Milliárdos kieséseket okoz a vállalati stressz
Amikor az idestova másfél éve húzódó világgazdasági lassulásról, illetve annak következményeiről beszélünk, rendszerint az elsők között merül fel a vállalatok profitabilitásának kérdése. Az üzleti bizalom hanyatlása és a befektetői kedv visszaesése okozta keresletcsökkenést, lévén annak alapja a vállalatok többsége számára külső körülményként adott, a legtöbb szektorban csak a költségek lefaragásával lehet kompenzálni. Nem véletlen, hogy az elmúlt hónapokban egyre-másra láttak napvilágot az elbocsátásokról szóló hírek. A hanyatló konjunktúra azonban egy kevésbé egyértelmű, közvetett hatáson keresztül is befolyásolja a gazdasági teljesítményt. A bizonytalanság, a munkafeltételek előnytelen változása ugyanis a foglalkoztatottak lelkiállapotára is jelentős hatást gyakorol, csökkentve munkakedvüket és fokozva a betegségekre való hajlamukat. Ez pedig számukra idegi kimerültséget, nemzetgazdasági szinten pedig gyenge hatékonyságot és több milliárd dolláros kiesést eredményez.
A Circadian Technologies hatszáznál is több vállalatvezető véleményét feldolgozó tanulmánya erre a problémára hívja fel a figyelmet. Mint elemzésükből kiderül, azon, műszakbontásban foglalkoztatott amerikai munkavállalók száma, akik éves szinten 400 óránál több túlórát vállalnak, 2000 óta 45 százalékkal emelkedett. Az éjszakai és nappali műszak órabére közötti rés ez idő alatt 35 centtel, 84-re nőtt. A több munka azonban többet is vesz ki az emberekből: a fáradékonysággal és a stresszel járó problémákkal küzdők száma mára megduplázódott. Sokak számára további problémát jelent a munkaidő alatti gyermekelhelyezés, amelynek megoldásához az USA-beli vállalatok mindössze egy százaléka nyújt segítséget. A cégek többsége csak a nappali műszakban biztosítja a nyugodt munkavégzéshez szükséges feltételek mindegyikét.
A probléma természetesen nemcsak az Egyesült Államok, de az eurózóna munkaerőpiacát is sújtja. Az itt készült felmérések tanulsága szerint az európai munkaerő egynegyede szenved a stressz okozta ártalmaktól. Becslések szerint az ebből adódó megbetegedések, a munkakedv hiányából adódó hatékonyságvesztés évente 20 milliárd eurós kiesést okoz a kontinens vállalatainak.
A probléma súlyára való tekintettel az Európai Unió - Anna Diamantopoulou bizottsági tag és Pat Cox parlamenti elnök támogatásával - az idén nyáron kampányt indított a folyamat megfékezéséért. Felméréseik szerint minden harmadik, azaz közel 40 millió európai alkalmazott érintett a kérdésben. Tapasztalataik szerint a nők érintettsége meghaladja a férfiakét. A probléma forrását a bizonytalanság mellett a legtöbb esetben a saját munkaterület feletti befolyás hiánya, illetve az esetek 55 százalékában a munkaidő változtathatatlansága jelenti. A brit szakszervezetek kongresszusának vizsgálatai szerint évente több ember válik a munkahelyi stressz és egyéb üzemi balesetek áldozatává, mint például a HIV-vírusnak. Számításaik szerint az üzemi balesetek, azbesztmérgezés és a túlterheltségből adódó megbetegedések nagyságrendileg évi 10 ezer alkalmazott haláláért felelősek.
A probléma jelentősége tehát megkérdőjelezhetetlen. Ennek ellenére akadnak olyan vélemények, melyek szerint annak súlya valójában nem akkora, mint azt az említett tanulmányok lefestik. A kevésbé pesszimisták szerint annak megítélését, hogy egy munkavállalót mennyiben érint a stressz, számos külső torzító hatás nehezíti meg. Tapasztalataik szerint például korántsem mindegy, hogy a helyzet feltérképezésére hivatott vizsgálatokat a hét melyik napján végzik a kutatók. Állításuk szerint ugyanis hétfőn és szerdán minden alkalmazott a szokásosnál terhelőbbnek érzi a munkahelyi légkört, míg a többi napokon ez a hatás nagyságrendekkel kisebbnek bizonyul.
