Magyarország számokban, 1990-2001

Ennek során a kutatók természetesen kiemelik a legutóbbi év fő tendenciáit, s ezekhez a legfrissebb mérési eredményeket rendelik hozzá. Amennyire a terjedelmi korlátok megengedik, most és a következőkben ízelítőt adunk ebből a munkából.





>> A magyar gazdaság

teljesítménye



Minthogy a történelmi, a társadalmi és - nem utolsósorban - a gazdasági feltételek is jelentősen megváltoztak, a magyar gazdaság teljesítményét 1990 és 2001 között nagymértékű hullámzás jellemezte. A teljesítmények emelkedésének és csökkenésének tizenkét évre szóló összegzése azt az eredményt mutatja, hogy a rendszerváltás óta eltelt, vizsgált időszak végén, 2001-ben a bruttó hazai termék, a GDP meglehetősen szerény mértékben, mindösszesen 8 százalékkal haladta meg az 1989-ben mértet. A gazdaságilag fejlett országok többségében ugyanez a periódus dinamikus fejlődést hozott, a kisebb-nagyobb mértékű, ciklikus jellegű visszaesések ellenére. Az Egyesült Államok bruttó hazai terméke 2001-ben 41, az Európai Unióé pedig 29 százalékkal haladta meg a tizenkét esztendővel korábbi szintet. Ezen időszak alatt Ausztria - amelynek a nemzetközi összehasonlításban különleges jelentősége van Magyarország számára - több mint 30 százalékkal növelte GDP-jét. A rendszerváltást követő tizenkét esztendő végére tehát a magyar gazdaság GDP-vel mérhető teljesítménye jelentősen távolodott a fejlett országokétól, annak ellenére, hogy az említett időszak második felét dinamikus fejlődés jellemezte.

Magyarországéhoz hasonló gazdasági fejlődés a CEFTA-országokat jellemezte, mind a növekedés mértékét, mind pedig a tizenkét éves időszak alatt megtett fejlődési pályát tekintve. Ennek az országcsoportnak az átlagában a GDP 7 százalékkal emelkedett 12 esztendő során. Ezekben az államokban a rendszerváltás és - ezzel összefüggésben - a piaci viszonyok térhódítása, általánossá válása közel azonos időben történt. Ennek következtében a kilencvenes évtized első esztendeit zuhanásszerű teljesítménycsökkenés jellemezte, majd ezt követően - kisebb-nagyobb időbeli és dinamizmuskülönbségekkel ugyan, de - valamennyi ország elindult a gazdasági konszolidáció és a piacgazdasági fejlődés útján.

A GDP számszerű növekedése természetszerűleg csak egy a lehetséges adatok sorában, s nem jutnak benne kifejezésre azok a változások, amelyek a magyar gazdaság működésében és annak feltételeiben az elmúlt tizenkét esztendő során kialakultak. Ebben a periódusban a gazdaság meghatározó területein korszerűbbekké váltak a termelés technikai feltételei, és átalakult a gazdaság szerkezete is. Az időszak második felét jellemző erőteljes gazdasági növekedés hosszú időre visszatekintve ez alkalommal első ízben nem járt együtt a külső pénzügyi egyensúly veszélyes mértékű romlásával. Nyitottabbá vált a gazdaság, és a termelés meghatározó ágazatait jellemezte a termelékenység és a versenyképesség javulása. A technikai korszerűsödés és a termékszerkezet változása mellett a jobb munkaszervezés és a munkaintenzitás növekedése is szerepet kapott ebben.

Vannak azonban a hazai gazdaságnak olyan részterületei, amelyeken az imént elsorolt kedvező változások egyáltalán nem vagy csak igen kevéssé jutottak érvényre. A hazai mezőgazdaság tartozik mindenekelőtt ezek közé: ennek az ágazatnak a teljesítménye sokkal alacsonyabb, a gazdálkodás technikai feltételei pedig rosszabbak most, mint a nyolcvanas évtized végén voltak.





>> A gazdasági

átalakulás számlája



A magyar gazdaság átalakulásában igen fontos szerepe volt a beáramló külföldi tőkének, valamint a termelékenységben és a munkaszervezésben meglévő tartalékok feltárásának. Az átalakulás számláját azonban alapvetően a hazai lakosság fizette meg. Ez jut kifejezésre abban az adatban is, amely szerint a háztartások fogyasztása - hosszan tartó "mélyrepülést" követően - csak 2001-ben érte el az 1989-es szintet. Ezen az átfogó mutatón belül rendkívül figyelemreméltó az a tény, hogy a tárgyalt időszakban igen nagy mértékű differenciálódás ment végbe a lakosság jövedelmében és fogyasztásában. Ennek következtében a lakosság kisebbik hányadának az életszínvonala nőtt, a nagyobbik fele azonban még 2001-ben is szerényebb körülmények között volt kénytelen élni, mint a rendszerváltás idején, tizenkét évvel ezelőtt.

