Exportra támaszkodik a gyógyszeripar
A magyar gyógyszergyártás az egyik legrégebbi Európában. Már 1867-ben működött itthon gyógyszergyár; ezzel abban az időben csak London, Párizs, Milánó és Brüsszel büszkélkedhetett. A harmincas évek végére a világválság dacára már 36 társaság tevékenykedett, s kontinensen kívüli érdekeltségeik is voltak. A második világháború után valamennyi céget államosították, a háború előtti termelési szintet 1950-re értük újra el.
A külkereskedelem lebonyolítását az 1949-ben alapított Medimpex kapta feladatul, és sorra alakultak a különböző kutató-fejlesztő központok is. Növekvő termelékenységét a hatvanas évektől a külpiacok fejlesztésében kamatoztatták. A legfontosabb célpiacot az európai szocialista országok jelentették, élükön a Szovjetunióval. A hetvenes évektől a diverzifikáció került előtérbe: a gyárak a gyógyszerek mellett növényvédő szert, kozmetikumot, tápszereket, állatgyógyászati készítményeket kezdtek gyártani, s mind több licencmegállapodást kötöttek a fejlett nyugati országok vállalataival is. A nyolcvanas évektől elérhető világbanki kölcsönökből az iparág jelentősen modernizálódott, a kivitel pedig már a termelés felét tette ki.
A rendszerváltás komoly változásokat hozott. Az állami cégeket sorra privatizálták, s a jórészt pénzügyi befektetőknek eladott, negyedrészben ma is köztulajdonú Richter Gedeon Rt. kivételével valamennyi külföldi szakmai tulajdonos kezébe került. Ezután viharos gyorsasággal vettük át a fejlett országokban eredményes gazdálkodási technikákat.
A termékpaletta letisztult: a nem gyógyszert előállító üzletágakat leépítették vagy eladták. Az alkalmazottak száma látványosan csökkent: az 1990-es 23 ezerrel szemben tavaly - számbavételtől függően - már csak 12,5-13,8 ezren dolgoztak az ágazatban. Közben a termelés s ezzel együtt a termelékenység folyamatosan nőtt.
1992-től az ágazat forgalma, különösen a kivitel emelkedik, pedig azóta a legnagyobb vásárlónak számító orosz piacon a világ valamennyi termelőjével ringbe kell szállni a korábbi kapcsolatok megőrzéséért. Ráadásul a keleti piacok kétszer, 1991-1992-ben és 1998-ban is összeomlottak, így a nyugati kapcsolatok felértékelődtek. (Oroszország részesedése az 1996-os 40-ről 2000-re 32 százalékra csökkent. )
Óriási változást jelentett a jogszabályi háttér gyökeres módosulása is. 1895-től itthon eljárásszabadalom volt érvényben, vagyis egyedi termékként lehetett törzskönyveztetni olyan szereket is, amelyek teljes egészében megegyeztek valamilyen más - legtöbbször nyugati - termékkel, mindössze az összetétel kialakításánál lényegesen kisebb fejlesztési költségeket jelentő gyártási eljárásban különböznek. 1994-től ennek helyébe nálunk is az összetételt vizsgáló termékszabadalom lépett. (Az utolsó eljárásszabadalom 2006 végén szűnik meg.)
A magyar innovációs potenciálra jellemző, hogy az utóbbi tíz évben közel 20 originális, vagyis az új rendszerben is egyedinek tekinthető molekulát fejlesztettek ki itthon, dacára a manapság gyógyszerenként 500-800 millió dollárra becsült fejlesztési költségeknek. A magyar kutatókkal a tavaly 22 milliárd forintot kutatásokra költő iparág külföldi befektetői is igen elégedettek. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a Chinoint megvásárló Sanofi-Synthélabo tavaly 1,1 milliárd forintért kutatóközpontot épített, az AstraZeneca gyógyszergyár pedig az idén októberben nyitotta meg a magáét Törökbálinton. (A kutatási kiadások tavaly a hazai cégek árbevételének átlagosan 8,5 százalékát tették ki.)
A magánosítás után a k+f mellett az új tulajdonosok fejlesztették a cégek marketingtevékenységét, s minden nagyobb gyártó kiterjedt orvoslátogató- (ügynök-) hálózatot épített ki. A nagyobb eladások reményében ? csakúgy, mint a fejlett országokban ? bevett gyakorlattá vált az orvosok utaztatása, támogatták konferenciákon való részvételüket, és a kisebb-nagyobb ajándékokkal próbáltak bizalmukba férkőzni.
Ez a szokás (főként az alacsony orvosbérek miatt) már olyan méreteket öltött, hogy tavaly Mikola István egészségügyi miniszter rendeletben korlátozta a "meggyőzést": a továbbképzési hozzájárulások nem haladhatják meg a minimálbér egyötödét, az ajándékok pedig a legkisebb kereset egyszázadát, gyógyszermintákat pedig csak két évnél nem régebben forgalomban lévő termékből adhatnak.
