Visszaszoruló agrárium
Az agrárium nemzetgazdasági súlya szinte valamennyi kelet-közép-európai országban csökken, és ugyancsak általános tendencia az, hogy a szektor kibocsátásának értéke mértékben elmarad az 1990-es szinttől. Ez olvasható ki a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet regionális agrárgazdasági helyzetelemzéséből, amelynek kereskedelmi megállapításairól már beszámoltunk (VG, 2002. október 1., 1. oldal).
Magyarországon a kilencvenes évek közepén az ágazat még mintegy 7 százalékkal részesült a bruttó hazai termelésből, tavaly azonban ez az arány már 5 százalék alatt volt. Ez nagyjából megfelel a szlovákiai, lengyel-, észt- és csehországi szintnek, bár érdekes, hogy utóbbi államban a térségben egyedülálló módon enyhén emelkedett az agrárium nemzetgazdasági súlya 1995 és 2001 között. A mutató Szlovéniában és Lettországban a legalacsonyabb, 2,5-3 százalék, a legmagasabb részesedést pedig Romániában (13,4 százalék) és Bulgáriában (12,1 százalék) mutatták ki.
Az agrárium relatív súlyának csökkenése abszolút értékben is visszaesést takar: az ezredfordulón mindössze Szlovéniában haladta meg a mezőgazdasági termelés értéke (nagyjából egytizedével) az egy évtizeddel korábbit. Romániában és Lengyelországban nagyjából 10, Magyar- és Csehországban mintegy 30 százalékkal maradt el a termelés értéke az 1990-es szinttől, a negatív csúcstartó Lettországban pedig az akkori szintnek alig 40 százalékát érte el a tavaly regisztrált érték.
Az agráriumban foglalkoztatottak arányának alakulása a termelés értékéhez hasonlóan általában visszaeső tendenciát mutat, ám Romániában, Bulgáriában és kisebb mértékben Lengyelországban is emelkedést jeleznek az OECD számai az 1995-2001 közötti időszakra. Keleti szomszédunknál a foglalkoztatottak jó 40 százaléka ebben az ágazatban tevékenykedik, miközben a térség fejlettebb államaiban ez az arány 5 százalék körül mozog. Kivételt képez Lengyelország, ahol makacsul 25 százalék körül van a mezőgazdasági dolgozók aránya. Varsóra tehát fokozottan vonatkozik a párizsi székhelyű szervezet elemzőinek az a megállapítása, miszerint a térségben működő kormányoknak komoly erőfeszítéseket kell tenniük az agráriumban felszabaduló munkaerő foglalkoztatásának megszervezésére.