Mint a kicsi és nyitott gazdaságú országok esetében általában, a magyar gazdaságot is az jellemzi, hogy a keresleti tényezők sorában különösen nagy jelentősége van az exportnak, a kivitel alakulásának. A rendszerváltást követő első években a GDP meredek visszaesésére elsősorban az export csökkenése adja meg a magyarázatot. A korábban is megvolt strukturális, minőségi és hatékonysági problémákat felszínre hozta a piacvesztés, amely a KGST összeomlását, majd megszűnését követte. Azoknak a termékeknek a menynyisége, amelyeket a többi átalakuló országba exportáltunk, ezekben az esztendőkben kevesebb, mint a felére esett vissza. Mivel pedig az exportáló vállalatok beszállítói is tönkrementek, a piacvesztésnek nemcsak közvetlen, hanem közvetett hatásai is voltak, ezek pedig tovább súlyosbították a gazdaság amúgy sem rózsás helyzetét.





>> Az export mint

a növekedés hajtóereje



A fellendülésnek, amely a kilencvenes évek második felében bontakozott ki, ugyancsak a kivitel volt a hajtóereje. 1996 és 2001 között az áruk és szolgáltatások exportja csaknem a két és félszeresére (pontosan a 2,4-szeresére) emelkedett, eközben pedig a belföldi felhasználás mindössze 5 százalékkal lett nagyobb. Megváltozott a "címzettek" köre is: az elemzett időszak végére az exportált termékeknek már mintegy a háromnegyed részét az Európai Unió országai vásárolták meg. Ezt az adatot érdemes öszszehasonlítani azzal, amely szerint a rendszerváltást megelőző esztendőkben az Európai Unió mai tizenöt tagországa a magyarországi kivitelben 35-40 százalékos részaránnyal volt jelen.

A GDP belföldi felhasználásának két nagy tétele, a felhalmozás és a fogyasztás is nagyon eltérően alakult a vizsgált esztendők során, mind mértékét, mind pedig trendjét illetően. Mint azt mindannyian meg is tapasztalhattuk, a fogyasztás lassabban nőtt - szakszerűbb kifejezéssel szólva: lassabban követte a gazdasági konjunktúra változásait -, mint a felhalmozás. Ezt az az adat is jól illusztrálja, amely szerint a teljes fogyasztás (amelyen a háztartások és a közösségi fogyasztás együttesen értendő) 2001-ben mindössze 2 százalékkal haladta meg a tizenkét évvel korábban elért szintet.

Az állóeszközök felhalmozása azonban meredek csökkenés, majd gyors felfelé ívelés után 2001-ben már 38 százalékkal nagyobb volt, mint a nyolcvanas évtized végén. A gazdasági fellendülés kialakulásához tehát a kilencvenes évtized második felében az export mellett az élénk beruházási kereslet is hozzájárult. Ez a folyamat azonban a világgazdasági recesszió hatása következtében 2001-ben Magyarországon is lelassult. Ebben az esztendőben a GDP növekedési üteme alatt maradt a beruházásoké.

Az elmúlt évtizedben a külföldi tulajdonú vállalkozások beruházásai jelentősekké váltak Magyarországon, mind méreteiket, mind pedig gazdasági hatásaikat illetően. A kilencvenes évtized második felében a nemzetgazdaság összes beruházásainak már a 37-38 százaléka ebben a vállalatcsoportban jött létre. Ezeknek mintegy a kétharmad része volt gépberuházás. Ezek a fejlesztések nagyban hozzájárultak a magyar gazdaság technikai színvonalának korszerűbbé tételéhez, és jelentős volt a szerepük abban is, hogy Magyarország ki tudta használni a világgazdasági konjunktúra esztendeit.





>> Korszakváltó

tulajdonosváltás



A tárgyalt tizenkét esztendős periódus folyamán a gazdaság teljes tulajdonosi struktúrájában korszakváltó átalakulás zajlott le Magyarországon. A privatizációs folyamat előrehaladása következtében már 1996-ban elmondható volt, hogy a bruttó hozzáadott értéknek több mint a kétharmad része olyan vállalkozásokban keletkezett, amelyek magántulajdonban voltak.

Közösségi tulajdonban meghatározó módon olyan ágazatok maradtak, amelyek nem piaci jellegű szolgáltatásokat nyújtanak. Ebben a nem egészen egyharmadot kitevő részben olyan területeket találunk, mint például az igazgatás és a védelem. Az oktatásban és az egészségügyben megjelent ugyan a magántulajdon, azonban a közösségi tulajdonforma túlsúlya megmaradt ezeken a területeken.

A termelésen belül a magántulajdon aránya lényegében hetven százalék körül stabilizálódott, ezen belül azonban folyamatos változás tapasztalható a hazai és a külföldi tulajdon arányában, mégpedig az utóbbi kategória javára. A külföldi tulajdonban lévő vállalkozások 2000-ben Magyarországon a bruttó hozzáadott érték 22 százalékát adták.