Az 1991-es külkereskedelmi liberalizációval a külföldi gyógyszerek tömegesen jelentek meg a hazai patikákban. Így ma már - a nálunk is gyártók mellett - mintegy 150-160 transznacionális társaság kínálja termékeit. Itthon ma több mint 40 vállalatnak van gyógyszergyártási engedélye, ám ezek többsége az 1990-ben alapított 44 tagú Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének (Magyosz) adatai szerint csak egyszerű tablettákat és kenőcsöket gyárt. Patikákban mintegy húsz hazai gyártó termékeivel találkozhatunk.
A magyarnál nemritkán 3,5-4-szer drágább importkészítmények az alsóbb árkategóriába szorították vissza a hazai termelőket: míg 1990-ben (a behozatal felszabadítása előtt) a magyar termékek 74 százalékkal részesedtek a piaci bevételekből, 2000-ben ez már csak 33 százalék volt. Pedig a dobozban mért szeletük még ma is kétharmados, s a húsz legkeresettebb termékből nyolcat Magyarországon állítanak elő. (A három legnagyobb magyar termelő, a Richter, a Chinoin és az Egis egyaránt Kelet-Közép-Európa tíz legnagyobb gyártója közé tartozik.)
A csökkenő részesedés mögött az is meghúzódik, hogy az utóbbi években minden szereplő a külföldi piacszerzésre koncentrál. A Richter például az idén nyáron megvette a privatizációra felkínált lengyel Polfa Grodzisk 51 százalékát, valamint fejlesztési és értékesítési szerződést kötött az amerikai Barr Laboratorieszel is. Eközben a Chinoin Oroszországban nyert pert egy görcsoldóját lemásoló helyi cég ellen. Nem csupán a nagyobb cégek figyelnek az exportra, de egy hónappal ezelőtti bejelentése szerint a határokon túlra kacsingat a magyar tulajdonú, 1989-ben alapított Béres Rt. is.
Az elmúlt években az állami kapcsolatok sem felhőtlenek. Az Országgyűlés 2000-ben alacsony tb-költségvetést hagyott jóvá, ami miatt a minisztérium nem volt hajlandó áremelésről tárgyalni a gyártókkal. Erre azok válaszul egységesen 8,5 százalékos áremelést határoztak el 2000 júliustól. Válaszul a kormány versenyhivatali eljárást kezdeményezett a gyártók három szövetsége ellen kartellgyanúval, s 180 napra befagyasztották a gyógyszerárakat. Visszavágásként a cégek az Alkotmánybírósághoz fordultak. Végül a kiélezett helyzetet úgy zárták le, hogy 2001 februárjában megegyeztek: az év júliusától 2003 decemberéig a termelői árak emelése legfeljebb a tervezett éves infláció 70 százalékát érheti el (ezt a tényleges drágulás függvényében év végén korrigálják), így 2001 közepén átlagosan 6,3, 2002 derekán pedig 2,8 (korrekcióval együtt 5) százalékos emelést lehet végrehajtani. A dobozonként 500 forintnál alacsonyabb termelői árak pedig az egymást követő esztendőkben maximum 50, 55, illetve 60 forinttal emelhetők.
Az új kormány első dolga volt a megállapodás átértékelése, arra hivatkozva, hogy az sokkal kedvezőbb a termelőknek, mint a tb-nek vagy a betegeknek. Érvként hozták fel az erősödő forintot is, noha ez a hazai termelők költségeit egyáltalán nem befolyásolta. A tb gyógyszerlistájának átvizsgálásakor kiderült: egyes importáló cégek termékeiket drágábban kínálták Magyarországon, mint az EU-ban. Ezért ezután a nyári-őszi tárgyalásokon az unió legalacsonyabb (francia, spanyol) áraiból indultak ki. Emelésről viszont az idén szó sem lehet, januártól is csupán 3,2 százalékkal nőhet a gyógyszerár.
A támogatott gyógyszerek listájára való felkerülés azonban döntő jelentőségű a belföldi eladások szempontjából, hiszen a betegek rendkívül árérzékenyek, s éppen a legtöbb gyógyszert fogyasztók élnek rendszerint a legrosszabb anyagi körülmények között. Így nem csoda, hogy a gyógyszergyártók kénytelenek újra és újra asztalhoz ülni a kormányzattal, noha az sorra módosította megegyezéseiket az elmúlt években. Emögött részben az húzódott meg, hogy egy-egy új támogatott készítmény bevezetésekor mindig jócskán alábecsülték a keresletet, így nagyobb volt a kifizetendő támogatás, s a gyógyszerkassza tervezhetetlenné vált. Igazi megoldást talán a néhány éve a gyártók által is szorgalmazott ár-volumen megállapodás jelentené. Ekkor, ha egy forgalmazó túllépné az előre jelzett eladási mennyiséget, a többletre járó állami támogatást vissza kell fizetnie.
