Részvénykibocsátási botrány a Citigroupnál
Először voltak a könyvelési botrányok. Tulajdonképpen már az Enron-ügy kirobbanása előtt sem volt rendjén semmi sem az üzlet világában, hiszen a bizalom hosszú hónapok óta hiánycikknek számított az amerikai és európai befektetők, vezetők és a gazdaság egyéb szereplőinek életében. A "kreatív" számviteli gyakorlat megszellőztetése, illetve az utána következő rekordméretű csődhullám azonban ismét taszított egyet a lejtőn lévő bizalmi indexeken.
Úgy tűnik, az elmúlt fél év nemhiába érdemli majd ki a "nem kívánt őszinteség" időszakának nem éppen megtisztelő címét, hiszen a sor ezekkel az ügyekkel még korántsem zárult le. Csodálkoznunk ezen semmiképpen nem kell, hiszen természetes módon az első esetek, mint mindig, most is csak a jéghegy csúcsát jelentették. Azok felfedése maga után vonja számos egyéb, mind ez idáig okkal takargatott döntés napvilágra jutását is. Nem volt ez másként a Citigroup esetében sem. Az Enron-ügyben is érintett vezető amerikai pénzintézetnek az elmúlt hónapban több fórumon is színt kellett vallania korábbi döntéseiről.
Augusztusban a cég megvált Jack Grubmantől, a társaság befektetési banki egységénél, a Salomon Smith Barneynál dolgozó, telekommunikációs szektorra szakosodott sztárelemzőjétől. A hivatalos indoklás szerint Grubman azért kényszerült távozni a cégtől, mert a személyét ért folyamatos támadások ellehetetlenítették őt abban, hogy a tőle elvárható alapossággal járjon el a rá bízott ügyekben. A későbbiekben azonban egyre világosabbá vált, hogy az őt illető vádak egy része minden valószínűség szerint nem puszta spekuláció. A legjelentősebb eset, melylyel kapcsolatban hamarosan a kongresszus is vizsgálatot indított, az AT&T telefontársaság minősítésének felülvizsgálata volt. A területen meghatározó szakembernek számító Grubman ugyanis pár héttel a high-tech szektor összeomlása előtt semlegesről vételire módosította a cég papírjainak besorolását. Az elemzők, illetve utóbb az ügyben vizsgálatot indító jogászok pedig többet látnak ebben a lépésben egy könnyen átléphető bakinál: a kérdéses döntés ugyanis közvetlenül a telefontársaság esedékes részvénykibocsátása előtt született. A Citigroup pedig a kiélezett harc nyomása alatt érvelésük szerint többet tett a győzelemért annál, mint amit számára a jogi és etikai kódexek engedélyeztek volna. A mellett, hogy az ügy felsőbb helyekre is eljutott, vagy egy tucat befektető indított polgári pert a társaság ellen, követelve a hibás értékelés okozta káruk megtérítését.
Augusztusban tehát Grubmannek mennie kellett. Az ügy azonban maradt a Citigroup asztalán, a következő körben már magát a nagy hatalmú vezért, Sanford Weillt citálva a nyilvánosság elé. A vizsgálat során ugyanis felmerült a gyanú, hogy Grubman nem saját hatáskörében járt el a minősítés felülbírálatakor, hanem felsőbb, egyenesen Weilltől érkező utasításra döntött a befektetői rációval köszönő viszonyban sem álló lépésről. Ez utóbbi feltételezés azonban messzebb vezet a pusztán személyi jellegű kérdéseknél, és a bankcsoport egészének megbízhatóságát kérdőjelezi meg.
Sanford Weill azóta természetesen mindent megtesz, hogy ez utóbbi gyanúnak még csak árnyékát se engedje a Citigroupra vetülni. A hónap elején leváltotta a Salomon vezérkarát, és Charles Prince-t, a társaság vezető jogászát ültette a vezetői székbe. Az elnöki posztról távozó Mike Carpenter 23 éve áll a társaság alkalmazásában, és eddig Weill legvalószínűbb utódaként emlegették. Ezzel párhuzamosan döntöttek egy az elvárt üzletmenetért felelős bizottság felállításáról is. Ez utóbbival a társaság célja az elemzői és befektetési banki tevékenység között meglévő gyakori érdekellentét feloldása mellett tevékenységének átláthatóvá tétele lesz. A vállalati kommüniké tételmondatává az iparági standardoknak való legteljesebb megfelelés vált, melytől a Citigroup a saját bevallása szerint is eltávolodott az elmúlt évben. Az említett ügyekben jogi felelősségét a cég természetesen nem ismeri el. Független jogászok szerint ellenkezőjének bizonyítása közel lehetetlen feladatnak mutatkozik.
