Cél a pénzügyi stabilitás erősítése

A fizetési és értékpapír-elszámolási rendszereket sokáig egyszerű back-office tevékenységnek tartották, ami kizárólag a könyvelők, illetve - a számítógépek alkalmazásának elterjedésével - a számítástechnikai szakemberek számára érdekes. A nyolcvanas évek második felében gyökeresen megváltozott ez a felfogás. A dereguláció, illetve a pénzügyi piacok liberalizálása a fejlett országokban egybeesett a számítástechnika szédületes fejlődésének kezdetével, ami a piacok korábban nem látott bővülését, a tranzakciók volumenének és értékének látványos növekedését eredményezte. A fizetési rendszerek forgalmának éves GDP-hez viszonyított aránya meredeken emelkedett, egyes országokban a fizetési és elszámolási rendszerek forgalma eléri a GDP éves összegének 80-100-szorosát is.

Egyre világosabbá vált, hogy a biztonságos és hatékony fizetési és elszámolási rendszerek nélkül jól működő pénzügyi rendszer elképzelhetetlen. A rendszerek biztosítják a gazdaság szereplői fizetési forgalmának készpénz nélküli lebonyolítását (a bankközi klíringrendszer csúcsnapi forgalma a kétmillió darabot is meghaladhatja), s a pénzügyi piacok működéséhez kapcsolódó pénz- és értékpapírtranszfereket. A fizetési és az értékpapír-elszámolási rendszerek ugyanakkor a pénzügyi válságok közvetítő közegévé válhatnak belföldi és nemzetközi viszonylatban egyaránt, ezért ellenálló képességük a pénzügyi stabilitás kulcsfontosságú eleme.





>> A Lámfalussy-jelentés



A fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerek azért válhatnak közvetítő közeggé, sőt a válságokat elmélyítő lavinaszerű összeomlás okozóivá, mert a rendszerek résztvevői kénytelenek egymással szemben kockázatot vállalni a fizetési és elszámolási forgalom zökkenőmentes lebonyolítása érdekében. A kockázatok pedig a forgalommal arányosan folyamatosan növekednek.

A fizetési rendszerekben rejlő kockázatokat először átfogó jelleggel a tízek csoportjának (G10) jegybankjai által létrehozott ad-hoc bizottság vizsgálta meg, 1990-ben. A bizottság jelentése - a Lámfalussy-jelentés - több mint egy évtizede fontos iránytű a fizetési rendszerekkel foglalkozó szakemberek számára világszerte. A Lámfalussy Sándor, a bázeli székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) akkori vezérigazgatója által vezetett bizottság a nemzetközi és a többdevizás nettósításon alapuló rendszereket vizsgálta, de megállapításainak jelentős része a fizetési és más elszámolási rendszerekre nézve is jól alkalmazhatónak bizonyult. A Lámfalussy-jelentésben lefektetett követelmények felölelik a jogi, pénzügyi és a működési kockázatokat, valamint a tagsági feltételek szabályozását.

A jelentés első követelménye szerint "a rendszereknek az öszszes vonatkozó joghatóság szempontjából szilárd jogi alapot kell teremteni". Szilárd jogi alapon a rendszer működését megalapozó szerződések mellett nyilvánvalóan a megfelelő jogszabályokat is érteni kell. A jelentés inspiráló erővel hatott sok országra, jogi biztonságot hangsúlyozó követelménye pedig különösen fontos az Európai Unió számára, melynek belső piaca különböző hagyományokkal bíró nemzeti jogrendszerek egymás mellett élése mellett egységesedik.

Az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak a "fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés véglegességéről" szóló 98/26/EK irányelve a rendszerekbe befogadott megbízások teljesítése, a nettósítással történő elszámolás, valamint a fedezetül szolgáló biztosítékok védelmének jogi alapját képezi, az unió egészére kiterjedően. Az irányelv különleges védelemben részesíti a jegybankok részére nyújtott biztosítékokat, kimondja azok elvonhatatlanságát.

A harmonizálás az egyes tagországok csődjogi és nemzetközi magánjogi szabályait érinti. Több országnak kellett eltörölnie többek között a régi hagyománynak számító "nullaórás szabályt", ami csőd, felszámolás esetén a határozathozatal napjának kezdő pillanatáig visszamenően érvénytelenített minden adott napi ügyletet, s ami a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerek tagjai esetében a napi elszámolások visszagöngyölítését és újraelszámolását követelte meg.





