Költségcsökkentés helyett profitnövelés a fő feladat
Tanácsot adni ma már nem a tökéletes megoldás kinyilatkoztatását jelenti, a megrendelők egyre kevésbé kérnek elemzéseket, a feladat sokkal inkább a működtetésről szól. A konzultáns cég ugyanis gyakorlati ismereteit, alkalmazottainak tapasztalatát bocsátja áruba, a megrendelő pedig rendszerint egy-egy ideiglenesen felmerült feladat vagy részfunkció ellátására keres hatékony megoldást. A nemzetközi trendekkel összhangban a magyar piac ilyen irányú átalakulását jelzi az a tény is, hogy a megbízások nagy része ma már az informatikai rendszerek megalkotásához, a humánerőforrás-gazdálkodás gyakorlati kérdéseihez és a tevékenységek kiszervezéséhez kapcsolódik. A piacelemzések és megvalósíthatósági tanulmányok ugyanakkor egyre kisebb részarányt képviselnek. Az Európában működő tanácsadó cégek bevételeinek több mint fele származik az informatikai, kiszervezési és humánerőforrás-gazdálkodás területéről érkező megbízásokból. A vezetői tanácsadás két további területe, a stratégiai és a működési (ez utóbbi öleli föl többek között a változáskezelést, az üzleti folyamatok átszervezését és az ellátási lánc menedzselését) általánosságban nem számítanak már olyan lendületesen növekvő területeknek.
A magyar tapasztalatok is igazodnak az európai trendhez. A bevétel alapján a hazai piac felét, létszámban pedig egyötödét lefedő Vezetői Tanácsadók Magyarországi Szövetségénél (VTMSZ) úgy látják, hogy a piac fejlődésével ma már a kereslet elsősorban nem az informatikai alapmodulokra, hanem azok működtetésére, egyes speciális alkalmazások fejlesztésére irányul. A működési tanácsadásban az üzleti folyamatok vevőközpontú átalakítása jelzi a kurrens területeket. A humánerőforrás-gazdálkodásban pedig a korábbiaktól eltérően ma már nem a fejvadászat, hanem például a szervezeti és működési szabályzatok készítése, bónuszrend-szerek kidolgozása jelenti a megrendelések zömét.
Alapvető változást jelent tehát, hogy a tanácsadói munkától a megrendelők mostanság elsősorban már nem költségcsökkentést várnak, a cél sokkal inkább az új profitforrások feltárása. Ezzel egyidejűleg a hazai tanácsadói piac a stagnálás, illetve az igen mérsékelt növekedés fázisába került.
A 2001-es országos 220 millió eurós árbevételi szint még ugyan hétszázalékos reálnövekedést jelentett, az idén ez az ütem kevesebb mint a felére mérséklődött. Ennek magyarázataként a szakmabeliek a cégek tanulékonyságát említik, számos ügyfelük ugyanis ma már egyedül oldja meg azokat a feladatokat, amelyeket a magyar piaci feltételek kialakításának idején még tanácsadókra bíztak. Ezen törekvéseket támasztja alá, hogy számos volt tanácsadó talál később munkát az ilyen önállósodó vállalatoknál, sőt a tendencia része az is, hogy nagyobb nemzetközi vállalatok saját vezetői tanácsadó részlegeket tartanak fönn. A szakmai szövetség tagjai ebből arra következtetnek, hogy a jövőben a helyzet egyre inkább a közepes méretű tanácsadó cégeknek kedvez majd, hiszen ők viszonylagos olcsóságukkal és a piaci rések feltárásával vonzóbbak lehetnek a megrendelők számára. A szakmai zsargonban csak "tanácsadói szupermarketekként" ismert nagyok stratégiája pedig a komplex szolgáltatásokon és a stabil nemzetközi háttéren alapulva a szakosodás kell hogy legyen. Egyes témakörök, feladatok tapasztalt szakértőiként kell megmutatniuk magukat a piacon.
A hazai konzultáns cégek reménykedve tekintenek ugyanakkor egy soron következő piaci eseményre: az ország uniós csatlakozására. Jelenleg az ezzel kapcsolatos tanácsadás a bevételek alig egy százalékát jelenti - igaz, az unión belül is csak 1,6 százalékos az arány -, a felkészülés és az uniós előírások hazai életbelépése kapcsán azonban egy új piac születését remélik. Ehhez képest mérsékletre int a VTMSZ osztrák társszervezetének tapasztalata: Ausztria 1995-ös taggá válása igazán nem hozott a szereplőknek lendületet, mindössze lehetőséget kínált a tevékenységi körök bővítésére.
Magyarország azonban már most is a legtöbb mutató tekintetében fejlett tanácsadói piacnak számít. Míg az Egyesült Államokban a GDP 0,6 százalékának felelt meg a piac mérete, az unióban pedig ez az arány 0,44 százaléknál található, Magyarország 0,35 százalékával közelít az átlaghoz. Az egy tanácsadóra jutó éves átlagbevétel 70 ezer eurós értéke is eléri a közösségi átlagot. A szórás azonban a tizenötök táborán belül is igen nagy. Az Egyesült Királyságban például a díjak szintje mintegy két és félszerese a hazainak, miközben Magyarország díjszintje gyakorlatilag megegyezik a legolcsóbbnak mondott Portugáliáéval. A költségszámítás logikájának megfelelően pedig a bérekben is ez az arány mutatkozik.
