A megtakarítások nyomában

A lakosság az év első kilenc hónapjában mindössze 626 milliárd forintot takarított meg jövedelmeiből, 4 milliárddal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Hitelfelvétele viszont ugyanezen időszakban a duplájára (210 milliárd forintról 435 milliárdra), ezen belül az ingatlankölcsön a háromszorosára (98 milliárdról 294 milliárd forintra) emelkedett. A nettó lakossági megtakarítások tehát az első kilenc hónapban az előző évi 420 milliárd forintról 190 milliárdra (lakáshitelek nélkül 518 milliárdról 485 milliárd forintra) estek vissza.

Még nagyobb a csökkenés, ha a megtakarításokból kivesszük a kamatokba foglalt inflációs kompenzációt, azaz a nettó megtakarításokból kiszűrjük az inflációs értékvesztés kompenzálására szolgáló kamatszint változásának a hatását. Az így kapott öszszeg a háztartások ún. operacionális nettó finanszírozási képessége, amely az előző esztendő első háromnegyed évi 161 milliárd forintról 2002. január-szeptember között mindössze 3,2 milliárd forintra zsugorodott. Ez azt jelzi, hogy a kamatok idei mérséklődésének kevés köze van a nettó megtakarítások csökkenéséhez. A háztartások nettó operacionális finanszírozási képessége már néhány korábbi hónapban is negatívba fordult, azaz már tavaly és idén is előfordult, hogy a lakosság havi nettó megtakarítása alacsonyabb volt, mint az inflációs kompenzáció. Ilyen nagy mértékű negatív egyenleg azonban, mint szeptemberben (mínusz 41 milliárd forint), korábban nem volt tapasztalható.

A jelenség azért különösen figyelemre méltó, mivel a megtakarítások csökkenése éppen akkor következett be, amikor korábban példátlan reálbér-emelkedés jellemezte a magyar gazdaságot: az év első nyolc hónapjában a bruttó bérek folyó áron 18 százalékkal, a nettó keresetek 17,7, reálértékben pedig 11,6 százalékkal nőttek. Emelkedett a nyugdíjak és a családi támogatások öszszege is. S noha a becslések szerint a háztartások egyéb, elsősorban a vállalkozásokból származó jövedelme a vártnál rosszabb gazdasági helyzet miatt kevésbé nőtt, mint a keresetek, a háztartási szektor összes folyó jövedelmének reálértéke feltehetőleg 10 százalékot megközelítő ütemben emelkedett az előző év első kétharmadához képest. A lakossági nettó megtakarítások csökkenése két - egymástól jól elkülöníthető - okra vezethető vissza: a megtakarítási hajlandóság csökkenésére, valamint a lakáshitel-felvétel viharos emelkedésére.

A megtakarítási hajlandóság csökkenése elsősorban azzal magyarázható, hogy a jövedelmek emelkedésével és a jövőbeni pozitív kereseti várakozásokkal párhuzamosan felszínre tört a korábbi - szűk - esztendőkben elhalasztott kereslet. Ez a megtakarításokkal foglalkozó gazdaságelmélet által jól ismert és több helyütt leírt jelenség. A növekvő fogyasztási keresletet a háztartások részben a magasabb folyó jövedelmekből, részben fogyasztási hitelekből finanszírozták. Ennek következtében csökkent a háztartások megtakarítási rátája, azaz a háztartások egyre kevesebbet tettek félre - emelkedő - folyó jövedelmükből, fogyasztási hiteleik állománya viszont nőtt. A fogyasztási kölcsönök felvétele a tavalyi első kilenchavi 100 milliárdról 132 milliárd forintra emelkedett, ami önmagában még nem jelentős növekedés, inkább annak fényében meglepő, hogy a fogyasztási hitelek kamatai továbbra is rendkívül magasak, megközelítik a 20 százalékot. A háztartások tehát mintegy 15 százalékos reálkamatot is hajlandók fizetni a fogyasztási hitelekért, ami magas fogyasztási igényt és alacsony kamatérzékenységet jelez. A növekvő keresletet tapasztalva pedig a bankok csekély hajlandóságot mutatnak e kamatlábak csökkentésére.

Számításaink szerint változatlan megtakarítási hajlandóság mellett a lakáshitelek nélküli nettó megtakarítások - a lényegesen magasabb jövedelem és a csökkenő betéti kamatok hatását is figyelembe véve - kb. 90-100 milliárd forinttal lettek volna magasabbak, mint a mért 485 milliárd. A robbanásszerű változás azonban a lakáshiteleknél következett be. Az újonnan épített lakásokra bevezetett, államilag támogatott kedvezményes lakáskölcsönkamatok 2000 eleji bevezetése után a hiteligény lassan emelkedni kezdett, és a múlt év közepétől havi 10-15 milliárd forint körül stabilizálódott, majd ennek márciusban a használt lakásokra való kiterjesztése után havi 50 milliárdra szökött fel.

