Hogyan vehetünk majd búcsút a forinttól?

A kutatók megállapították: a 90-es évek közepén végrehajtott gazdasági stabilizációt követően a magyar gazdaság dinamikus fejlődési pályára állt. Ez azt jelenti, hogy a GDP növekedési üteme tartósan meghaladta az Európai Unió tagországainak átlagát, lemaradásunk csökkent Európa fejlettebb részéhez képest. Magyarország 2004-ben csatlakozik az Európai Unióhoz, de belépésünk a Gazdasági és Monetáris Unióba (GMU), azaz az euró bevezetésének időpontja még bizonytalan.



>> Nominális konvergencia: árak, bérek, kamatszint



A hatásvizsgálatok az Ecostat úgynevezett eco-trend modelljével készültek, amelynek fontos eleme az ár-bér folyamatok alakulásának bemutatása. Az ár-bér blokkot a hazai kamatszint, a külső árak (például az olajár), valamint a gazdasági szereplők árvárakozásai határozzák meg. A kamatszint elsősorban az árfolyamot befolyásolja, de hatással van az államháztartás és ezen keresztül a jövedelem-újraelosztás folyamataira is. A hazai árakat az árfolyam, a külső árak és az árvárakozások, valamint a bérek alakulása határozza meg. Az erősebb hazai valuta természetesen alacsonyabb hazai árakkal jár együtt, de a másik három esetben is kedvező irányú összefüggést tételeznek fel az elemzők. A bérek mértékét (az egységnyi munkaerőköltséget) befolyásolja a munkanélküliség, a termelékenység, valamint az árvárakozások (hiszen ezek jelentik a bértárgyalások kiindulási alapját). Mind az árak, mind pedig a bérek hatással vannak az államháztartás és a jövedelem-újraelosztás alakulására.

Az államháztartás és a jövedelem-újraelosztás belső arányai döntően befolyásolják a fogyasztás és a felhalmozás mértékét. A fogyasztást alapvetően a rendelkezésre álló jövedelem határozza meg. A felhalmozásra - a már említett kapacitáskihasználtság mellett - hatással van a kamatszint és a működőtőke beáramlása. Az exportkeresletet versenyképességi és külső konjunkturális elemek határozzák meg. A behozatalra a kereslet valamennyi eleme hat, a fogyasztás, a felhalmozás és az export növekedése egyaránt nagyobb importot eredményez.



>> Mikor csatlakozzunk az euróövezethez?



Nemcsak Magyarországon, de az egész térségben közgazdászok és politikusok között is komoly vita folyik arról, mikor célszerű csatlakozniuk az euróövezethez Közép-Európa feltörekvő országainak. A számos lehetséges szcenárió közül tanulságos kiemelni a gyors és egy későbbi csatlakozás változatait.

A gyors csatlakozás a Gazdasági és Monetáris Unióhoz azt jelenti, hogy az ország gazdaságpolitikájának alakítói mindent megtesznek a maastrichti kritériumok minél előbbi teljesítése érdekében. Ez - az Ecostat modellszámításai szerint - leghamarabb 2007-ben, a csatlakozást követő harmadik évben érhető el. A másik változatban - a későbbi csatlakozás esetén - az elemzők azt feltételezték, hogy az adott országban a monetáris és fiskális politika csak olyan mértékben törekszik az euró bevezetéséhez szükséges kritériumok elérésére, hogy az ne veszélyeztesse egyéb (például növekedési vagy foglalkoztatási) céljainak elérését.

Magyarország esetében az euró bevezetésének két feltétele teljesíthető a legnehezebben: az inflációra és az államháztartási hiányra vonatkozó maastrichti kritérium. Mindkét előírás teljesítése az euró bevezetésétől függetlenül is szükséges a magyar gazdaság feszültségektől mentes növekedésének biztosításához, azonban nem közömbös azok időzítése.

A nagyobb gondot az infláció csökkentése jelenti (a pénzromlás mértéke legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg az eurózóna három, legalacsonyabb inflációjú tagállamának átlagát). Hazánkban ugyanis még tart az árarányok lassú közeledése az uniós szerkezethez, ami elsősorban az élelmiszerek és a szolgáltatások fokozottabb drágulásával jellemezhető. Ezek a folyamatok a felzárkózó gazdaságokban magasabb egyensúlyi inflációt eredményeznek. Így a radikális inflációcsökkentés a szükségesnél nagyobb reálgazdasági áldozatokkal járhat. Ekkor az erős hazai valuta miatt gyengülhet a versenyképességünk (ami fékezi az exportot és a növekedést, illetve csökkenti a foglalkoztatottságot), és a visszaeső kereslet miatt mérséklődő beruházási tevékenység korlátozza hosszú távú növekedési lehetőségeinket.

