Érvek a rövidebb munkaidő ellen
A kedvezőtlen gazdasági környezet miatt egyelőre nem tartják időszerűnek a 38 órás munkahét bevezetését a Magyarországon tevékenykedő munkáltatók, habár az Országos Érdekegyeztető Tanács legutóbbi ülésén jelezték, a kérdésről készek további tárgyalásokat folytatni. A munkavállalói oldal azt szorgalmazza, a ciklus végéig évi fél órával mérséklődjön a heti munkaidő, s már jövő júliustól lépjen életbe az első ilyen értelmű rendelkezés. A kormány - egyetértésben a szakszervezetekkel - fokozatosan vezetné be a munkaidő-csökkentést. Legalábbis erről beszélt Medgyessy Péter miniszterelnök a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének hét végi konferenciáján.
A munkaidő csökkentése ellen érveltek a lapunknak nyilatkozó munkaadók. Így felvetették, hogy külföldi összeszerelő üzemek bezárását eredményezné a lépés, s így az rontana a foglalkoztatási helyzeten.
Mások szerint a három műszakban működő termelőüzemekben, valamint az építkezéseken komoly gondot jelentene az átállás a rövidebb munkahétre. Megint mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a heti kétórás munkaidő-csökkentés azonos jövedelem mellett csaknem ötszázalékos bérnövekedést jelent.
A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) szerint a jelenlegi gazdasági helyzetben meg kell gondolni a munkaidő csökkentésével kapcsolatos felvetést. A gazdasági környezet, az erős forint, a magas minimálbér és az átlagkereset-emelkedés mértéke mind nehezíti a cégek gazdálkodását, s ezt nem lenne szerencsés még egy ilyen lépéssel tovább súlyosbítani - véli Rolek Ferenc, a szervezet alelnöke. A heti kétórás munkaidő-csökkentés csaknem ötszázalékos bérnövekedést jelent, amit a cégek ma nehezen, sok esetben egyáltalán nem tudnának kigazdálkodni. Felmerül, mi a fontosabb: a munkaidő csökkentése, vagy a bérek EU-s felzárkóztatása. A kettőt együtt nem bírják a cégek, így sorrendet kell felállítani. Az MGYOSZ szerint most a bérek felzárkóztatása fontos. A munkaidő csökkentéséről a kormányzati ciklus végén, ha a gazdaság helyzete javul, lehet gondolkodni.
Pócza Mihály, a Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetségének (Stratosz) soros elnöke, a Kisalföld Volán vezérigazgatója szerint ha az uniós gyakorlatot e szempontból vizsgáljuk, ez jogos lépés lenne. Ám jelenleg a gazdaság helyzete, illetve a cégeknél a finanszírozás feltételei nem olyanok, hogy ezt meg lehetne tenni. A Stratoszhoz tartozó cégeknél - mint például a MÁV, a Volán-társaságok, a Magyar Posta - a technológia javításával nem tudják a kieső két órát pótolni. Ha csak a közlekedési cégek példáját nézzük: a menetrendet nem lehet megbolygatni, a működtetéshez szükséges létszámot biztosítani kell. Az ilyen típusú cégeknél - becslések szerint - ötszázalékos létszámnövelésre lenne szükség, vagy a túlórák számát kellene növelni ahhoz, hogy a heti munkaidő kétórás csökkentése után is minden a normális rend szerint működjön. Ám ennek a jelenleg is igen nehéz helyzetű cégeknél - amelyek vagy veszteségesek, vagy nullszaldó körüli eredménnyel gazdálkodnak - nincs meg a pénzügyi fedezete. A Stratosz egy felmérést készít éppen arról, mit szólnak a vállalatvezetők a munkaidő csökkentéséhez. Ennek feldolgozása december közepére várható.
"A három műszakban dolgozó termelőüzemünkben gondot jelentene a 38 órás munkarendre való áttérés, s még nehezebb lenne a helyzet az építkezéseken, hiszen az építőiparban sokszor hét végén is dolgozni kell" - hangsúlyozta Árvai István, a Kész Kft. kommunikációs igazgatója. Szerinte az átállás a munkaerőpiacra is rossz hatással lenne, félő ugyanis, hogy azok a külföldi befektetők, akik összeszerelési tevékenységet hoztak Magyarországra, keletebbre vonulnának, ahol olcsóbb a munkaerő, ráadásul munkáltatási kötöttségek sincsenek.
Hasonlóan látja a helyzetet Halbritter Mátyás, a Győri Keksz Kft. elnöke is, aki szerint a több műszakos üzemekben át kellene szervezni a munkát. Ez többletköltséggel járna, de ha a többi vállalat is átállna az új munkarendre, ez nem jelentene versenyhátrányt a cégnek. Szerinte az átállás hatása nem lenne jelentős a munkaerőpiacra. Mivel az EU-ban ezt a jogot megszerezték a munkavállalók, a magyar cégeknek is fel kell készülniük arra, hogy ennek az elvárásnak eleget tegyenek.
Az várható, hogy a cégek nem fogják kezdeményezni a 38 órás munkahétre való átállást, de készek az ezzel kapcsolatos egyeztetésekre, fejtette ki a Jászberényi Aprítógépgyár Rt. humánigazgató-helyettese. Kollár Márton úgy véli, a 38 órás munkahétre áttérés vélhetően hátrányos lenne a munkáltatóknak, de hangsúlyozta, hogy az átállás előtt számításokat kellene végezni, hogy az milyen hatással lenne a hatékonyságra, a normákra. A változás szerinte a foglalkoztatásra inkább rossz, mint jó hatással lenne.
Nemzetközi példák valóban nem nagyon igazolják, hogy a munkaidő csökkentése visszaszorítaná a munkanélküliséget. Legalábbis Franciaországban ez nem így történt. Ott a 39 órás munkahetet 2000-ben 35 órásra mérsékelték a húsz főnél többet foglalkoztató cégeknél, változatlanul hagyva a béreket. Ugyan a munkanélküliségi ráta 12,2 százalékról 9-re mérséklődött, ám felmérések szerint ebben elenyésző része volt a 35 órás munkahétnek, s a ráta további csökkentése csakis a gazdaság átalakításával érhető el.
Miközben a munkavállalók lelkesen fogadták az intézkedést (hiszen gyakorlatilag plusz egy hónap fizetett szabadságot kaptak), a vállalkozók már a döntés bejelentésekor hangot adtak aggodalmaiknak, amelyek azóta be is igazolódtak. Ma már a munkavállalók is mind többet zúgolódnak: többet szeretnének keresni, és ennek fejében készek lennének tovább dolgozni. A legelégedetlenebbek azonban a vállalkozók, hiszen a 35 órás munkahét merev korlátok közé szorította vállalkozásuk sikerét. Szervezetük, a MEDEF ezért mielőbb igyekszik rábírni az új kormányt a változtatásra, és - mint a Reuters írta - már gyávasággal vádolta meg Jean-Pierre Raffarin miniszterelnököt, mondván, nem mer szembenézni a 35 órás munkahétnek az egész francia gazdaságra nézve katasztrofális következményeivel.
