Költségvetési egyszeregy
Noha a cinikus magabiztosságáról megismert pénzügyminiszter rendületlenül hangoztatja, hogy a költségvetés hiánya csak az örökségbe kapott, 172,5 milliárd forinttal lesz idén magasabb, a politikai felhangoktól megtisztított számok mást mutatnak. Kiindulásképpen érdemes tisztázni néhány dolgot, már csak azért is, mert politikustól ilyesmit hiába vár az ember.
Május végén, az új kormány hivatalba lépésekor a pénzügyi tárca új prognózist hozott nyilvánosságra. E szerint év végére, az akkor látott folyamatok fennmaradása esetén, az államháztartás bevételei 653,8 milliárddal, kiadásai 826,3 milliárddal haladják meg év végére a törvényben rögzítettet. (A kettő eltérése adja a sokat emlegetett, ráadásul félremagyarázott 172,5 milliárdos hiánynövekedést.)
Tény az is, hogy a száznapos program rontja a büdzsé egyenlegét, összességében 160,3 milliárd forinttal, mivel a 218,3 milliárdos kiadási igényéből közel hatvanmilliárd adó formájában még az idén visszakerül a költségvetésbe. Persze ilyenfajta kijelentést szakpolitikustól ne várjon az ember, formailag ugyanis a száznapos program megvalósítására beterjesztett törvényjavaslat nullszaldós, hiszen a kiadások mellé a kormány beillesztette a május végén várt többletbevételeket fedezetnek - sőt, még többet is. Ezzel lerántottuk a leplet az első, az újságíró fülét sértő állításról, vagyis arról, hogy a költségvetési deficit csak az átkos örökség miatt lesz nagyobb. A költségvetés hiánya valóban nagyobb lesz, de nem az előző kormánytól hagyatékba kapott kiadások miatt. Azok egy részét eleve nem is szándékszik teljesíteni a kormány. Arról meg, hogy mennyit kell ténylegesen kifizetni, felelős szakember még nem nyilatkozott.
Most már csak egy kérdéskört kell megválaszolni: hogyan lehet, hogy ugyan a pénzügyminiszter is elismeri, nem tudja tartani a törvényben rögzített hiányt, mégsem kell pótköltségvetést készítenie? A válasz egyszerű: épp most teremti meg az Országgyűlés annak a lehetőségét, hogy az egyenleg akár az államháztartás összevont kiadási főösszegének 5 százalékával is eltérhessen, bármiféle felelősségre vonás, pótköltségvetés-készítési kötelezettség nélkül. GDP-bázisra átszámolva mindez annyit tesz, hogy a törvényben szereplő 3,2 százalék helyett az államháztartás idei hiánya akár a bruttó hazai termék 5,7 százalékára is rúghat. Ennek nagy részét minden bizonnyal kénytelen is lesz kihasználni a pénzügyi vezetés - legalábbis a június végi egyenleg ezt sugallja, az államháztartás tervezett hiányának 99 százaléka fél év alatt teljesült. "A tervezett 3,2 százalékos GDP-arányos negatív egyenleg egy százalékponttal romlik az idén" - legalábbis ezt hangoztatja a pénzügyi tárca. Ha valaki netán elmosolyodik, megértem.
Ennyi a lényeg. Minden, ami ezen túlmenően napvilágot látott az államkasszával kapcsolatosan, nem más, mint körítés, a tárca kétségbeesett mozgástérkeresése. Kezdődik a költségvetés általános tartalékának emelésével. A központi büdzsé általános tartalékát 48 milliárddal emeli meg a javaslat. Hogy nagyságrendileg is világos legyen: több mint duplájára nőtt a kormány által saját hatáskörben felhasználható kassza, akárcsak tavaly. Ide sorolandó a kezességvállalási keret feszegetésére tett módosítás és a jövedéki adó megemelése is. De a legutóbb kipattant ügy, a maradványpénzek felhasználásának kérdése sem más.
A történet dióhéjban az, hogy az évek óta halmozódó, kötelezettséggel terhelt, ám végül mégsem kifizetett pénzeket a pénzügyminiszter szeretné elvonni a fejezetektől. A teljes állomány 380 milliárd forint, a tárca ennek kb. 15 százalékát tartja valóban átcsoportosíthatónak. Megjegyzem, a javaslat már tavaly is megvolt, ám akkor - egyéb megfontolásokból - nem tartották időszerűnek. Az elképzelés egyébként helyénvaló.
Semmi sem indokolja, hogy 50 milliárdos nagyságrendben álljon a zsebpénz a tárcáknál, nagy kockázatot jelentve a költségvetés tervezhetőségére. Csak sajnálni lehet, hogy a szakmailag egyébként helyénvaló és kidolgozottságukat tekintve is megfelelő tervek egytől egyig a politikusi szócsaták muníciójává válnak.
Oláh Gábor