Az említett kedvezőtlen hatások mellett viszont a csökkenő infláció önmagában is ösztönzőleg hat a gazdaságra (az alacsonyabb kamatok, a hitelesebb árinformációk, a kisebb kockázatok révén), az államháztartási

hiány mérséklése pedig a jövőre nézve jelent kedvezőbb fejlődési lehetőségeket (a kisebb finanszírozási igény, a csökkenő kamatfizetési kötelezettségek, az adócsökkentés lehetősége következtében).



>> A gyors bevezetés következményei



Az euró korai bevezetésének legfőbb hátránya az önálló monetáris politika megszűnése: azon túl nem lesz lehetőség a hazai valuta leértékelésére, és a kamatszint sem különbözhet többé a közöstől. Az euró bevezetése az ország- és árfolyamkockázat, és így a kamatfelár megszűnését eredményezi, ami a hazai vállalatok számára olcsóbb hiteleket jelent. Az árfolyamkockázat megszűnése - nemzetközi tapasztalatok alapján - ösztönzően hat az euróban folytatott exportra (ez jelenleg meghaladja a teljes forgalom 80 százalékát). A folyó fizetési mérleg hiánya többé nem jelent finanszírozási korlátot, az ország számára a külső forrásbevonást csak a vállalatok egyedi hitelképessége szabályozza. Az is fontos szempont, hogy amíg Magyarország felzárkózási pályán halad, jelentős a gazdaság finanszírozási igénye. Így tehát az ilyen korlátok megszűnése, illetve az ezzel kapcsolatos költségek csökkenése könnyebben kompenzálhatja az egyéb hátrányokat. Az önálló valuta megszűnése egyúttal kizárja a forint elleni spekulációs támadásokat, és az ezzel járó - adott esetben tetemes - költségeket.



>> A későbbi csatlakozás szempontjai



Az euró későbbi bevezetésének legfőbb előnye, hogy ebben az esetben a magyar gazdaságpolitika mozgástere lényegesen megnő. Ez elsősorban az infláció területén jelent nagyobb szabadságot: a szolgáltatási szektor, valamint az élelmiszerek árainak felzárkózása így hosszabb idő alatt, fokozatosabban valósulhat meg. A fokozatos dezinfláció kisebb reálgazdasági veszteségekkel jár.

Az államháztartási hiány szempontjából az euró bevezetésének időpontja elvileg közömbös. A maastrichti kritériumok között szereplő 3 százalékos felső határ ugyanis az EU valamennyi tagországára vonatkozik. A különbség mindössze annyi, hogy csak az euróövezet tagországait fenyegetik szankciók ennek be nem tartása esetén, a limit azonban a többiekre is vonatkozik. Mindezzel együtt a lassúbb csatlakozás esetén nyilvánvalóan lehetőség nyílik az államháztartási deficit lassúbb csökkentésére. Ez rövid távon mérsékeltebb kereslet-visszafogással jár, hosszabb távon viszont emeli az adósságszolgálat terheit.

A későbbi csatlakozás esetén csak később szűnik meg az önálló magyar monetáris politika. Ez azt jelenti, hogy még van lehetőség - az aktuális pénzügyi-gazdasági folyamatok figyelembevételével - a forint fel- vagy leértékelésére, valamint az Európai Központi Bank kamatpolitikájától való eltérésre. Ennek egy jelentősebb külső sokk esetén komoly jelentősége is lehet.

Az euró későbbi bevezetésének legjelentősebb hátránya az árfolyamkockázat fennmaradása. A hazai valuta elleni spekulációs támadások esetleg olyan gazdaságpolitikai intézkedések bevezetését is megkövetelhetik (például a forint intervenciós sávjának kényszerű módosítását), amelyek tovább késleltethetik az euró bevezetéséhez szükséges konvergenciakritériumok teljesítését. Nem hagyható figyelmen kívül a többi csatlakozó ország stratégiája sem. A régió gazdaságai számára létfontosságú külföldi tőke számára ugyanis rendkívül rossz jelzés lenne egy adott ország kimaradása az eurózónából, miközben a többiek gyorsan csatlakoznak. Ez komoly károkat okozhatna, hiszen a jelentős részben exportra termelő multinacionális vállalatok számára a közös valuta használata hatalmas könnyebbséget jelentene.

Az Ecostat elemzői modellszámításaik segítségével egybevetették a két GMU-csatlakozási stratégia esetén adódó legfontosabb makroökonómiai folyamatokat. A főbb mutatók közül kiemelték a GDP, a fogyasztói árindex, a külső és belső egyensúly, valamint a bruttó felhalmozás alakulását.



>> Eredmények és következtetések



A korábbi, illetve későbbi csatlakozás közötti eltérések a modell feltételrendszerében is megjelentek. Eszerint a közös európai pénz gyors bevezetése esetén:

- alacsonyabb kamatszinttel lehet kalkulálni,

- gyengébb árfolyammal számolhatunk belépéskor,

- javulnak az ország exportlehetőségei,

- 2005-re a GDP 3 százalékánál alacsonyabb államháztartási hiányt biztosító fiskális politika feltételezhető.

