Az infláció kemény magja

Míg a core/maginfláció a statisztika, illetve a monetáris politika szemszögéből egy kompromisszumos származtatott indikátor, addig a "trimmed inflation", magyarul a nyesett infláció az elsődleges követelmények közül statisztikailag a legkisebb zajt, azonban a monetáris politika szempontjából nem mindig a legbefolyásolhatóbb részt tartalmazza. (Egy-két hónapban lehet, hogy éppen árfolyamérzé-keny rész kerül kizárásra, annak átlagtól nagyon elütő árváltozása miatt.)

Ennek ellenére kitűnő módszer arra, hogy egyrészről az infláció költségességét, a maginfláció által kizárt legvolatilisebb csoportokat, másrészről hazánkban technikailag a relatív árak változásának alsó határolópontját megadja.





>> Eloszlások



A következőkben vizsgáljuk meg az infláció keresztmetszeti eloszlását. Egy hónapon belül a relatív egyedi árak változása gyakran nem normális eloszlást követ. A normális eloszlástól való eltérés mértékének mind vertikális (csúcsossági mutatók), mind horizontális (ferdeségi-szimmetria mutatók) alakulása az infláció költségességének változásával hozható összhangba.

Most a csúcsossági indikátorok közül a Kurtosis (negyedik centrális momentum), a ferdeségi mutatók közül pedig a Skewness (harmadik centrális momentum) alkalmazást használjuk az elérhető legrészletesebb, 160 soros havi inflációra 1992 januárja és 2002 júliusa között. A csúcsosság pozitív értéket vesz fel, ha az eloszlás a normálisnál csúcsosabb. A ferdeség pedig pozitív, ha az eloszlása a normálishoz képest jobbra elnyúló. A két indikátort külön-külön megvizsgálva megállapítható, hogy a csúcsosság csak pozitív értéket vett fel az elmúlt évtizedben, ami arra utal, hogy a középértékek havi sűrűsége a normálisnál magasabb.

Továbbmenve, a ferdeség többségében nullánál nagyobb értékei azt jelzik, hogy nagyrészt pozitív értékek dominálnak a havi árindexekben. Lényegében ez Magyarország gazdasági berendezkedésének következménye. A felzárkózó, konvergáló országok többségében jobbra elnyúló havi inflációs eloszlást követnek, az államilag szabályozott árak dominanciája, a keresleti, kínálati sokkoknak való nagyobb kitettség, az erős szezonalitás miatt.

A ferdeség kevesebb, nullánál kisebb értéke pedig balra elnyúlást jelez. Ez utóbbi jellemzően a nyári hónapokban fordul elő a szezonális élelmiszerárak csökkenésével. Egy éven belül a ferdeség átlagosan 3 hónapban volt negatív és 9 hónapban volt pozitív a vizsgált időszakban.





>> Inflációs költségesség



Továbbá az ábrából egyértelműen kitűnik, hogy az infláció költségessége fokozatosan csökkent 1992 óta, mivel mind a ferdeségi, a csúcsossági mutató, mind pedig a keresztmetszeti szórás mérséklődött. Azonban 2000 elejétől ezen pozitív tendencia megtörni látszik, mivel mindkét mutató, illetve ezek szórása, sőt a relatív árváltozások keresztmetszeti szórása is emelkedni kezdett annak ellenére, hogy a fogyasztói infláció két év szünet után 2001 közepétől újra csökken. Az ok egyértelmű: az infláció már több mint egy éve tartó csökkenésével együtt a volatilis elemek súlya (főleg a szezonális élelmiszerek árhatása) nem mérséklődött.





