A svéd modell magyarosítása

Az elmúlt hónapokban egymást érték azok a bejelentések, melyek a kormány informatikai és távközlési fejlesztési elképzeléseit tükrözik. Az államigazgatási szerkezetben a parlamenti választások után először megjelenő Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) saját játékterét próbálja kijelölni, és sorra teszi le az asztalra a jövőre vonatkozó elképzeléseit. A szakmai visszhang eddig többé-kevésbé egységes és meglepően kedvező. A magyar piac meghatározó, de egymással versengő csoportjaihoz tartozó cégek vezetői az állami kezdeményezéseket egyaránt elengedhetetlennek tartják. Ez nem meglepő, hiszen a szektor már világszerte jó ideje nincs abban a helyzetben, hogy tisztán piaci eszközökkel táplálja növekedését. Kérdés, hogy ez az általános egyetértés megmarad-e akkor is, ha a kezdeményezések konkrét formát öltenek, és a részletek is kiderülnek.

Az első lépések közül a Matáv átalánydíjas csomagjainak megszüntetésére szánt állami kedvezményes konstrukció és a nemrég meghirdetett hatmilliárd forint összértékű pályázati csomag emelkedik ki. Ma már látszik, hogy a betárcsázós internetezőket támogató évi hárommilliárd költségvetési forint arra elég, hogy a megszűnő kedvezmények miatt ne kezdjen zuhanórepülésbe az egyébként is alacsony internetes ellátottsági mutató. Az államilag finanszírozott szinten tartást lehet sikerként értékelni, de sokak szerint jobb eredmény is születhetett volna. A meghirdetett informatikai pályázatok egy része az úgynevezett akadémiai szféra területére összpontosít. Ebben Magyarország már évek óta jól áll, ennek a szálnak a fenntartása nem is lehet kérdéses, hiszen a lemaradás az egész országot hozná hátrányos helyzetbe.

Új elem, hogy most már a kutatók otthoni internetes csatlakozását is támogatják, illetve folytatódik a könyvtárak és különböző közösségi helyek hálóra csatlakoztatása is. A nemzetközi tapasztalatok szerint ezek hosszú távon hatékony akciók, de a keresztmetszetet némileg szűkíti, hogy a magyarországi rendszeres könyvtárba járók és az internetet már ismerők tábora valószínűleg nagy átfedést mutat.

Az idealizált tudásalapú magyar társadalom internetes felhasználóinak tömegében várhatóan nem a most támogatásban részesülők fogják alkotni a többséget. A lényeges változásokat elindítani képes programok nem őket célozzák, hanem az otthoni, jó minőségű, megfelelő árú internetezést próbálják lehetővé tenni. Ennek kulcsfontosságú eleme a svéd mintára adott otthoni számítógép, illetve a berendezések amortizációs idejének ésszerű csökkentése és a talán dél-koreai mintára kezdeményezett szélessávú internetes fejlesztési kedvezmény.

A munkáltatótól közterhek fizetése nélkül kapott és kétéves amortizáció után a munkavállaló tulajdonába jutó PC svéd mintáját biztosan magyarosítani kell majd. A felek egymás iránti kétéves elkötelezettsége szokatlan, és számos problémát vet fel a kiskapukat kereső dolgozókkal és cégekkel jellemzett magyar környezetben. A programnak számos előre látható feszültséget kell kezelnie. Az a munkavállaló például, akinek nem munkaeszköze a számítógép, várhatóan nehezen fogja értékelni a készpénzes fizetésemelés helyett két évre a lakásába telepített PC-t. A munkáltató viszont épp ennek a közteher nélküli juttatásnak az erőltetésében lesz érintett.

A szélessávú internetes csatlakozás megteremtése után járó adókedvezmény ötlete szintén logikus. A szupergyors és a lassú internet közötti havi költség különbsége olyan kicsi, hogy aki teheti, a gyorsabbat választja. Érdemes tehát ennek a népszerű és modern elérési formának az alap-infrastruktúráját földrajzi értelemben minél gyorsabban kiterjeszteni. A terv jelenlegi formája szerint - vagyis társasági adócsökkentésként - viszont a gyakorlatban csak a legnagyobb magyar távközlési cég fogja tudni kihasználni a kedvezményt. Ez a telefonvonalon keresztüli szélessávú internet térhódításának kedvez, ami viszont állami program nélkül, piaci alapon is létezik.

Torontáli Zoltán-->