Megélhetési költségek: többféleképp számolják
Budapest a 75. legdrágább a Mercer által vizsgált 144 város közül, míg az EIU listáján csak a 118. helyen szerepel az ott felmért 131-ből. Előbbi szerint a magyar fővárosban a megélhetési költségek a New York-inak a kétharmadát teszik ki, utóbbi a felére teszi ezt. A Mercer szerint Budapest árszintje Párizséhoz, Prágáéhoz és Bécséhez hasonló, az EIU inkább Tuniszéhoz és Buenos Aireséhez hasonlítja. Mindkét jelentés úgy véli ugyanakkor, hogy a magyar fővárosba kiküldött alkalmazottak számára drágult az élet tavalyhoz képest.
A néhány nap különbséggel közzétett jelentések márciusban készültek, mindkettő New York árszintjét tekinti 100-nak, és egyaránt a külföldön tevékenykedő vállalatok számára készítették iránymutatóul. A végeredmények azonban meglehetősen eltérő képet mutatnak. Hongkong és a japán nagyvárosok mindkét listán az élen szerepelnek, de míg például a Mercer Moszkvát másodiknak hozza ki a New York-i szint 120 százalékával, addig az EIU-nál az orosz főváros 83 százalékkal csak a 32. Az EIU listáját Teherán zárja 30 százalékkal, a Mercernél duplaakkora értékkel a 96. Irán fővárosa.
Ha tendenciákat próbálunk meg felvázolni, akkor azt látjuk, hogy a Mercernél általában drágábbnak tűnnek a rendszerváltó országok. Ezt Marie-Laurence Sépede, a Mercer illetékese Genfből lapunknak azzal magyarázta, hogy kutatásukban csak olyan nemzetközi márkákat és jó minőségű termékeket vettek be a fogyasztói kosárba, amelyek a világ minden részén megtalálhatók és összehasonlíthatók. Ezek a kelet-európai városok esetében importcikként jelennek meg, ami megdrágítja ezeket a helyeket.
Ugyancsak szembetűnő eltérés, hogy a nyugat-európai városok jóval olcsóbbak a Mercer szerint, így fordulhatott elő, hogy például Budapest több EU-fővárossal egy szintre került. Bár ezzel kapcsolatban Sépede nem kívánt találgatásokba bocsátkozni, azt megjegyezte, hogy felmérésükben a "szállás" kategóriában csak a település legdrágább részeit vették számításba.
Az EIU készített ugyan kutatást az ingatlanárakról is, azokat azonban nem használta fel az indexek megállapításánál - válaszolta kérdésünkre Londonból Bill Ridger, az EIU felmérésének szerkesztője. Ez azért van így, mert amikor egy igazgatót külföldre küldenek, akkor a szállásköltségeket az illetményük kiigazításától elkülönítetten fizetik - magyarázta Ridger. Ez valóban oka lehet a két lista közti eltérésnek a kutatásvezető szerint, aki azonban nem kívánta kommentálni a Mercer eredményeit. Hozzátette, hogy a vásárlói kosárban szereplő termékek árait szupermarketekben, középkategóriás boltokban és drágább szakosított üzletekben mérik fel, de csak a nemzetközileg összehasonlítható minőséget vették figyelembe.
A két intézet kutatási módszertana sok hasonlóságot, de némi eltérést is mutat. Mindketten igyekeznek olyan fogyasztási szerkezetet alapul venni, ami a külföldön élő alkalmazottak esetében leginkább jellemző. A Mercernél ez több mint 200 terméket és szolgáltatást jelent, amelyet tíz kategóriába sorolnak különböző súlyozással, majd ezt 100-nak véve további 30 százalékos súllyal szerepeltetik a lakásbérleti díjakat. Az EIU-nál a "szállás" kategóriát nem veszik figyelembe az indexszámításnál, mint ahogy vizsgálják, de nem számítják be a "külföldi iskolák, sport és egészség", valamint az "üzleti utak" kategóriáját sem. Az általuk vizsgált 167 áru és szolgáltatás ezután fennmaradó részéből szintén tíz csoportot készítenek. A két cég tízes kategóriacsoportja mind felosztásában, mind súlyozásában eléggé hasonlít, a legnagyobb eltérés, hogy a Mercer 8 százalékos súlylyal beveszi a "sport- és szabadidős tevékenységet", míg az EIU külön kezeli a Mercernél egybevont "alkoholt" és "dohányt".
Gaál Csaba