>> A nyesés



Most pedig lépjünk tovább a nyesett infláció meghatározása felé. Első fontos kérdés: mi a trimmelés elsődleges célja? Egyszerűen megfogalmazva, a kemény magot képező relatív árváltozások havi keresztmetszeti eloszlását a lehető legközelebb kell transzformálnunk a normális eloszláshoz úgy, hogy a kirívóan nagy növekedéseket és csökkenéseket kizárjuk a teljes indexből, magyarán az eredeti eloszlás két szélét lecsapjuk. Ezután már csak az a feladatunk, hogy meghatározzuk a trimmelés optimális nagyságát, illetve szimmetrikusságát. Ennek meghatározására sok indikátort használhatunk. Minimalizálhatjuk például a nyesett és az eredeti infláció közötti négyzetes eltérést, vagy éppen a ferdeség és csúcsosság indikátorok nagyságát, illetve szórását. Jelen esetben a terjedelmi okokra tekintettel azzal az egyszerű feltételezéssel élünk, hogy "igazságosan" szimmetrikusan kell megnyesni az inflációt, azaz ugyanannyi súlyú (és nem ugyanannyi darab!) kirívó növekedést és csökkenést kell kizárni az indexből. Természetesen a kiejtett termékek köre hónapról hónapra változhat, annak függvényében, hogy az eloszlás két szélén milyen elemek foglalnak helyet. Ennek alapján a nyesett inflációt felfoghatjuk egy "mozgó core/maginflációnak" is. A lefedettség mindig ugyanakkora, viszont a kiesett termékek köre gyorsan változhat. A lefedettség nagyságára a fent említett módozatok elvégzése (többségében MAD-, RMSE-számítások), optimalizálása után 85 százalékot kaptam a vizsgált idősorra (1992-2002). Ez végül is azt jelenti, hogy 7,5 százalékos súlynagyságot nyesek le minden esetben az egyhavi infláció eloszlásának két széléből, a pozitív és negatív árváltozási tartományból. Ezt megtéve minden egyes hónapra az elmúlt tíz évben (126 hónap), majd láncindexben fejtve megkapjuk az éves nyesett inflációt.





>> Alkalmazása



A nyesett infláció piaci alkalmazása nehézkes, hiszen előállíthatósága viszonylag bonyolultnak mondható, illetve a 160 soros infláció idősoros elérhetősége korlátozott. Ennek ellenére mind a teljes inflációval, mind pedig a hivatalos maginfláció alakulásával összevetve fontos információkat hordoz. Az egyik legfontosabb gyakorlati haszna, hogy meghatározható azon termékek köre, mely leggyakrabban kerül kizárásra, s így a legvolatilisebb elemek közé sorolva nem részei a hivatalos maginflációnak. Ilyenek például az élelmiszereken belül a tojás-, a szezonális gyümölcs-, zöldség- vagy a burgonyaárak.

Másik gyakorlati alkalmazása lehet, hogy mivel a havi relatív árváltozások eloszlása egy éven belül többségében jobbra elnyúló, ezért az éves nyesett index mindig alacsonyabb, mint a teljes infláció. (Egyszerűen azért, mert a havi ferdeségi mutatók többségében pozitívak éven belül, illetve 12 havi összegük is pozitív.) Így megkapjuk elméletben a hazai infláció lehetséges minimumpontját.

Lényegében ez azt jelenti, hogyha az infláció szempontjából oly költséges elemek (adóhatás, kereslet-kínálati sokk, szezonális hatások stb.) eltűnnének az indexből, akkor hol állna most az árnövekedés mértéke. Ha a nyesett inflációhoz túl közel kerül a teljes infláció, mint 1999 közepén, akkor azt mondhatjuk, hogy az inflációt a volatilis elemek gyorsan lefelé szorítják, viszont ez nem fenntartható, és ezért fél éven belül az árnövekedés ütemének emelkedése prognosztizálható. Ezt az előrejelzést erősítheti az is, hogy a teljes infláció úgy kerül a nyesett infláció közvetlen közelébe, hogy közben a hivatalos maginfláció alatt halad. Idáig 1999 májusában került a trimmed és a teljes infláció egymáshoz a legközelebb, a differencia csupán 50 bázispont volt. 2002 júliusában az eltérés a két kulcsindikátor között 15 bázispont (nyesett infláció 4,45 százalék, teljes infláció 4,6 százalék), miközben a hivatalos core szám (5,6 százalék) 100 bázisponttal magasabb volt, mint a teljes infláció. Ebből következően egyszerűen empirikus tapasztalatok, illetve a két különböző maginfláció definíciója alapján az infláció újbóli (átmeneti) emelkedésére számíthatunk a közeljövőben. Természetesen ez utóbbi, lényegében tisztán statisztikai érvekre épülő kijelentés könnyen megvédhető fundamentális érvekkel és vica versa.





>> Elterjedése



A nyesett infláció használhatósága tehát nem kérdéses. A hazai jegybankban születtek már elemzések egy optimális trimmed infláció kialakítására, azonban egy esetleges hivatalos publikálás elindításával felmerül a képzési metodika közérthetőségének, illetve a változatlan algoritmusra épülő statisztikai megközelítés alkalmazhatóságának kérdésköre. Emellett ugyancsak a publikálás ellen szól, hogy a nemzetközi gyakorlatban nem terjed el ez a mutatószám, de meg kell jegyeznem, hogy a jegybankok, kutatóintézetek előszeretettel használják belső elemzésekre. Véleményem szerint Magyarországon sem kerül az MNB adatszolgáltatása közé a nyesett infláció, azonban a különböző műhelyekben egyre jobban elterjedhet, mint a relatív árváltozást mérő egyik legkülönlegesebb aggregátum.