UMTS - vagy amit akartok!

Universal Mobile Telecommunications System (UMTS), így nevezik a digitális mobilrendszerek következő generációjának egyik meghatározó technológiáját. Az alig egy-két éve közismertté vált rövidítés ma már fogalommá, a nemzetközi mobilpiac konszolidációját elsőként kiváltó tényezővé vált. A mobilpiac mára Nyugat-Európa-szerte, sőt lassan már a fejlettebb kelet-közép-európai országokban is elérte-eléri az extenzív növekedés határát, a szolgáltatók csak egymás rovására növelhetik ügyfélszámukat. Logikus, hogy a kitörés lehetősége a nagyobb hozzáadott értékű szolgáltatásokban rejlik. A fejlesztők nem is tétlenkednek, így viszonylag hamar meg is születtek azok a technikai megoldások, amelyekkel a mobilvilág is szélesre tárhatja kapuit az internet és a multimédia előtt.

Kezdetben a piac szereplői maguk is gyorsabbnak hitték a technológia elterjedését. Két komoly tényezővel azonban nem számoltak. Nem gondolták, hogy a korlátos erőforrásra, azaz a frekvenciasávokra épülő technológia egyes kormányok költségvetésében meghatározó tétellé lép elő, s az annak használatára feljogosító licencért 100 millió dollárokban mért összegeket kell fizetnie a szolgáltatóknak. Nem számoltak azzal sem, hogy az időközben számos ok miatt kedvezőtlenebb eredményeket felmutató hálózat- és készülékgyártók sem lesznek képesek idejekorán piacra lépni a harmadik generációt támogató eszközökkel. S amíg ezek nem elérhetők, holt tőkének számítanak az alaptechnológiába és annak megszerzésébe fektetett dollárszázmilliók.

A 3G-licencek miatt nyakig eladósodott nyugat-európai távközlési cégek - amelyek együttvéve 151 milliárd eurót költöttek az UMTS-jogokra és a technológia kiépítésére - egy része ma már jobbnak látja feladni, vagy legalábbis szüneteltetni a generációváltással kapcsolatos terveit.

A sort, mint ismert, a spanyol Telefónica és a finn Sonera nyitotta meg a napokban azzal, hogy felfüggesztette közös vállalkozását, a Group 3G működését. Ez utóbbi céget azzal a céllal hozták létre, hogy a legújabb mobiltechnológiára épülő szolgáltatásokat nyújtson Német-, Olaszországban, Ausztriában és Svájcban. Ezen államok közül egyedül Németországban indult be fél évvel ezelőtt a tényleges előfizető-gyűjtés a majdani szolgáltatásra oly módon, hogy a társaság közben bérelt hálózaton hagyományos GSM-kapcsolatot kínált az ügyfeleknek. Fél év alatt jelentős költséggel csupán 200 ezer előfizetőt gyűjtött a Group 3G, amiből az alapítók azt a következtetést vonták le, hogy ezzel a tempóval még a 2006-ra tervezett nullszaldó sem valósulhat meg. Kapitulációjukat más szolgáltatók is követni fogják Nyugat-Európában.

A részleges visszavonulót fújó Nyugat-Európa teljesen elveszítheti a mobilpiacon éveken át élvezett előnyét Amerikával szemben. Miközben ugyanis a nyugat-európai kormányok kötelezték a szolgáltatókat az UMTS-technológia bevezetésére, addig az USA a cégekre bízta a megfelelő újgenerációs mobiltechnológiák kiválasztását. Alapjában véve nem volt rossz döntés Európától, hogy egységesíteni kívánta a technológiát, mint tette annak idején a GSM rendszerrel, hiszen ez segítette a piac robbanásszerű fejlődését. A rendkívül magas licencdíjak, tetézve az amúgy sem olcsó technológiával, azonban idejekorán megnyirbálták a szolgáltatók pénzügyi forrásait, amelyek egy részét a piac felfuttatására lehetett volna fordítani.

A legújabb elemzések szerint a kontinensek párharca már ez év végére Amerika javára dőlhet el. A Morgan Stanley szakértői szerint az USA-ban háromszor annyi újgenerációs mobil-előfizető lesz 2002 decemberére, mint egész Európában. Az arány további két év múlva még jobban eltolódik a tengerentúl javára, 2004-ben 115 millió 3G-előfizetővel számolnak az USA-ban, szemben az Európában várható kevesebb mint 36 millióval. A szolgáltatók számára még fontosabb piaci mutató, hogy két év múlva a tengerentúli mobil-előfizetők 65 százalékának lesz majd mobil-adatátvitelre alkalmas készüléke, míg ugyanez a mutató Nyugat-Európában nem éri el a 11 százalékot.

Biztató jelnek látszik, hogy az Európai Unió ma már enged, ha nem is az UMTS-ből, hanem a szigorú kötöttségekből. A Brüsszel által a közelmúltban kiadott ajánlás ugyan nagyon korlátozottan, de némi teret ad a tagországok kormányainak a 3G-licencmegállapodások akár viszszamenőleges hatályú változtatására, beleértve a díjakat is.