Jövő hétre kész a szerződés

Összességében mintegy ezer "közlönyoldalt" fog kitenni a leendő csatlakozási szerződés szövege, amelynek nagy része már kész - derül ki brüsszeli diplomáciai közlésekből. A leendő dokumentum előkészítésére még a 2001. évi, decemberi laekeni csúcs adott megbízatást. Azt követően a folyamatban lévő tárgyalásokkal mindvégig párhuzamosan zajlott a már feldolgozhatónak ítélt részek szövegezése is: az Európai Bizottság gondozásában sorra vették a "további egyeztetést nem igénylőnek" minősített fejezetekről született tárgyalási konklúziókat, és az abban foglaltakat jogi szöveggé ültették át. A folyamatban mindvégig részt vettek a csatlakozó országok is.

Az előző bővítés sémája köszön vissza abban, hogy ezúttal sem tíz külön csatlakozási szerződést készítenek elő.

Egy közös dokumentum formálódik, amelyet valamennyi, a csatlakozási tárgyalásokat sikeresen befejezett tagjelölt aláír. A voltaképpeni "törvény a bővítésről" csupán néhány bekezdésből áll majd, amely kimondja az új országok csatlakozásának a tényét, megállapítva egyúttal, hogy mindennek nyomán az érvényes közösségi joganyag vonatkozó részei módosulnak. Mindezekről azonban tételesen már a csatlakozási szerződés mellékletei intézkednek.

A fő melléklet a csatlakozási okmány, amely egyfelől minden országra vonatkoztatva ismerteti a védzáradékokról, az EU-intézményekben bekövetkező változásokról, valamint az átmeneti rendszabályokról szóló kitételeket (az utóbbi intézkedik például a szerződés hatályba helyezésének rendjéről). Ezt követik a csatlakozási tárgyalásokon kitárgyalt átmeneti rezsimekre - például átmeneti mentességekre - vonatkozó mellékletek, immár országonként, azokon belül pedig fejezetenkénti felsorolásban. Egy további melléklet az úgynevezett technikai adaptációkat veszi sorra, szintén országonként és azon belül fejezetenként: szakértők szerint ez teszi ki a szöveg mintegy 80 százalékát (ezen belül is nagy arány esik az áruk és a személyek szabad áramlásával, valamint a közös agrárpolitikával foglalkozó leírásokra).

Magyarország esetében igazából már csak egyes agrár- és pénzügyi vonatkozású részek jogi szöveggé formálása van hátra. Úgy tudni, a korábbi fejezetek átültetése szerződési szöveggé többnyire simán ment, bár esetenként akadtak nézetkülönbségek is. A vállalati jogi fejezet egyes részei kapcsán például a magyar fél ellenvetéssel kellett éljen, mivel a szerződésbe szánt bizottsági szövegtervezet magyar megítélés szerint nem teljesen fedte le például a védjegyek elsőbbsége vagy a gyógyszerszabadalmak kapcsán a fejezetzáráskor kitárgyalt formulát.

A csatlakozási okmányt követő záróokmány tartalmazza az egy- és két- vagy többoldalú nyilatkozatokat (magyar vonatkozásban egyelőre nem tudni ilyen szöveg születéséről). E rész melléklete az az úgynevezett interim megállapodás is, amelyet már tavaly december 16-án aláírtak, s amelyik a ratifikációs időszakban követendő munkamódszerről intézkedik.

A szövegezés jövő szerdáig be kell fejeződjön, ezt követi az egyes részek - jogi szempontból történő - összefésülése és fordítása. Az angol nyelvű változatnak január végére kell eljutnia abba az állapotba, hogy az EU nagyköveti tanácsa véglegesíthesse, és megküldhesse például a tagjelöltek EU-nagyköveteinek. (Ezzel párhuzamosan - és egyelőre informálisan - példányt kap az Európai Parlament és az EU-mi-niszterek tanácsa is.) Ha a jelölt országok nem emelnek kifogást, úgy az adott szöveg - parafálással egyenértékű - szakértői szintű elfogadása befejezett ténnyé válik. Teljes sebességre kapcsolhat a nyelvi fordítás, lehetővé téve, hogy a szöveg február 19-én az Európai Bizottság, 20-án pedig az Európai Parlament elé kerülhessen immár formálisan is.

Ezt követi a strasbourgi ratifikációs vita, amelynek eredményeként április 9-én esedékes az Európai Parlament szavazása a csatlakozási szerződésről. Várható kedvező kimenetele után az EU-külügyminiszteri tanács április 14-én szentesítheti a szerződést, utat nyitva a 16-i, athéni ünnepélyes aláírás előtt immár valamennyi csatlakozó és mai tagállam részvételével.

Amennyiben az ezt követő ratifikációs folyamat során valamely tagállam parlamentje leszavazná a szerződést, ez egyenértékű lenne a bővítés elutasításával. Ha a csatlakozó országok valamelyikében következik be ugyanez, akkor csupán az érintett állam kiválásáról van szó. Más kérdés, hogy ha minderre Lengyelország esetében kerülne sor, akkor az a tagországokban esedékes ratifikációra is súlyos kihatással lehetne, ám ennek akkor már politikai s nem jogi okai lesznek - mutatnak rá Brüsszelben.