>> Magas infláció,

emelkedő árak



A rendszerváltást követő első két esztendő során a gazdasági teljesítmény visszaesését magas infláció kísérte: 1990-ben 29, 1991-ben pedig 35 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak. A már korábban is meglévő feszültségeken túl ennek kialakulásában több más tényező is fontos szerepet játszott. Ilyen volt a gazdaság liberalizálása, az igen jelentős cserearány-veszteség a külkereskedelemben, de a fogyasztói kereslet is, amely a gazdaság teljesítményénél kisebb mértékben csökkent.

Magyarországon a vizsgált tizenkét éves periódus során a fogyasztói árszínvonal a 8,8-szeresére emelkedett, és az árarányok is jelentősen átrendeződtek. A háztartási energiahordozók különösen kiemelkedő mértékben, közel tizennyolcszorosra drágultak, eközben azonban a tartós fogyasztási cikkek árai jóval az átlag alatti mértékben, 4,3-szeresükre emelkedtek. Az élelmiszerek drágulása az átlag közelében volt, a gyógyszerek térítési díja azonban tizenkét év leforgása alatt a negyvenszeresére szökött.





>> A természetes környezet és védelme



Magyarországon a nyolcvanas évek végétől jelentkező termelés-visszaesés, az ipari szerkezetváltás, valamint a környezetvédelmi intézkedések együttes következményeként, eredőjeként csökkent azoknak a légszennyező anyagoknak a mennyisége, amelyek a levegő minőségét a leginkább károsítják. Az 1989 és 1999 közötti időszakban a kén-dioxid-kibocsátás 46,5, a nitrogén-oxidoké 18,7, a szilárd anyagoké 53,8, a szén-monoxidé 18,6, a szén-dioxidé pedig 23 százalékkal lett kisebb.

Átrendeződött azoknak az ágazatoknak a struktúrája is, ahonnan a legtöbb szennyeződés származott. Az ipari és a kommunális szektor aránya visszaesett, eközben pedig a közlekedésé jelentősen megnőtt. A gépkocsipark korszerűbbé vált, ugyanakkor jelentősen megszaporodott és ezért a közlekedésből származó szén-monoxid és a szilárd anyagok kibocsátási szintje és aránya egyaránt megnövekedett. Jól mutatják ezt a számok: a közlekedés aránya a szén-monoxid-kibocsátásban 37-ről 62 százalékra, a nitrogén-oxidoknál 47-ről 56 százalékra, a szilárd anyagokat illetően pedig 2,2-ről 15,6 százalékra emelkedett. Ugyanakkor az ólomkibocsátás, amelynek 70-80 százaléka közlekedési eredetű, a töredékére esett vissza, minthogy 1999-től megszűnt Magyarországon az ólmozott benzin forgalmazása. Ugyanakkor a hőerőművek és az egyéb hőtermelés légszennyezése továbbra is meghatározó Magyarországon: a kén-dioxid-kibocsátás 78, a szén-dioxidé pedig 40 százalék.

Az ország legszennyezettebb levegőjű régiója Közép-Magyarország, Észak-Magyarország és Közép-Dunántúl. Ez utóbbi területen 1993 és 1999 között valamennyi légszennyező anyag kibocsátása megnövekedett. A fővárosra, amely az ország területének 0,6 százalékán fekszik, a nitrogén-oxidok, a szén-monoxid és a szén-dioxid összes kibocsátásának a 13-16 százaléka jut. A legkedvezőbb az alföldi régiók helyzete.

Az egy lakosra jutó kibocsátott légszennyező anyagok közül a kilencvenes években Magyarországon egyedül a kén-dioxid emissziós értéke haladta meg az Európai Unió és az OECD-tagállamok átlagát. 1991-93-ban még az ország területének csaknem négy százaléka kapott "szennyezett" minősítést, itt a lakosságnak a 32 százaléka élt. Ez az arány 1997-98-ra már 2,3, illetve 24,7 százalékra esett vissza.

Az ipar, mint a legnagyobb hazai környezetszennyező, 1999-ben 130, 2000-ben 132 milliárd forintot fordított a környezet védelmére. Ez az összeg a GDP-nek egy százaléka, ami nemzetközi összehasonlításban magas aránynak számít.

Környezetvédelmi szempontból kedvező ténynek számít, hogy az iparban 2000-re már a megelőző jellegű beruházások váltak meghatározóvá: 58 százalékot tettek ki. Az ipar környezetvédelmi beruházásainak 73 százalékát a feldolgozóipar valósította meg, ezek háromnegyed része a levegőtisztítás célját szolgálta.

A már említett 132 milliárd forinton felül az ipari gazdasági szervezetek 1,3 milliárd forint környezetvédelmi bírságot (főképp levegőszennyezési és szennyvízbírságot), valamint ötmilliárd forint környezetvédelmi termékdíjat fizettek meg.

A környezetvédelemmel kapcsolatos munkakörökben az iparban 2000-ben 5600 embert foglalkoztattak. Ez 28 százalékkal haladja meg az azt megelőző évit, ami annak a jele, hogy az ipari létesítmények, szervezetek mind hangsúlyosabban érvényre juttatják a környezetvédelem szempontjait.