Így látja a piac

Úgy gondolom, a következő időszakban a döntő kérdés már nem az, teljesül-e az MNB inflációs célja, hanem az, lehet-e sikeres az általa folytatott kamat- és árfolyam-politika. Ez persze ízlés kérdése is. Aki vagyona reálértékének megtartásáért aggódik, annak véleménye eltérhet attól, aki a jövedelmét szeretné maximalizálni, bár előfordulhat (mondjuk, ha mindketten euróban számolnak), hogy a kamatpolitika rugalmatlansága mindkettőjük számára utólag rosszabb helyzetet eredményezett. Ezt belátni elég ismerni azt a tényt, hogy a magasabb kamatszint nemcsak az árfolyam erősítését szolgálja, de ösztönzi az árfolyam jövőbeli leértékelődésére vonatkozó várakozásokat is. Ha egyéb tényezők az árfolyam-leértékelődési várakozásokat nem mérséklik, a kamatpolitika önnön csapdájába eshet, és a leértékelődés elhalasztásával egy későbbi, de jelentősebb árfolyamgyengüléssel több kárt okoz, mint hasznot. Úgy gondoljuk, van esély ennek elkerülésére, ma azonban kockáztatunk. A jelenlegi helyzetben lehet, hogy helyesen, de a játék kimenetele mindig bizonytalan, lehet nyerni és veszteni is. Utólag talán elmondhatjuk, Magyarország alkalmazta legsikeresebben a 90-es évek monetáris politikai rendszerét, az inflációs célkitűzést, s ehhez csak azt az egyszerű szabályt kellett betartani, hogy kamatot emel a jegybank, ha a hazai valuta gyengébb, mint 245 forint/eurós árfolyam, és kamatot csökkent, ha erősebb, mint 240 forint. A játék másik kimenetele? Inkább ne fessük az ördögöt a falra.