységesek.
A bankrendszer problémái számos okra vezethetÕk vissza, melyek közül többek között kiemelendÕk például az alacsony tÕkeellátottság, a likviditási zavarok, a helytelen corporate governance szabályozás vagy gyakorlat, illetve a csoportszintÛ komplex kockázatok okozta rendszerszintÛ problémák.
A nem banki pénzügyi közvetítÕk világszerte növekvÕ súlyának és az elmúlt évek tÕkepiaci válságaiban játszott szerepüknek tükrében egyre nagyobb figyelmet kap ezen intézményeknek a pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatása. Világossá vált, hogy a pénzügyi konvergencia, illetve az univerzálódás miatt a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom a közvetítés mikéntjétÕl függetlenül rendülhet meg, a pénzügyi intézmények bármely típusának problémái hatással lehetnek a pénzügyi szektor többi szereplÕjére, illetve a szektor egészére.
A jegybankok pénzügyi stabilitással kapcsolatos feladata nem azonos a hagyományos értelemben vett felügyeleti feladattal, hiszen a két feladathoz eltérÕ célkitÛzések, illetve a célkitÛzések között eltérÕ prioritási sorrend (rendszerstabilitás, illetÕleg intézményi felügyelet és betétes-befektetÕvédelem) kapcsolódnak. A pénzügyi rendszer stabilitásával kapcsolatos jegybanki felelÕsség és feladatkör jellemzÕen három fontos pilléren nyugszik:
1. Makroprudenciális elemzés és felügyelet, rendszerkockázati monitoring a banki és nem banki közvetítÕkre vonatkoztatva és esetenként beavatkozás.
2. A fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerek felvigyázása, a pénzforgalom mÛködése, intézményei, hatékonysága és biztonsága miatti felelÕsség.
3. A szabályozási politika, a pénz- és tÕkepiaci jogszabályalkotásban való részvétel, elsÕsorban rendszer-stabilitási és hatékonysági szempontok képviselete.
A magyar jegybanktörvénybÕl mindhárom feladat levezethetÕ, az MNB általános rendszer-stabilitási felelÕsségét ezeken keresztül értelmezhetjük. A törvény kimondja, hogy az MNB támogatja a pénzügyi rendszer stabilitását, valamint a pénzügyi rendszer prudenciális felügyeletére vonatkozó politika kialakítását és hatékony vitelét. Mindezekhez kapcsolódóan azt is elÕírja a törvény, hogy az MNB feladataival és a pénzügyi rendszer mÛködésével kapcsolatos döntések és jogszabályok tervezeteire nézve ki kell kérni az MNB véleményét. Ezen kívül természetesen az ágazati törvények (hitelintézeti, tÕkepiaci törvény) is megfogalmaznak a pénzügyi stabilitás támogatásából levezethetÕ különbözÕ részfeladatokat az MNB számára (pl. egyes pénz- és tÕkepiaci intézmények alapításához, megszÛnéséhez, összeolvadásához stb. adott elÕzetes MNB-véleményezési jogosultság). A tágabb értelemben vett pénzügyi stabilitási célhoz kapcsolódnak a fizetési és elszámolási rendszerek mÛködtetésével kapcsolatos jegybanki feladatok. Ilyen például a belföldi fizetési és elszámolási rendszerek kialakítása és szabályozása, azok biztonságos és hatékony mÛködésének támogatása, ún. felvigyázói (oversight) funkció gya-korlása mind a hitelintézeti, mind az értékpapír-elszámolóházak tekintetében.
A rendszerstabilitást biztosító eszköztáron belül feltétlenül meg kell említeni a hagyományos jegybanki "végsÕ mentsvár" (lender of last resort) funkciót. Ez azt a törvényi jogosultságot jelenti, hogy olyan esetekben, amikor a jegybank egy hitelintézet esetében olyan problémákat lát, melyek a szektor pénzügyi stabilitását veszélyeztetik, a pénzintézet számára hitelt nyújthat.
Természetesen az MNB nem az egyedüli letéteményese a pénzügyi stabilitás támogatásának. Míg a rendszerszintÛ kockázatok kontrollálása elsÕsorban a jegybank feladata, a mikroprudenciális, egyes intézményekre, piaci szereplÕkre lebontott monitoring és egyedi ellenÕrzés már a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a hatásköre. Erre való tekintettel a jegybanktörvény konkrét szabályokat fogalmaz meg az MNB és a PSZÁF közöt-
ti kapcsolatokra vonatkozóan, amely alapul szolgál a két intézmény közötti együttmÛködéshez, továbbá adat- és információátadáshoz. Az együttmÛködés részletes szabályait a törvény az MNB és a PSZÁF közötti kétoldalú, részletes megállapodás hatálya alá utalja.
A pénzügyi stabilitás támogatásának harmadik fontos szereplÕje a Pénzügyminisztérium, amely a két, szervezetileg független intézmény tevékenysége mellett a pénzügyi tárgyú jogszabály-elÕkészítés elsÕ számú letéteményese, és a kormányzati pénzügyi rendszerre vonatkozó politika vitelének keretében klasszikus végrehajtó hatalmi funkciókat gyakorol.