Az elmúlt években a lakáshoz jutás állami támogatásának különböző formáit vezették be, amelyek közül vannak gazdaságilag hatásos és társadalmilag igazságos lépések, és vannak szociálisan célt tévesztett, gazdasági szempontból pedig veszélyes intézkedések is. Minden olyan lépés hatékonynak nevezhető, amely új lakások építését-fenntartását, valamint a rászorultak szociális támogatását célozza.

A magyarországi lakásállomány ugyanis az elmúlt évtizedben mind mennyiségét, mind minőségét tekintve erősen leromlott, ezért az új lakások létrehozásának támogatása az ingatlanállomány megújításához, valamint az építőipar teljesítményének a növeléséhez is hozzájárul. A lakásépítés fellendülése nélkül aligha nőtt volna az idén az építőipar teljesítménye mintegy 20 százalékkal, ami a GDP növekedésének a húzóerejévé vált. A gyermekek után járó állami családi kedvezmény visszaállítása a lakásépítési kedv serkentése mellett a lakáshoz jutás esélyének társadalmi egyenlőtlenségét is mérsékli, tehát egyszerre több kedvező hatással is jár.

2001-ben a háztartások által felvett, összesen 143 milliárd forintnyi ingatlanhitel valamivel több mint a fele volt állami kamattámogatású lakáskölcsön. A kiadott építési engedélyek és a használatba vett lakások száma folyamatos növekedésnek indult. 2001-ben az átadott lakások száma 30, 2002 első felében 22 százalékkal haladta meg az előző időszak megfelelő adatát. A kialakult évi 150-200 milliárd forintnyi hitelfelvétel pedig a belföldi megtakarítások fenntartása szempontjából is elviselhető lett volna.

2002 márciusában azonban a kormány a kedvezményt a használt lakások vásárlóira is kiterjesztette, amit azzal indokolt, hogy enélkül a használt lakások piaca "bedugul", az új lakást építők nem tudnak továbblépni, a régi lakást értékesíteni. Nos, az adatok azt mutatják, hogy ez a lépés nemcsak átgondolatlan, hanem céltévesztő is volt. A lakáspiac ugyanis nem élénkült meg, a forgalom alig nőtt, az árak magas szinten beragadtak, viszont a támogatott hitelek felvétele ugrásszerűen megnőtt. Márpedig ha fennmarad a nyár közepére kialakult havi 50 milliárdos lakáshitel-felvétel, akkor ez évente 600 milliárd forintos növekményt jelent, ami a háztartási szektort - az amúgy is csökkenő megtakarítási hajlandóság mellett - akár tartósan nettó hitelfelvevővé változtathatja, a költségvetés lakástámogatási kiadásait pedig hónapról hónapra növelheti.

Kétségtelen, hogy Magyarországon a háztartásoknak a jövedelmekhez viszonyított hitelállománya lényegesen alacsonyabb, mint a nyugati országokban, ami elsősorban a bankok lakossági hitelezésben való érdektelenségével, valamint a jelzálog-hitelezés intézményes rendszerének a korábbi hiányával magyarázható. Mára azonban már kialakult - s remélhetőleg a jövőben egyre jobban működik - a jelzálog-hitelezés, ami mellett nincs szükség állami támogatásra, mivel az más országokban a bankok számára kifejezetten virágzó üzletág szokott lenni.

A infláció és a banki kamatszint csökkenése következtében idővel az állami kamattámogatás mértéke is csökkenni fog ugyan, abban azonban nem szabad reménykedni, hogy el is tűnik, mivel a bankok - kezelési költséggel együtt - mindig magasabb kamatot fognak felszámítani, mint a jelenleg garantált 6 százalék.

A problémát csak fokozza, hogy a használt lakásokra vonatkozó kamattámogatás - ellentétben az új lakásokra érvényes támogatással - korlátlan kedvezményes hiteligényeket teremt. A kölcsönök felvételének ugyanis nem szab korlátot az új építések fizikai lehetősége, a hitelkereslet felső határa gyakorlatilag a mai lakásállomány összértéke, mert egy lakásra legfeljebb egy hitel vehető fel.

A háztartások minden gazdaságban a fő belföldi megtakarítók, s nettó megtakarításaik mértéke nagyban meghatározza a külső pénzügyi egyensúly alakulását. Ha a magánmegtakarítások túlságosan alacsonyak, akkor a hiányzó pénzügyi forrásokat külföldi hitelekből kell finanszírozni, ami az ország eladósodásának növekedéséhez vezet. A háztartások lanyhuló megtakarítási, de élénkülő hitelfelvételi kedve s a használt lakásokhoz kapcsolódó kedvezményes hitelfelvétel korlátlan lehetősége különösen veszélyes jelenség a költségvetés magas hiányát és annak finanszírozási szükségletét figyelembe véve.