Méltánytalan túlmunka az egészségügyben
Az ombudsman felkérte az egészségügyi minisztert, hogy a munkaügyi és az igazságügy-miniszterrel együttműködve készítse elő az ágazatban dolgozó és az ügyeleti szolgálatban részt vevő közalkalmazottak munka- és pihenőideje igénybevételének és díjazásának a jogrendszer egészével harmonizáló feltételrendszerét. Lenkovics Barnabás azt is kérte az egészségügyi tárca vezetőjétől: kezdeményezze a közalkalmazotti törvény ágazati végrehajtásáról szóló rendelet módosítását, hogy az megfeleljen a munka törvénykönyve előírásainak.
A szaktárcához még nem érkezett meg az állampolgári jogok biztosának jelentése, a szükséges jogszabály-módosítási lehetőségeket annak birtokában tudja megvizsgálni. Az MTI-hez eljuttatott közleményükben az olvasható: megítélésük szerint az egészségügyiek ügyeleti gondjait az ágazat szerkezeti átalakításával együtt lehet megoldani. Az a cél, hogy a tulajdonformától s az intézmények működési formáitól függetlenül az ágazat minden dolgozójának azonos szakmai jogosultságai és kötelezettségei legyenek, azonos feltételekkel vegyenek részt az ügyeleti és készenléti betegellátásban.
Az új munka törvénykönyve előnyös lenne az egészségügyi dolgozóknak, mert a túlmunka beleszámít a szolgálati időbe, az érte járó díj pedig a nyugdíjalapba - érvelt annak kihirdetésekor Gyenes Géza, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) főtitkára. Ám az ágazati szabályozás hátrányosan érinti őket, mert nem garantálja a pihenési időt, és spekulatív módon határozza meg a túlmunka idejét. (VG, 2001. augusztus 8.).
A MOK számításai szerint egyébként egy 30-35 évig dolgozó doktor szolgálati ideje az ügyeletekkel együtt 50 évi munkavégzésnek felel meg. Ennek ellenére többségük nem zárkózik el a túlmunkától, de ragaszkodik annak elismeréséhez. Az évi forrásigény 6-7 milliárd forint. Az ombudsman közleményében súlyosan méltánytalannak tartja az egészségügyben dolgozók ügyeletének rendjét, s az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot állapított meg.