>> Hazai jogharmonizáció



Magyarországon az elmúlt évtizedben kialakult és megszilárdult a pénzügyi és tőkepiaci közvetítő rendszer infrastruktúrája. A hazai elszámolási rendszerek a pénzügyi és a működési kockázatkezelés tekintetében nem maradnak el az európai színvonaltól, sőt sok szempontból az élvonalba tartoznak, működésük jogi biztonsága azonban - különös tekintettel az uniós csatlakozásra - további szabályozást igényel.

A csődtörvény 2002. január

1-jétől már átvette a 98/26/EK irányelv bizonyos rendelkezéseit, biztosítja a három jelentős elszámolási rendszerben - a Giro Rt. bankközi klíringrendszere (bkr), az MNB valós idejű bruttó elszámolási rendszere (viber) és a Keler Rt. értékpapír-elszámolási rendszere - nyújtott óvadékok csődjogi védelmét. A jegybanktörvény 2001-től az MNB számára is megfelelő védelmet biztosított.

A törvény hatályának alanya maga a rendszer, ami a törvény megfogalmazásában írásbeli megállapodáson alapuló együttműködési forma három vagy több intézmény között az egymás közötti transzfermegbízásaik közös szabályok és egységes eljárási rend alapján történő végrehajtására.

Az új törvény jogi védelme kiterjed - rendszertagságára tekintettel - azokra a magyarországi pénzügyi és tőkepiaci szolgáltatókra, amelyek egy külföldi (EU-ország joga szerint működő) rendszer tagjai lesznek, valamint a magyarországi és az uniós államok joga alapján működő rendszerekben elhelyezett biztosítékokra, ami elősegíti a hazai rendszerek és pénzügyi szolgáltatói szektor európai integrációját.

A jogbiztonság és a kiszámíthatóság követelményének megfelelve a jogszabály alapelvként mondja ki, hogy ha a fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszer valamely résztvevője ellen fizetést korlátozó eljárás (csődeljárás, felszámolás vagy a fizetéseket korlátozó felügyeleti intézkedés) indul, az ennek során hozott határozatoknak és megtett intézkedéseknek nem lehet a fizetést korlátozó eljárás megindításának időpontját megelőző időszakra visszaható, a résztvevőknek a rendszerben való részvételéből származó jogait vagy kötelezettségeit érintő, azokat csorbító hatálya.





>> A változásokról



A jogszabály értelmében a transzfermegbízás rendszerbe történő befogadásának időpontjától kezdődően a megbízás teljesítése és az elszámolási nettósítás végrehajtható, eredménye harmadik személyekre nézve is kötelező, és jogi úton akkor sem támadható meg, ha a rendszer résztvevője ellen fizetésképtelenség miatti eljárás indul.

E szabály egyértelmű érvényesülése, illetve a későbbi jogviták elkerülése megköveteli, hogy a rendszer résztvevői közötti megállapodás konkrétan rögzítse a transzfermegbízások rendszerbe történő befogadásának, illetve azok résztvevő általi visszavonhatóságának időpontját.

A fizetést korlátozó eljárás alóli jogtalan fedezetelvonás megakadályozása érdekében a jogszabály azt is kimondja, hogy amennyiben a rendszer az eljárás megindítását követően fogadott be aznapi teljesítésre transzfermegbízást, a teljesítés csak akkor válik jogilag kötelezővé és harmadik személyek számára megtámadhatatlanná, ha bizonyítást nyer, hogy az eljárás megindításáról a teljesítő félnek nem volt tudomása, és nem is kellett, hogy legyen.

A jogszabály biztosítja a rendszertagságra tekintettel nyújtott fedezeti biztosítékok és óvadékok sérthetetlenségét, ha valamely résztvevő ellen fizetésképtelenség miatt eljárás indul. Ugyanígy védett a résztvevőnek a rendszerhez kapcsolódóan igénybe vehető hitelkerete is az annak biztosítékául szolgáló, ténylegesen meglévő fedezetek erejéig, amely felhasználható a rendszerben, vagy azzal összefüggésben keletkező kötelezettségeinek teljesítésére.

A törvény a Magyar Nemzeti Bankot kijelölő és értesítő hatóság szerepkörrel ruházza fel. A jegybank feladata a törvény hatálya alá tartozó rendszerek kijelölése, ezek bejelentése az Európai Bizottságnak, s - szükséghelyzetben - értesítések fogadása, illetve küldése más tagországok hasonló szerepet betöltő hatóságainak valamely résztvevő fizetésképtelensége esetén.

Az új törvény a hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvénnyel egyidejűleg lép hatályba.