A kutatók számításai szerint a gyorsabb csatlakozás eleinte lassúbb, majd - az euró bevezetését követően - gyorsabb növekedéssel jár a későbbi változathoz képest. A növekedési ütemek azonban 2012-től nagyjából kiegyenlítődnek. Összességében a későbbi változat 2020-ra mintegy 2 százalékkal magasabb volumenű GDP-t eredményez.

A GDP százalékában mért bruttó felhalmozásban csak mérsékelt eltérést lehet tapasztalni a két csatlakozási stratégia között. A gyorsabb bevezetés esetén adódó, valamivel alacsonyabb értékek a kezdeti fiskális szigor keresletszűkítő hatásával (és annak továbbgyűrűzésével) magyarázhatóak.

Az államháztartás egyensúlyi helyzetében jelentős a különbség a két változat között. Az elemzések nyomán az rajzolódik ki, hogy a következő 3-4 évben a gyorsabb GMU-csatlakozás lényegesen kisebb államháztartási hiányt feltételez. Ez a különbség fokozatosan csökken, de a vizsgált időszak végéig megmarad.

A kutatási eredmények azt mutatják, hogy az euró későbbi bevezetése esetén a külfölddel szembeni nettó hitelpozíció a teljes vizsgált időszakban nagyobb hiányt jelez, ami egyértelműen az eltérő fiskális és árfolyam-politika következménye. Érdekesség, hogy ez az eltérés a 2004-2007 közötti időszakban kisebb, mint amennyit az államháztartás és a bruttó felhalmozás adatai alapján várnánk. Ebben a négy évben a 2010-es változatnak a 2007-eshez viszonyított államháztartási hiány- és bruttó felhalmozásnövekménye (a GDP százalékában) nem éri el a folyó fizetési mérleg hiányának növekményét. Ez azt jelenti, hogy az első két tényező pótlólagos finanszírozási igényét nem teljes mértékben a külföld teljesíti. Ez csak úgy lehetséges, hogy - a későbbi csatlakozás esetén megvalósuló lazább jövedelempolitika révén - a lakossághoz kerülő többletjövedelem egy jelentős hányadát (körülbelül a GDP 1 százalékát) a háztartások fogyasztás helyett megtakarítják.

Az inflációs ráta a korábbi GMU-csatlakozás esetén kezdetben alacsonyabb, mint abban az esetben, ha később tennénk meg ezt a lépést, 2010-től azonban 3-4 éven keresztül fordított a helyzet. Ennek az az oka, hogy a hamarabbi csatlakozást feltételező változatban a kezdeti gyors dezinfláció növeli a rejtett inflációs nyomást, s az árigazodás egy része a 2010-2013 közötti időszakra tolódik. Ezt követően viszont az elemzők nem találtak különbséget a két szcenárió között.



>> Melyik modellnek mi az "ára"?



Az Ecostat modellszámításainak eredményeit összefoglalva megállapítható, hogy az euró korábbi bevezetése hosszabb távon is kismértékű reálveszteséget jelent (mérsékeltebb a növekedés, alacsonyabb a beruházási ráta). Az alacsonyabb gazdasági növekedés kisebb mértékű külső forrásbevonással és belső egyensúlytalansággal jár, ebből következően kisebb adósságállományt eredményez.

Mindezek alapján a későbbi csatlakozás hosszú távon némileg magasabb outputot eredményez, ennek azonban nagyobb mértékű egyensúlytalanság az ára. Ez akkor nem veszélyezteti a növekedési pálya hosszú távú fenntarthatóságát, ha a kutatóknak a külső környezetre vonatkozó feltételezései teljesülnek, azaz a kérdéses időszakban nem következik be hirtelen és erőteljes visszaesés a világgazdaságban. Egy ilyen külső sokk ugyanis olyan mértékben rendítheti meg a magyar exportot (és ezáltal a külső egyensúlyt), hogy ebből finanszírozási problémák is adódhatnak.

Az elemzők hangsúlyozzák azonban, hogy a későbbi bevezetésre vonatkozó számításaikban a jelenlegi árfolyamrendszer folyamatos stabilitását tételezték fel, azaz nem számoltak spekulációs válsághelyzettel. Ennek valószínűségére csak szakértői becslés adható, a modell keretein belül nem számszerűsíthető.

Ha a szakértői vélemények szerint ez a kockázat meghalad egy bizonyos szintet, akkor a későbbi csatlakozással járó kismértékű növekedési többlet ezt nem kompenzálja. A későbbi verzióhoz kapcsolódó rosszabb egyensúlymutatók mellett nagyobb a valószínűsége egy sikeres "támadásnak", amire erőteljes monetáris és fiskális szigorítás lehet a válasz. Egy ilyen helyzetben a kényszerű forintleértékelés, az ennek nyomán megugró infláció, továbbá a keresletszűkítő költségvetési politika együttesen reálgazdasági károkat okozna.